Eugène Delacroix (1798-1863) a 19. század egyik legjelentősebb francia festője. A modernizmus, különösen az impresszionizmus úttörőjének tartják.
Leghíresebb festménye a festő politikai elkötelezettségéről tanúskodik. "MŰVÉSZETI TÁRGY0" - ez az 1830-as festmény hangsúlyos címe. A csupasz mellű szabadság allegóriája jobb kezében a polgári szabadság jelképeként a trikolórt tartja, amelyet fegyveres polgárok és munkások követnek. A kép az 1830-as júliusi forradalomra utal.
Delacroix a görögöknek az oszmánok elleni szabadságharcát is eltúlozza a festményen. A "Das sterbende Griechenland auf den Ruinen von Messolongi" szintén Görögországot ábrázolja egy vonzó fiatal nő alakjában, aki büszkén mutatja meg magát a nézőnek egy lerombolt város romjain. Delacroix az irodalommal való szoros kapcsolatát hangsúlyozza, például Goethe Faustját ábrázoló litográfiáival.
Delacroix számára a szín és a fény fontosabb volt, mint a klasszicisták pontos vonalvezetése. Ily módon a szín autonómiája felé nyitja meg az utat az ábrázolt tárggyal szemben; ugyanakkor munkái a kor politikai küzdelmeinek közvetlen tükrözésére is igényt tartanak.
Eugène Delacroix (1798-1863) a 19. század egyik legjelentősebb francia festője. A modernizmus, különösen az impresszionizmus úttörőjének tartják.
Leghíresebb festménye a festő politikai elkötelezettségéről tanúskodik. "MŰVÉSZETI TÁRGY0" - ez az 1830-as festmény hangsúlyos címe. A csupasz mellű szabadság allegóriája jobb kezében a polgári szabadság jelképeként a trikolórt tartja, amelyet fegyveres polgárok és munkások követnek. A kép az 1830-as júliusi forradalomra utal.
Delacroix a görögöknek az oszmánok elleni szabadságharcát is eltúlozza a festményen. A "Das sterbende Griechenland auf den Ruinen von Messolongi" szintén Görögországot ábrázolja egy vonzó fiatal nő alakjában, aki büszkén mutatja meg magát a nézőnek egy lerombolt város romjain. Delacroix az irodalommal való szoros kapcsolatát hangsúlyozza, például Goethe Faustját ábrázoló litográfiáival.
Delacroix számára a szín és a fény fontosabb volt, mint a klasszicisták pontos vonalvezetése. Ily módon a szín autonómiája felé nyitja meg az utat az ábrázolt tárggyal szemben; ugyanakkor munkái a kor politikai küzdelmeinek közvetlen tükrözésére is igényt tartanak.
Oldal 1 / 8