Caspar David Friedrich e festmény megalkotásakor a holdfelkeltére összpontosított. Ez az egyetlen fényforrás a "Holdfelkelte a tengerparton" című képen, és így a festmény minden más aspektusa ragyogni tud. Így a viszonylagos sötétség ellenére a színek sokfélesége az egész vászonról kiemelkedik.

Csak az előtérben alig érkezett meg a hold fénye. A néző sajnos csak a tengerparton lévő sziklák durva körvonalait pillantja meg. Nagy és kisebb barnás kövek ismerhetők fel itt. Közvetlenül a kép közepén van a legnagyobb szikla. Három ember ül ezen a sziklán, arcuk ragyog a holdfényben. Két nő mellett egy kalapos férfi ül. Ezt a három embert egy kis rés választja el a jobb oldalon ülő férfi és a nő között. A holdfény olyan erősen megvilágítja a testüket, hogy legalább a nők szoknyájának vöröses színe és a kék felsőrész látszik. Úgy tűnik, mindhárom személy vágyakozva néz a tengerre. Nem egészen világos, hogy a holdfelkeltét és az abból adódó színeket vagy a part felé haladó két vitorláshajót nézik. Ez a két hajó jól látható a kép bal oldalán. A világítás hiánya miatt azonban sötétek és színtelenek.

A hatalmas tengerfelületen, amelyen a hajók állnak, legalábbis hátul a hold fénye átnyúlik. A horizonton ez különösen erősen éri a tengert, amitől az narancssárga színben ragyog. A tenger felett maga a Hold még részben el van rejtve egy lilának tűnő felhőtakaró mögött, hogy aztán feljebb narancssárga és rózsaszín tónusokban világíthassa meg az eget. Caspar David Friedrich a Holdat itt pontosan a vitorlások és az emberek tekintete közé helyezte, mintha közvetlenül a Hold mellett ülnének, mégis olyan messze. A vágyakozás nagynak tűnik.

---

Holdfelkelés a tenger mellett · Caspar David Friedrich