Amikor a reneszánsz Itáliában felváltotta a középkort, az addig érvényes világnézetek is felborultak. Az ember elkezdett intenzíven gondolkodni önmagáról, és központi pozícióba helyezte magát. Ha ma a gondolkodás magától értetődőnek tűnik, a 15. században csak kevesek számára volt fenntartva. Da Vinci egyedülálló módon használta ki a világ új szemléletmódját, és vált egyetemes zsenivé. Azzá az emberré fejlődött, aki összefogta mindazt, amit a reneszánsz megkövetelt. Leonardo bátran állította, hogy a Föld idősebb, mint a templom. A repülésről álmodott, és követte a madarak repülését. Végül Leonardo kombinálta megfigyelőképességét a tudásával és rendkívüli gondolkodási képességével.
Leonardo da Vinci olyan művész volt, aki úgy képviselte a reneszánsz szellemet, mint senki más. Festőként da Vinci az emberi test szobrászati kidolgozása és a vászon térként való használata lenyűgöző. Leonardo festészete magában foglalta a gondolkodást, a látást és az érzést, olyan képességeket, amelyekkel korának festői nem rendelkeztek ugyanilyen mértékben. A fény és árnyék finom átmenetei mélységélményt nyújtanak, és a tájakon keresztül vezetik a nézőt. A művész ügyesen játszik a meleg és hideg színekkel. A színhatások ismerete és a perspektíva megteremtése nagy tudományos megértésről és a tehetségről tanúskodik, hogy ezeket képileg is megvalósítsa.
Da Vinci nevéhez az anatómiai vázlatok mellett a Mona Lisa portréja is szorosan kapcsolódik. Különösen a nő mosolya marad meg a néző emlékezetében. A reneszánsz művészek magas célt tűztek ki maguk elé. A lélekkel teli portré festése. Sikerülnie kell egy olyan embert festeniük, aki életet sugároz. Da Vinci sikerrel járt a Lisával. A tudósok még mindig azon töprengenek, hogy ki volt Lisa. Nem biztos, hogy Leonardo mennyi ideig dolgozott a művön. Egyesek szerint a festménnyel együtt utazott, és a nőt személyes szépségideálja szerint festette meg. Talán túl férfiasnak tűnik a mai mércével mérve. De a festmény elvarázsolja a nézőt a mosolygó ajkakkal és a kifejező szemekkel.
Amikor a reneszánsz Itáliában felváltotta a középkort, az addig érvényes világnézetek is felborultak. Az ember elkezdett intenzíven gondolkodni önmagáról, és központi pozícióba helyezte magát. Ha ma a gondolkodás magától értetődőnek tűnik, a 15. században csak kevesek számára volt fenntartva. Da Vinci egyedülálló módon használta ki a világ új szemléletmódját, és vált egyetemes zsenivé. Azzá az emberré fejlődött, aki összefogta mindazt, amit a reneszánsz megkövetelt. Leonardo bátran állította, hogy a Föld idősebb, mint a templom. A repülésről álmodott, és követte a madarak repülését. Végül Leonardo kombinálta megfigyelőképességét a tudásával és rendkívüli gondolkodási képességével.
Leonardo da Vinci olyan művész volt, aki úgy képviselte a reneszánsz szellemet, mint senki más. Festőként da Vinci az emberi test szobrászati kidolgozása és a vászon térként való használata lenyűgöző. Leonardo festészete magában foglalta a gondolkodást, a látást és az érzést, olyan képességeket, amelyekkel korának festői nem rendelkeztek ugyanilyen mértékben. A fény és árnyék finom átmenetei mélységélményt nyújtanak, és a tájakon keresztül vezetik a nézőt. A művész ügyesen játszik a meleg és hideg színekkel. A színhatások ismerete és a perspektíva megteremtése nagy tudományos megértésről és a tehetségről tanúskodik, hogy ezeket képileg is megvalósítsa.
Da Vinci nevéhez az anatómiai vázlatok mellett a Mona Lisa portréja is szorosan kapcsolódik. Különösen a nő mosolya marad meg a néző emlékezetében. A reneszánsz művészek magas célt tűztek ki maguk elé. A lélekkel teli portré festése. Sikerülnie kell egy olyan embert festeniük, aki életet sugároz. Da Vinci sikerrel járt a Lisával. A tudósok még mindig azon töprengenek, hogy ki volt Lisa. Nem biztos, hogy Leonardo mennyi ideig dolgozott a művön. Egyesek szerint a festménnyel együtt utazott, és a nőt személyes szépségideálja szerint festette meg. Talán túl férfiasnak tűnik a mai mércével mérve. De a festmény elvarázsolja a nézőt a mosolygó ajkakkal és a kifejező szemekkel.
Oldal 1 / 18