Gustav Klimt egyszer azt mondta magáról: "Nincs bennem semmi különös. Festő vagyok, aki nap mint nap reggeltől estig fest. Aki valaha is tudni akar rólam valamit, az nézze meg alaposan a festményeimet." Klimt, aki csak szandálban és kaftánban szeretett festeni, döntő szerepet játszott az osztrák művészeti élet fejlődésében, és ma az ország egyik legismertebb festője. A bécsi szecesszióhoz sorolható festményei tele vannak szimbolizmussal. Kedvenc témája a női test és a szexualitás nyílt ábrázolása volt, ami a korban provokatívnak számított. Klimt úgy vélte, hogy a művészet minden formájában van valami erotikus. Állítólag számos viszonya volt, többek között azokkal a nőkkel, akiktől portrékat rendelt. Azonban mindig rendkívül diszkréten kezelte a dolgot.
Klimt hét gyermek közül másodikként született. Apja egy közepesen sikeres aranymetsző volt, így a család nagyon szegényes körülmények között élt. Klimt 14 évesen ösztöndíjjal beiratkozhatott a bécsi Művészeti és Kézműves Iskolába. Tanárai között volt Victor Berger és Michael Rieser. Csodálta Hans Makart, a 19. század egyik vezető történeti festőjét. Egy évvel a beiratkozása után öccse, Georg Klimt is a Kunstgewerbeschule-ba járt. A két fivér 1888-ban Franz Matsch nevű barátjukkal együtt műtermet alapított, és számos megbízást fogadtak el templomok és más középületek megépítésére. 1892-ben Klimt apja és testvére, Ernst meghalt. Mindkettőjük hirtelen halála és az anyagi felelősség, amelyet most már családjával és testvérével szemben kellett viselnie, Klimt stílusára is hatással volt. Míg korábbi művei még részben akadémikus vonásokat mutattak, későbbi festményei már modernebbek és kritikusabbak lettek. Klimt híres aranykorszakának legkorábbi műve a "Pallas Athéné" volt. A következő években az arany központi szerepet játszott, és meghatározó elem lett műveiben, mint például a "Csók" vagy az "Adele Bloch-Bauer" című híres művekben.
Klimt és Matsch szakmai együttműködése 1894-ben ért véget, amikor mindketten megbízást kaptak az új bécsi egyetem mennyezetfestményeinek elkészítésére. Klimtnek a kari festményekre vonatkozó javaslatai nem feleltek meg a konzervatív elképzeléseknek, és szigorúan elutasították őket, mint túl pesszimista és pornográf alkotásokat. Matsch javaslatait viszont jobban fogadták a kar tagjai. Klimt "Filozófia" című kari festménye aranyérmet kapott a párizsi világkiállításon. Bécsben azonban nem voltak túlságosan lenyűgözve. Ennek következtében Klimt kilépett a Képzőművészek Szövetkezetéből, és alapító tagja és első elnöke lett a Bécsi Szecessziónak, amely a rendhagyó és nemzetközi művészek platformja lett. Klimt agyvérzést kapott, és még abban az évben tüdőgyulladás következtében meghalt.
Gustav Klimt egyszer azt mondta magáról: "Nincs bennem semmi különös. Festő vagyok, aki nap mint nap reggeltől estig fest. Aki valaha is tudni akar rólam valamit, az nézze meg alaposan a festményeimet." Klimt, aki csak szandálban és kaftánban szeretett festeni, döntő szerepet játszott az osztrák művészeti élet fejlődésében, és ma az ország egyik legismertebb festője. A bécsi szecesszióhoz sorolható festményei tele vannak szimbolizmussal. Kedvenc témája a női test és a szexualitás nyílt ábrázolása volt, ami a korban provokatívnak számított. Klimt úgy vélte, hogy a művészet minden formájában van valami erotikus. Állítólag számos viszonya volt, többek között azokkal a nőkkel, akiktől portrékat rendelt. Azonban mindig rendkívül diszkréten kezelte a dolgot.
Klimt hét gyermek közül másodikként született. Apja egy közepesen sikeres aranymetsző volt, így a család nagyon szegényes körülmények között élt. Klimt 14 évesen ösztöndíjjal beiratkozhatott a bécsi Művészeti és Kézműves Iskolába. Tanárai között volt Victor Berger és Michael Rieser. Csodálta Hans Makart, a 19. század egyik vezető történeti festőjét. Egy évvel a beiratkozása után öccse, Georg Klimt is a Kunstgewerbeschule-ba járt. A két fivér 1888-ban Franz Matsch nevű barátjukkal együtt műtermet alapított, és számos megbízást fogadtak el templomok és más középületek megépítésére. 1892-ben Klimt apja és testvére, Ernst meghalt. Mindkettőjük hirtelen halála és az anyagi felelősség, amelyet most már családjával és testvérével szemben kellett viselnie, Klimt stílusára is hatással volt. Míg korábbi művei még részben akadémikus vonásokat mutattak, későbbi festményei már modernebbek és kritikusabbak lettek. Klimt híres aranykorszakának legkorábbi műve a "Pallas Athéné" volt. A következő években az arany központi szerepet játszott, és meghatározó elem lett műveiben, mint például a "Csók" vagy az "Adele Bloch-Bauer" című híres művekben.
Klimt és Matsch szakmai együttműködése 1894-ben ért véget, amikor mindketten megbízást kaptak az új bécsi egyetem mennyezetfestményeinek elkészítésére. Klimtnek a kari festményekre vonatkozó javaslatai nem feleltek meg a konzervatív elképzeléseknek, és szigorúan elutasították őket, mint túl pesszimista és pornográf alkotásokat. Matsch javaslatait viszont jobban fogadták a kar tagjai. Klimt "Filozófia" című kari festménye aranyérmet kapott a párizsi világkiállításon. Bécsben azonban nem voltak túlságosan lenyűgözve. Ennek következtében Klimt kilépett a Képzőművészek Szövetkezetéből, és alapító tagja és első elnöke lett a Bécsi Szecessziónak, amely a rendhagyó és nemzetközi művészek platformja lett. Klimt agyvérzést kapott, és még abban az évben tüdőgyulladás következtében meghalt.
Oldal 1 / 12