Max Klinger, aki festőként, szobrászként és grafikusként is dolgozott, a szimbolizmus fontos képviselőjének számít. 1857-ben Lipcsében született, művészi útja először Karlsruhéba vezetett, ahol zongoristaként is nevet szerzett magának. Klinger 1875-től a berlini Porosz Művészeti Akadémián tanult, ahol művészi mintaként a realista Adolph Menzel-t fedezte fel. Tanulmányai sikeres befejezése után Klinger részt vett első berlini kiállításain, ahol akkoriban elsősorban tollrajzokat készített. Erre példa a "The Action": egy korcsolyázó lehajol, hogy felvegye az előtte korcsolyázó hölgy által elveszített kesztyűt.
Klinger visszahúzódó művésznek számított, akár Berlinben, akár Brüsszelben, akár Párizsban élt. Elméletileg hosszasan tanulmányozta Darwin elméleteit. A festészetben a spanyol Francisco de Goya és a francia karikaturista Daumier, valamint a szimbolista Pauvis de Chavannes voltak nagy példaképei. Klinger saját munkáiban a szimbolista elem egyértelműen felismerhető. A tudattalan, a fantasztikus, a dekoratív és a lélek tájképe nyilvánvaló a "Halott anya" vagy "A pestis" című sorozatában. Klinger számos utazást tett Spanyolországba, Olaszországba, Angliába, Görögországba és Hollandiába. Egy Rodinnel való találkozás 1900-ban meghatározóvá vált.
Max Klinger nagy szobrásznak számít. Fontos volt számára a sokszínű kő, az életnagyságú szobrok és az elevenség. A "Nyári táj" és a "Sziklaszurdok" viszont azt bizonyítja, hogy Klinger a finom árnyalatok mestere is volt. A romlás és a szépség szorosan összefügg a szimbolistáknál. Munch, Barlach, Beckmann: mindannyian Klingerre hivatkoztak, aki nemcsak tehetséges grafikus és bátor szobrász volt, hanem érdeklődő értelmiségi is.
Max Klinger, aki festőként, szobrászként és grafikusként is dolgozott, a szimbolizmus fontos képviselőjének számít. 1857-ben Lipcsében született, művészi útja először Karlsruhéba vezetett, ahol zongoristaként is nevet szerzett magának. Klinger 1875-től a berlini Porosz Művészeti Akadémián tanult, ahol művészi mintaként a realista Adolph Menzel-t fedezte fel. Tanulmányai sikeres befejezése után Klinger részt vett első berlini kiállításain, ahol akkoriban elsősorban tollrajzokat készített. Erre példa a "The Action": egy korcsolyázó lehajol, hogy felvegye az előtte korcsolyázó hölgy által elveszített kesztyűt.
Klinger visszahúzódó művésznek számított, akár Berlinben, akár Brüsszelben, akár Párizsban élt. Elméletileg hosszasan tanulmányozta Darwin elméleteit. A festészetben a spanyol Francisco de Goya és a francia karikaturista Daumier, valamint a szimbolista Pauvis de Chavannes voltak nagy példaképei. Klinger saját munkáiban a szimbolista elem egyértelműen felismerhető. A tudattalan, a fantasztikus, a dekoratív és a lélek tájképe nyilvánvaló a "Halott anya" vagy "A pestis" című sorozatában. Klinger számos utazást tett Spanyolországba, Olaszországba, Angliába, Görögországba és Hollandiába. Egy Rodinnel való találkozás 1900-ban meghatározóvá vált.
Max Klinger nagy szobrásznak számít. Fontos volt számára a sokszínű kő, az életnagyságú szobrok és az elevenség. A "Nyári táj" és a "Sziklaszurdok" viszont azt bizonyítja, hogy Klinger a finom árnyalatok mestere is volt. A romlás és a szépség szorosan összefügg a szimbolistáknál. Munch, Barlach, Beckmann: mindannyian Klingerre hivatkoztak, aki nemcsak tehetséges grafikus és bátor szobrász volt, hanem érdeklődő értelmiségi is.
Oldal 1 / 4