Paul Gauguin festőművész olyan művész volt, akinek festészetét nehéz besorolni a művészeti korszakok közös áramlataiba. Gauguin későn érkezett a festészethez, és korai szakmai orientációja kevés kreativitást mutat. Fiatalabb éveiben a tengerészetnél végzett munka és a tőzsdei kereskedés is a tevékenységi körébe tartozott. Gauguin húsz év körüli volt, amikor bekapcsolódott a párizsi művészeti életbe. A festő az impresszionistáknál talált inspirációt, és gyorsan a művészkör elismert tagjává vált. A nyughatatlan művész nem talált igazi beteljesülést az impresszionista ábrázolásmódban.
Gauguin összefog Bernard festővel. A bretagne-i Pont-Avenben a festők meghatározzák a szinesztéziát. Úgy tűnik, hogy a festők elméleti megközelítést vettek alapul. Az impresszionizmus eszméi összeolvadnak a kloizonizmus képi nyelvével. Az esztétikai kifejezés alapvető formáihoz való visszatérés a cél. Egyszerűsített formanyelvvel és redukált színvilággal teremt kifejezést. A fekete kontúrvonalak a képi elemekre jellemzőek. Gauguin számára a szintézis a valós érzékelés és a szimbolikus jelentés egységét jelentette. Az összeolvadást úgy kellett elérni, hogy csak emlékezetből festett, mivel a festő érzései felerősítették a természetélmény benyomását. Gauguin ábrázolására jellemző a kísérletező színesség, amely a harmadik dimenzió rovására uralja a festményeket. A modern festészet fejlődéséhez tartozik az eszméknek ez a megközelítése és festői megvalósítása.
Úgy tűnik, Gauguin ezt követően is kereste művészi kiteljesedését. Az Van Gogh a festő figyelmét a japán fametszetnyomtatásra irányítja. A két művész között szoros együttműködés alakul ki, amely azonban a két erős személyiség miatt megszakad. Gauguin hangsúlyozza, hogy mennyire nagyra értékeli az emberekben az őszinteséget és a tisztaságot, és végül elhagyja Franciaországot. A francia társadalom nem azt a képet képviseli, amelyet a művész a társadalomról alkot. Paul Gauguin nyugtalansága és utazási vágya Tahitire vezeti. Itt reméli, hogy találkozik azokkal az emberekkel, akik megfelelnek az eszményeinek. A Déltengerek ihlették a festőt leghíresebb műveinek megalkotására. Az erős színek és a dekoratív hatások a mitológiai szimbólumokkal keveredve olyan műveket alkotnak, amelyek a művész magas eszményeit szimbolizálják.
Paul Gauguin festőművész olyan művész volt, akinek festészetét nehéz besorolni a művészeti korszakok közös áramlataiba. Gauguin későn érkezett a festészethez, és korai szakmai orientációja kevés kreativitást mutat. Fiatalabb éveiben a tengerészetnél végzett munka és a tőzsdei kereskedés is a tevékenységi körébe tartozott. Gauguin húsz év körüli volt, amikor bekapcsolódott a párizsi művészeti életbe. A festő az impresszionistáknál talált inspirációt, és gyorsan a művészkör elismert tagjává vált. A nyughatatlan művész nem talált igazi beteljesülést az impresszionista ábrázolásmódban.
Gauguin összefog Bernard festővel. A bretagne-i Pont-Avenben a festők meghatározzák a szinesztéziát. Úgy tűnik, hogy a festők elméleti megközelítést vettek alapul. Az impresszionizmus eszméi összeolvadnak a kloizonizmus képi nyelvével. Az esztétikai kifejezés alapvető formáihoz való visszatérés a cél. Egyszerűsített formanyelvvel és redukált színvilággal teremt kifejezést. A fekete kontúrvonalak a képi elemekre jellemzőek. Gauguin számára a szintézis a valós érzékelés és a szimbolikus jelentés egységét jelentette. Az összeolvadást úgy kellett elérni, hogy csak emlékezetből festett, mivel a festő érzései felerősítették a természetélmény benyomását. Gauguin ábrázolására jellemző a kísérletező színesség, amely a harmadik dimenzió rovására uralja a festményeket. A modern festészet fejlődéséhez tartozik az eszméknek ez a megközelítése és festői megvalósítása.
Úgy tűnik, Gauguin ezt követően is kereste művészi kiteljesedését. Az Van Gogh a festő figyelmét a japán fametszetnyomtatásra irányítja. A két művész között szoros együttműködés alakul ki, amely azonban a két erős személyiség miatt megszakad. Gauguin hangsúlyozza, hogy mennyire nagyra értékeli az emberekben az őszinteséget és a tisztaságot, és végül elhagyja Franciaországot. A francia társadalom nem azt a képet képviseli, amelyet a művész a társadalomról alkot. Paul Gauguin nyugtalansága és utazási vágya Tahitire vezeti. Itt reméli, hogy találkozik azokkal az emberekkel, akik megfelelnek az eszményeinek. A Déltengerek ihlették a festőt leghíresebb műveinek megalkotására. Az erős színek és a dekoratív hatások a mitológiai szimbólumokkal keveredve olyan műveket alkotnak, amelyek a művész magas eszményeit szimbolizálják.
Oldal 1 / 23