Henry Scott Tuke angol festő és fotográfus volt. Ismert társadalmi aktivista családba született. Apja, Daniel neves orvos és pszichiáter volt, és az elsők között állt ki az elmebetegek humánus kezelése mellett.
Tuke termékeny művész volt, több mint 1300 műve ismert. Valószínűleg leginkább meztelen fiúk és fiatal férfiak ábrázolásáról ismert, de például a tengeri festészettel is foglalkozott, és jó néhány jól ismert hajóportrét festett.
1875-ben Tuke beiratkozott a londoni Slade School Of Art-ra, ahol többek között Alphonse Legros és Edward Poynter tanítványai voltak. Egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy 1880-ig a Slade-en és Olaszországban folytassa tanulmányait. Olaszországban készítette első, fiatal férfiaktokat ábrázoló festményeit, de ezek még nem képezték festészetének központi témáját. 1881-ben Párizsba vonzódott. Itt kötött barátságot az amerikai festővel John Singer Sargent, de a francia Jules Bastien-Lepage is, aki arra ösztönözte, hogy ne csak a műteremben, hanem egyre inkább a szabadban dolgozzon. Tuke úgy döntött, hogy visszatér Angliába, ahol néhány korábbi barátja és művésztársa Newlyn School néven művésztelepet alapított. Newlynban készítette első festményeit, amelyeken meztelen fiúkat ábrázolt csónakban. Ott maradt 1885-ig, amikor visszaköltözött Falmouthba, ahol felnőtt. Falmouth kellemes klímával rendelkezett a meztelen fürdőzéshez, amit Tuke imádott. Számos legismertebb festménye itt készült. Tuke vett egy hajót, és úszó stúdióvá alakította át. Az 1890-es években Tuke felhagyott azzal, hogy aktjait mitológiai környezetbe helyezze; most már hétköznapi jelenetekben, úszás és halászat közben festett meztelen fiatalokat. Tuke elismert és tehetős festő lett, 1914-ben még a Királyi Akadémia is beválasztotta. Tuke 70 évesen szívrohamot kapott, és egy évvel később, 1929-ben meghalt, végrendeletében nagyvonalú összegeket hagyott azokra az emberekre, akiket gyerekként és tinédzserként festett. Ezek közül a modellek közül sokan név szerint ismertek, szinte mindannyian bevonultak az első világháború kezdetén, és jó néhányan nem tértek vissza.
Halála után Tuke az ismeretlenség homályába merült. Csak a hetvenes években fedezte fel újra a nyíltan meleg művészek és műgyűjtők első generációja.
Henry Scott Tuke angol festő és fotográfus volt. Ismert társadalmi aktivista családba született. Apja, Daniel neves orvos és pszichiáter volt, és az elsők között állt ki az elmebetegek humánus kezelése mellett.
Tuke termékeny művész volt, több mint 1300 műve ismert. Valószínűleg leginkább meztelen fiúk és fiatal férfiak ábrázolásáról ismert, de például a tengeri festészettel is foglalkozott, és jó néhány jól ismert hajóportrét festett.
1875-ben Tuke beiratkozott a londoni Slade School Of Art-ra, ahol többek között Alphonse Legros és Edward Poynter tanítványai voltak. Egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy 1880-ig a Slade-en és Olaszországban folytassa tanulmányait. Olaszországban készítette első, fiatal férfiaktokat ábrázoló festményeit, de ezek még nem képezték festészetének központi témáját. 1881-ben Párizsba vonzódott. Itt kötött barátságot az amerikai festővel John Singer Sargent, de a francia Jules Bastien-Lepage is, aki arra ösztönözte, hogy ne csak a műteremben, hanem egyre inkább a szabadban dolgozzon. Tuke úgy döntött, hogy visszatér Angliába, ahol néhány korábbi barátja és művésztársa Newlyn School néven művésztelepet alapított. Newlynban készítette első festményeit, amelyeken meztelen fiúkat ábrázolt csónakban. Ott maradt 1885-ig, amikor visszaköltözött Falmouthba, ahol felnőtt. Falmouth kellemes klímával rendelkezett a meztelen fürdőzéshez, amit Tuke imádott. Számos legismertebb festménye itt készült. Tuke vett egy hajót, és úszó stúdióvá alakította át. Az 1890-es években Tuke felhagyott azzal, hogy aktjait mitológiai környezetbe helyezze; most már hétköznapi jelenetekben, úszás és halászat közben festett meztelen fiatalokat. Tuke elismert és tehetős festő lett, 1914-ben még a Királyi Akadémia is beválasztotta. Tuke 70 évesen szívrohamot kapott, és egy évvel később, 1929-ben meghalt, végrendeletében nagyvonalú összegeket hagyott azokra az emberekre, akiket gyerekként és tinédzserként festett. Ezek közül a modellek közül sokan név szerint ismertek, szinte mindannyian bevonultak az első világháború kezdetén, és jó néhányan nem tértek vissza.
Halála után Tuke az ismeretlenség homályába merült. Csak a hetvenes években fedezte fel újra a nyíltan meleg művészek és műgyűjtők első generációja.
Oldal 1 / 2