Pierre Puvis de Chevannes-t a 19. század egyik legjelentősebb francia festőjeként tartják számon. Bár készített néhány vászonképet is, leginkább kiterjedt falfestményeiről volt híres. Ma előszeretettel emlegetik "Franciaország festőjeként", és sok kortársa tiszteli. De Chevanne stílusa nem sorolható egyértelműen a nagy művészeti irányzatok egyikéhez sem, ami miatt több különböző művész csodálatát is kivívhatta, mint például Georges Seurat, Paul Gauguin, Théophile Gautier vagy Charles Baudelaire. A festészethez kerülő úton jutott el. Puvis de Chevannes valójában bányamérnök akart lenni, akárcsak az apja. Egy súlyos betegség miatt azonban idő előtt meg kellett szakítania párizsi tanulmányait. A lábadozás ideje alatt egy olaszországi útra vállalkozott, amely felnyitotta a szemét. Visszatért Párizsba, és bejelentette, hogy festő akar lenni. Tanulmányait az Eugène Delacroix-ban kezdte. Amikor Delacroix-nak nem sokkal később egészségügyi okokból be kellett zárnia műtermét, Puvis csatlakozott az Henry Scheffer-hez, majd később az Thomas Couture-hez.
Képzése után Puvis egy nagy műtermet szerzett, és mellékállásban anatómiaórákat vett a Művészeti Akadémián. Az áttörés néhány évig váratott magára. Folyamatosan küldött munkákat a Párizsi Szalonba, amelyeket mindig elutasítottak. Nyolc sikertelen év után 1861-ben végre kiállították a "Concordia" és a "Bellum" című festményeit. Az ezt követő években számos kormányzati megbízást kapott, és számos falfestményt készített városházák és más kormányzati intézmények számára országszerte. Egyik legfontosabb és legnagyobb megrendelése a párizsi Pantheon panelfestménye volt. Bár a falfestészet tette híressé, folyamatosan folytatta festőállványos munkáit, például a "Remény" és az "Álom" című művekben. Puvis de Chevannes volt a Société Nationale des Beaux-Arts elnöke és társalapítója, amely a kor meghatározó művészeti szalonja lett. Ez a társaság 1926 óta ítéli oda a Puvis de Chevannes-díjat alapítója tiszteletére.
Pierre-Cécile Puvis néven született, de a de Chevannes címet később adta hozzá. Apja ugyanis ebből az ősi burgundi nemesi családból származott. Másrészt egész életében megvetette szülővárosát, Lyont, és inkább burgundi gyökereire hivatkozott. Puvis de Chevannes-nek állítólag viszonya volt Suzanne Valadonnal, aki a Montmartre-on töltött idő alatt pózolt neki, és később maga is elismert művész lett. Ezt a kapcsolatot azonban soha nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Nagy szerelme Marie Cantacuzène román hercegnő volt. Ők ketten összesen 40 évig voltak egy pár, de csak 38 év kapcsolat után házasodtak össze. Marie 1898 nyarán halt meg, ami Puvis de Chevannes-t olyan gyászba ejtette, hogy alig két hónappal később ő is meghalt.
Pierre Puvis de Chevannes-t a 19. század egyik legjelentősebb francia festőjeként tartják számon. Bár készített néhány vászonképet is, leginkább kiterjedt falfestményeiről volt híres. Ma előszeretettel emlegetik "Franciaország festőjeként", és sok kortársa tiszteli. De Chevanne stílusa nem sorolható egyértelműen a nagy művészeti irányzatok egyikéhez sem, ami miatt több különböző művész csodálatát is kivívhatta, mint például Georges Seurat, Paul Gauguin, Théophile Gautier vagy Charles Baudelaire. A festészethez kerülő úton jutott el. Puvis de Chevannes valójában bányamérnök akart lenni, akárcsak az apja. Egy súlyos betegség miatt azonban idő előtt meg kellett szakítania párizsi tanulmányait. A lábadozás ideje alatt egy olaszországi útra vállalkozott, amely felnyitotta a szemét. Visszatért Párizsba, és bejelentette, hogy festő akar lenni. Tanulmányait az Eugène Delacroix-ban kezdte. Amikor Delacroix-nak nem sokkal később egészségügyi okokból be kellett zárnia műtermét, Puvis csatlakozott az Henry Scheffer-hez, majd később az Thomas Couture-hez.
Képzése után Puvis egy nagy műtermet szerzett, és mellékállásban anatómiaórákat vett a Művészeti Akadémián. Az áttörés néhány évig váratott magára. Folyamatosan küldött munkákat a Párizsi Szalonba, amelyeket mindig elutasítottak. Nyolc sikertelen év után 1861-ben végre kiállították a "Concordia" és a "Bellum" című festményeit. Az ezt követő években számos kormányzati megbízást kapott, és számos falfestményt készített városházák és más kormányzati intézmények számára országszerte. Egyik legfontosabb és legnagyobb megrendelése a párizsi Pantheon panelfestménye volt. Bár a falfestészet tette híressé, folyamatosan folytatta festőállványos munkáit, például a "Remény" és az "Álom" című művekben. Puvis de Chevannes volt a Société Nationale des Beaux-Arts elnöke és társalapítója, amely a kor meghatározó művészeti szalonja lett. Ez a társaság 1926 óta ítéli oda a Puvis de Chevannes-díjat alapítója tiszteletére.
Pierre-Cécile Puvis néven született, de a de Chevannes címet később adta hozzá. Apja ugyanis ebből az ősi burgundi nemesi családból származott. Másrészt egész életében megvetette szülővárosát, Lyont, és inkább burgundi gyökereire hivatkozott. Puvis de Chevannes-nek állítólag viszonya volt Suzanne Valadonnal, aki a Montmartre-on töltött idő alatt pózolt neki, és később maga is elismert művész lett. Ezt a kapcsolatot azonban soha nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Nagy szerelme Marie Cantacuzène román hercegnő volt. Ők ketten összesen 40 évig voltak egy pár, de csak 38 év kapcsolat után házasodtak össze. Marie 1898 nyarán halt meg, ami Puvis de Chevannes-t olyan gyászba ejtette, hogy alig két hónappal később ő is meghalt.
Oldal 1 / 3