Hiroshige, valódi nevén Ando Tokutaro, egy egyszerű szamuráj fiaként született Edóban (ma Tokió), és apja utódjaként a rangidős tűzoltó posztjára került. Szüleit 12 éves korában veszítette el. Szakmai helyzete ellenére talán inkább a kedvezőtlen életkörülmények, mint a nyilvánvaló tehetség késztette a fiatalembert a művészi pálya felé. Tanulóévei alatt Utagawa Toyohiro nyomdászmester műhelyében, akitől a "Hiroshige" nevet, iskolájának pedig az "Utagawa" nevet kapta, megfigyelésből tanult, és elsajátította az ecset és a rajzceruza kezelésének készségeit. Ezek voltak a hagyományos fametszetek sablonjainak elkészítéséhez nélkülözhetetlen előfeltételek. Az első illusztrációk 1818 után jelentek meg.
Művei a 19. századi japán fametszetekre jellemző témákat és motívumokat ölelik fel: a mindennapi élet, a természet és a táj, különleges események és egyes személyek, köztük gyakran kecses női alakok ábrázolása. Művészi gyakorlatának egyik csúcspontja a "Tokaido 53 állomása" című sorozat kiadása volt. Az 1830-as évek eleje és 1835 között készült 55 lapból álló sorozat jellegzetes tájképeket és embereket mutat be naturalista ábrázolásban, elegáns rajzolással és színezéssel. A színvilág, a forma és a kompozíció egyensúlya tekintetében Japánon túl is jelentős hatást gyakoroltak a 19. század végének európai festészetére.
Hiroshige, valódi nevén Ando Tokutaro, egy egyszerű szamuráj fiaként született Edóban (ma Tokió), és apja utódjaként a rangidős tűzoltó posztjára került. Szüleit 12 éves korában veszítette el. Szakmai helyzete ellenére talán inkább a kedvezőtlen életkörülmények, mint a nyilvánvaló tehetség késztette a fiatalembert a művészi pálya felé. Tanulóévei alatt Utagawa Toyohiro nyomdászmester műhelyében, akitől a "Hiroshige" nevet, iskolájának pedig az "Utagawa" nevet kapta, megfigyelésből tanult, és elsajátította az ecset és a rajzceruza kezelésének készségeit. Ezek voltak a hagyományos fametszetek sablonjainak elkészítéséhez nélkülözhetetlen előfeltételek. Az első illusztrációk 1818 után jelentek meg.
Művei a 19. századi japán fametszetekre jellemző témákat és motívumokat ölelik fel: a mindennapi élet, a természet és a táj, különleges események és egyes személyek, köztük gyakran kecses női alakok ábrázolása. Művészi gyakorlatának egyik csúcspontja a "Tokaido 53 állomása" című sorozat kiadása volt. Az 1830-as évek eleje és 1835 között készült 55 lapból álló sorozat jellegzetes tájképeket és embereket mutat be naturalista ábrázolásban, elegáns rajzolással és színezéssel. A színvilág, a forma és a kompozíció egyensúlya tekintetében Japánon túl is jelentős hatást gyakoroltak a 19. század végének európai festészetére.
Oldal 1 / 26