Alphonse Legros francia-brit festő, metsző és éremművész volt, aki szorosan kötődött a realizmushoz. Művészeti képzését szülővárosában, Lyonban kezdte, ahol az Ecole des Beaux Arts-ra járt, és Maître Nicolardo ház- és portréfestő tanítványa volt. 1851 körül Legros Párizsba költözött, hogy folytassa tanulmányait. Útközben körülbelül 6 hónapot töltött Jean Baptiste Beauchot dekoratőr és festőnél Lyonban, mint gyakornok. Legros ebben az időben segített Bonald bíboros kápolnájának díszítésében. Párizsba érkezve Legros felvételt nyert Lecoq de Boisbaudran Petite Ecole-jára, amely később az École nationale supérieure des arts décoratifs lett. Itt ismerkedett meg olyan kollégákkal, mint Charles-Antoine Cambon, Jules Dalou és Auguste Rodin. Legros beiratkozott az École des Beaux-Arts esti tagozatára is. Ott összebarátkozott az James McNeill Whistler-vel.
Tanárai bátorítására Legros először 1857-ben küldött be két portrét a Párizsi Szalonba. Ezek közül csak egyet fogadtak el, az apja portréját. Ez volt Legros első nyilvános kiállítása. Az író Champfleury, aki a realizmus nagy támogatója volt, a Szalonban felfigyelt a portréra, és meghívta Legrost, hogy legyen tagja a realista csoportnak, amely az Gustave Courbet köré szerveződött. Ugyanebben az időben Legros egyre nagyobb figyelmet kezdett szentelni a metszetnek. Legros két leghíresebb műve a "L'Angelus" és az "Ex Voto". Egyéves spanyolországi tanulmányútja után 1863-ban csatlakozott a Societé des Aquaforistes-hoz. A későbbi években Legros a tanulmányutak szószólójának mutatkozott, és a művészi fejlődés fontos részének tekintette őket. Ezért jövedelmének egy részét egy olyan alap gyarapítására fordította, amely a diákok ilyen utazásait finanszírozza.
Legros 1863-ban Whistle javaslatára Londonban telepedett le. Itt tartott először rajz- és metszetkészítő tanfolyamokat. Később felvették a Kensington School of Art tanárának. 1876-tól a Slade School professzora volt a Művészetisek4 utódja. Több mint 17 éven át tanított ott. Több fiatal művésznő, akik később Slade Girls néven váltak ismertté, az ő tanítványai voltak. Köztük voltak Ella és Nelia Casella nővérek, Jessie Mothersole vagy Elinor Hallé. Legros 1881-ben brit állampolgár lett. 1892-ben lemondott a professzori állásról, és munkásságának kezdeti motívumainak szentelte magát: tájképeknek, spanyol kastélyoknak és francia farmoknak, ahogyan azokat gyermekkorából ismerte.
Alphonse Legros francia-brit festő, metsző és éremművész volt, aki szorosan kötődött a realizmushoz. Művészeti képzését szülővárosában, Lyonban kezdte, ahol az Ecole des Beaux Arts-ra járt, és Maître Nicolardo ház- és portréfestő tanítványa volt. 1851 körül Legros Párizsba költözött, hogy folytassa tanulmányait. Útközben körülbelül 6 hónapot töltött Jean Baptiste Beauchot dekoratőr és festőnél Lyonban, mint gyakornok. Legros ebben az időben segített Bonald bíboros kápolnájának díszítésében. Párizsba érkezve Legros felvételt nyert Lecoq de Boisbaudran Petite Ecole-jára, amely később az École nationale supérieure des arts décoratifs lett. Itt ismerkedett meg olyan kollégákkal, mint Charles-Antoine Cambon, Jules Dalou és Auguste Rodin. Legros beiratkozott az École des Beaux-Arts esti tagozatára is. Ott összebarátkozott az James McNeill Whistler-vel.
Tanárai bátorítására Legros először 1857-ben küldött be két portrét a Párizsi Szalonba. Ezek közül csak egyet fogadtak el, az apja portréját. Ez volt Legros első nyilvános kiállítása. Az író Champfleury, aki a realizmus nagy támogatója volt, a Szalonban felfigyelt a portréra, és meghívta Legrost, hogy legyen tagja a realista csoportnak, amely az Gustave Courbet köré szerveződött. Ugyanebben az időben Legros egyre nagyobb figyelmet kezdett szentelni a metszetnek. Legros két leghíresebb műve a "L'Angelus" és az "Ex Voto". Egyéves spanyolországi tanulmányútja után 1863-ban csatlakozott a Societé des Aquaforistes-hoz. A későbbi években Legros a tanulmányutak szószólójának mutatkozott, és a művészi fejlődés fontos részének tekintette őket. Ezért jövedelmének egy részét egy olyan alap gyarapítására fordította, amely a diákok ilyen utazásait finanszírozza.
Legros 1863-ban Whistle javaslatára Londonban telepedett le. Itt tartott először rajz- és metszetkészítő tanfolyamokat. Később felvették a Kensington School of Art tanárának. 1876-tól a Slade School professzora volt a Művészetisek4 utódja. Több mint 17 éven át tanított ott. Több fiatal művésznő, akik később Slade Girls néven váltak ismertté, az ő tanítványai voltak. Köztük voltak Ella és Nelia Casella nővérek, Jessie Mothersole vagy Elinor Hallé. Legros 1881-ben brit állampolgár lett. 1892-ben lemondott a professzori állásról, és munkásságának kezdeti motívumainak szentelte magát: tájképeknek, spanyol kastélyoknak és francia farmoknak, ahogyan azokat gyermekkorából ismerte.
Oldal 1 / 22