Nicolas de Largillière, aki 1656. október 20-án született Párizsban és 1746. március 20-án halt meg, a rokokó korszak mestere, a 17. és 18. századi francia művészeti élet egyik meghatározó alakja volt. Az Hyacinthe Francois Rigaud-val együtt uralta korának portréfestészetét, és olyan gazdag életművet hozott létre, amelyet ma is sokszorosítanak műnyomatokon, és amely világszerte lenyűgözi a művészetkedvelőket.
Largillière művészeti képzését Hollandiában és Angliában kapta, két olyan régióban, amelyek meghatározó szerepet játszottak művészi fejlődésében. Hollandiában fedezte fel az Peter Paul Rubens és Anthony van Dyck mesterek munkáit, akiknek lenyűgöző kompozíciói és élénk színpalettája mély hatást gyakorolt saját stílusára. Angliában Largillière a híres festőművész Peter Lely asszisztenseként dolgozott, és ez a tapasztalat értékes betekintést nyújtott neki a hivatásos művészeti életbe. Miután Antwerpenben Alexander Goubau irányítása alatt tanult, Largillière 1673-ban belépett a Szent Lukács céhbe. Ezt követően karrierje visszavezette Londonba, ahol négy évig élt, amíg a katolikusok üldözése miatt végül kénytelen volt elhagyni Angliát. Ez a kényszerű költözés visszavitte Largillière-t Párizsba, amelyet csak rövid időre hagyott el, amikor II. Jakab angol király meghívta a trónra lépésre, hogy a királyt és a királynőt ábrázolja.
Largillière lenyűgöző karriert futott be. 1705-ben professzorrá nevezték ki, 1738-ban igazgatóvá emelkedett, 1743-ban pedig végül a tekintélyes Párizsi Akadémia kancellárja lett. Lenyűgöző számú portrét hagyott hátra, főként magánszemélyekről. Ezeket a műveket élénk, olykor maníros ábrázolásmód, virágzó színvilág és szellemes feldolgozás jellemzi. Ma gyakran képzőművészeti nyomatok tárgyát képezik, amelyek szépségüket és kifinomultságukat a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszik.
Largillière elsősorban portrékra, történelmi festményekre és csendéletekre koncentrált. Szinte kizárólag az udvar és a felső középosztály tagjait ábrázolta. Ez a felsőbb osztályokra való összpontosítás különleges csillogást és egyedülálló eleganciát kölcsönzött műveinek, amelyek ma is megragadhatók a művészeti nyomatokon, és világszerte elragadtatják a művészetkedvelőket. Annak ellenére, hogy halála óta több mint két évszázad telt el, Largillière továbbra is a francia művészet történetének központi alakja, és művei továbbra is a globális művészeti tájkép szerves részét képezik.
Nicolas de Largillière, aki 1656. október 20-án született Párizsban és 1746. március 20-án halt meg, a rokokó korszak mestere, a 17. és 18. századi francia művészeti élet egyik meghatározó alakja volt. Az Hyacinthe Francois Rigaud-val együtt uralta korának portréfestészetét, és olyan gazdag életművet hozott létre, amelyet ma is sokszorosítanak műnyomatokon, és amely világszerte lenyűgözi a művészetkedvelőket.
Largillière művészeti képzését Hollandiában és Angliában kapta, két olyan régióban, amelyek meghatározó szerepet játszottak művészi fejlődésében. Hollandiában fedezte fel az Peter Paul Rubens és Anthony van Dyck mesterek munkáit, akiknek lenyűgöző kompozíciói és élénk színpalettája mély hatást gyakorolt saját stílusára. Angliában Largillière a híres festőművész Peter Lely asszisztenseként dolgozott, és ez a tapasztalat értékes betekintést nyújtott neki a hivatásos művészeti életbe. Miután Antwerpenben Alexander Goubau irányítása alatt tanult, Largillière 1673-ban belépett a Szent Lukács céhbe. Ezt követően karrierje visszavezette Londonba, ahol négy évig élt, amíg a katolikusok üldözése miatt végül kénytelen volt elhagyni Angliát. Ez a kényszerű költözés visszavitte Largillière-t Párizsba, amelyet csak rövid időre hagyott el, amikor II. Jakab angol király meghívta a trónra lépésre, hogy a királyt és a királynőt ábrázolja.
Largillière lenyűgöző karriert futott be. 1705-ben professzorrá nevezték ki, 1738-ban igazgatóvá emelkedett, 1743-ban pedig végül a tekintélyes Párizsi Akadémia kancellárja lett. Lenyűgöző számú portrét hagyott hátra, főként magánszemélyekről. Ezeket a műveket élénk, olykor maníros ábrázolásmód, virágzó színvilág és szellemes feldolgozás jellemzi. Ma gyakran képzőművészeti nyomatok tárgyát képezik, amelyek szépségüket és kifinomultságukat a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszik.
Largillière elsősorban portrékra, történelmi festményekre és csendéletekre koncentrált. Szinte kizárólag az udvar és a felső középosztály tagjait ábrázolta. Ez a felsőbb osztályokra való összpontosítás különleges csillogást és egyedülálló eleganciát kölcsönzött műveinek, amelyek ma is megragadhatók a művészeti nyomatokon, és világszerte elragadtatják a művészetkedvelőket. Annak ellenére, hogy halála óta több mint két évszázad telt el, Largillière továbbra is a francia művészet történetének központi alakja, és művei továbbra is a globális művészeti tájkép szerves részét képezik.
Oldal 1 / 2