Edward John Poynter angol festő, tervező és rajzoló volt. Párizsban született, ahol szülei - az ismert építész, Ambrose Poynter és felesége, Emma - 1830 óta éltek. Edward születése után nem sokkal a fiatal család visszaköltözött Angliába. Itt Edward a Brighton College és az Ipswich School tanulója volt, de egészségügyi okokból korán abbahagyta az iskolát. Az ifjú Edward a téli hónapokat nem a koszos, nyirkos Londonban, hanem Madeirán és Rómában töltötte. Itt találkozott 1853-ban az angol festővel, rajzolóval és szobrásszal Frederic Leighton , aki nagy hatással volt rá. Londonba visszatérve Poynter a Leigh's Academy-n és a Royal Academy-n tanult. Ezután visszatért Párizsba, hogy a Charles Gleyre műtermében tanuljon; itt a James Abbott McNeill Whistler és a George du Maurier is a tanítványai közé tartozott.
1866-ban Poynter feleségül vette Agnes MacDonaldot, és így lett sógora a festőművész Edward Burne Jones. A későbbi író és Nobel-díjas Rudyard Kipling és a későbbi háromszoros brit miniszterelnök, Stanley Baldwin unokaöccsei voltak.
Poynter leginkább nagyméretű történelmi festményeiről vált ismertté, mint például első nagy sikere, az 1867-es "Izrael Egyiptomban" és az 1890-es "Salamon király". A festészet mellett azonban egyre aktívabban tevékenykedett tanárként és hivatalnokként is a korabeli művészeti életben. Ő volt a londoni Slade School Of Art első professzora, ahol az Henry Scott Tuke az egyik tanítványa volt. A Royal Collage Of Art vezetője és a National Gallery igazgatója volt, ahol a Tate Gallery megnyitásáért felelt. 1896-ban a Királyi Akadémia elnöke lett. Ugyanebben az évben lovaggá ütötték.
Számos és időigényes tudományos tevékenysége miatt Poynter a 19. század vége felé egyre kevesebbet festett, ráadásul a klasszicizmus egyre kevésbé volt fontos a művészet világában. Nem tudott és nem is akart lépést tartani a festészet új fejleményeivel. 1919-ben Poynter meghalt. A londoni Szent Pál-székesegyházban van eltemetve.
Edward John Poynter angol festő, tervező és rajzoló volt. Párizsban született, ahol szülei - az ismert építész, Ambrose Poynter és felesége, Emma - 1830 óta éltek. Edward születése után nem sokkal a fiatal család visszaköltözött Angliába. Itt Edward a Brighton College és az Ipswich School tanulója volt, de egészségügyi okokból korán abbahagyta az iskolát. Az ifjú Edward a téli hónapokat nem a koszos, nyirkos Londonban, hanem Madeirán és Rómában töltötte. Itt találkozott 1853-ban az angol festővel, rajzolóval és szobrásszal Frederic Leighton , aki nagy hatással volt rá. Londonba visszatérve Poynter a Leigh's Academy-n és a Royal Academy-n tanult. Ezután visszatért Párizsba, hogy a Charles Gleyre műtermében tanuljon; itt a James Abbott McNeill Whistler és a George du Maurier is a tanítványai közé tartozott.
1866-ban Poynter feleségül vette Agnes MacDonaldot, és így lett sógora a festőművész Edward Burne Jones. A későbbi író és Nobel-díjas Rudyard Kipling és a későbbi háromszoros brit miniszterelnök, Stanley Baldwin unokaöccsei voltak.
Poynter leginkább nagyméretű történelmi festményeiről vált ismertté, mint például első nagy sikere, az 1867-es "Izrael Egyiptomban" és az 1890-es "Salamon király". A festészet mellett azonban egyre aktívabban tevékenykedett tanárként és hivatalnokként is a korabeli művészeti életben. Ő volt a londoni Slade School Of Art első professzora, ahol az Henry Scott Tuke az egyik tanítványa volt. A Royal Collage Of Art vezetője és a National Gallery igazgatója volt, ahol a Tate Gallery megnyitásáért felelt. 1896-ban a Királyi Akadémia elnöke lett. Ugyanebben az évben lovaggá ütötték.
Számos és időigényes tudományos tevékenysége miatt Poynter a 19. század vége felé egyre kevesebbet festett, ráadásul a klasszicizmus egyre kevésbé volt fontos a művészet világában. Nem tudott és nem is akart lépést tartani a festészet új fejleményeivel. 1919-ben Poynter meghalt. A londoni Szent Pál-székesegyházban van eltemetve.
Oldal 1 / 2