Gustave Courbet (1819-1877) nagyon gazdag földbirtokos családban nőtt fel, és már korán művészeti és rajzórákat kapott. Mindig szoros kapcsolatban maradt szülőföldjével, a kelet-franciaországi Franche-Comtéval, bár gyakran vonzották távoli helyek, például Belgium és Hollandia. Szülei kérésére jogot tanult. Gustave Courbet azonban egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy festőként érvényesüljön. Elhagyta a tartományokat, és Párizsba költözött. Szerencsére a szülei akkoriban anyagilag támogatták.
Gustave Courbet gyakran látogatta a híres párizsi művészeti múzeumot, a Louvre-t, hogy tanulmányozza a híres régi mesterek műveit, tanuljon tőlük és fejlődjön. Különösen a holland, spanyol és velencei művészek festményei nyűgözték le. Gustave Courbet kereste más művésztársak közelségét, és végül rá kellett jönnie, hogy ismeretlen festőként nem könnyű megvetni a lábát Párizsban. Charles Baudelaire-rel Courbet megismerkedett egy jelentős lírikus, aki művészeti kritikusként is tevékenykedett. A "Párizsi Szalonban", egy nagyon fontos francia művészeti kiállításon Courbet kiállíthatta néhány művét. Nagy elégtételt jelentett számára, és művészi törekvéseinek régóta várt megerősítését jelentette, hogy 1849-ben aranyérmet kapott "Vacsora után Ornansban" című festménye. Gustave Courbet mindössze néhány hónapra festőiskolát nyitott, hogy felhalmozott művészi tapasztalatait átadja tanítványainak. Sajnos a nyolcvanas években nagy nehézségekbe került a párizsi kommünhöz, a városi tanácshoz való tartozása miatt. Politikai elkötelezettsége végül a vesztét okozta, amikor őt okolták a híres Vendôme-oszlop lerombolásáért. A feljelentések, a több hónapos börtönbüntetés és a rovatért járó súlyos pénzbírság miatt kénytelen volt Svájcba menekülni. Ekkor már egészségügyi problémákkal küzdött, amelyek élete utolsó éveiben megfosztották erejétől. Az alkohol és a lemondás lehetetlenné tette számára, hogy továbbra is kiemelkedő festményeket alkosson.
Gustave Courbet visszautasította, hogy realista festőnek nevezzék. Fontos volt számára, hogy minden társadalmi réteg számára alkosson művészetet. Festményein a köznépet, a parasztokat, a kőkopogtatókat és az utcagyerekeket is ábrázolta. Számos önarckép, tájkép, paraszt- és vadászjelenet mellett számos női aktot is készített, amelyek kezdetben provokatívan hatottak a kiállítás látogatóira. Merész munkásságával és a festészeti technikák elsajátításával előkészítette az utat a művészek következő generációja, az impresszionisták számára.
Gustave Courbet (1819-1877) nagyon gazdag földbirtokos családban nőtt fel, és már korán művészeti és rajzórákat kapott. Mindig szoros kapcsolatban maradt szülőföldjével, a kelet-franciaországi Franche-Comtéval, bár gyakran vonzották távoli helyek, például Belgium és Hollandia. Szülei kérésére jogot tanult. Gustave Courbet azonban egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy festőként érvényesüljön. Elhagyta a tartományokat, és Párizsba költözött. Szerencsére a szülei akkoriban anyagilag támogatták.
Gustave Courbet gyakran látogatta a híres párizsi művészeti múzeumot, a Louvre-t, hogy tanulmányozza a híres régi mesterek műveit, tanuljon tőlük és fejlődjön. Különösen a holland, spanyol és velencei művészek festményei nyűgözték le. Gustave Courbet kereste más művésztársak közelségét, és végül rá kellett jönnie, hogy ismeretlen festőként nem könnyű megvetni a lábát Párizsban. Charles Baudelaire-rel Courbet megismerkedett egy jelentős lírikus, aki művészeti kritikusként is tevékenykedett. A "Párizsi Szalonban", egy nagyon fontos francia művészeti kiállításon Courbet kiállíthatta néhány művét. Nagy elégtételt jelentett számára, és művészi törekvéseinek régóta várt megerősítését jelentette, hogy 1849-ben aranyérmet kapott "Vacsora után Ornansban" című festménye. Gustave Courbet mindössze néhány hónapra festőiskolát nyitott, hogy felhalmozott művészi tapasztalatait átadja tanítványainak. Sajnos a nyolcvanas években nagy nehézségekbe került a párizsi kommünhöz, a városi tanácshoz való tartozása miatt. Politikai elkötelezettsége végül a vesztét okozta, amikor őt okolták a híres Vendôme-oszlop lerombolásáért. A feljelentések, a több hónapos börtönbüntetés és a rovatért járó súlyos pénzbírság miatt kénytelen volt Svájcba menekülni. Ekkor már egészségügyi problémákkal küzdött, amelyek élete utolsó éveiben megfosztották erejétől. Az alkohol és a lemondás lehetetlenné tette számára, hogy továbbra is kiemelkedő festményeket alkosson.
Gustave Courbet visszautasította, hogy realista festőnek nevezzék. Fontos volt számára, hogy minden társadalmi réteg számára alkosson művészetet. Festményein a köznépet, a parasztokat, a kőkopogtatókat és az utcagyerekeket is ábrázolta. Számos önarckép, tájkép, paraszt- és vadászjelenet mellett számos női aktot is készített, amelyek kezdetben provokatívan hatottak a kiállítás látogatóira. Merész munkásságával és a festészeti technikák elsajátításával előkészítette az utat a művészek következő generációja, az impresszionisták számára.
Oldal 1 / 9