Adolph Friedrich Erdmann von Menzel (1815-1905) porosz festőt, rajzolót és illusztrátort a realizmus legjelentősebb művészeként tartják számon. Emellett festményein az impresszionizmus is felismerhető. Ez a stílus egy párizsi útja során ihlette meg. Ő alkotta meg például az "erkélyszoba" és az "Erdei éjszaka" című festményeket. Végül kialakította saját stílusát és festészeti technikáját, amellyel megelőzte korát.
Menzelt gyakran nevezték "a kis kiválóságnak", mivel 1,40 méterével meglehetősen alacsony és gnómszerű volt. Művészi karrierje 1839-ben kezdődött, amikor Franz Theodor Kugler német történész megbízást kapott, hogy készítsen illusztrációkat Nagy Frigyes többkötetes történetéhez. Menzel nagy szorgalomról tett tanúbizonyságot azzal, hogy három év alatt 400 tollrajzot készített. E munkája révén vált ismertté a nagyközönség előtt, és további megbízásokat kapott. Kezdetben történelmi festményeket készített Menzel. Később gyakran foglalkozott festményein a jelennel.
Menzel élete meglehetősen unalmas és eseménytelen volt, mivel visszavonultan és barátok nélkül élt. Ezért gyakran utazott, és magányát festményeivel igyekezett kompenzálni. Méretei miatt maga sosem tudott részt venni csatákban, így legalább kötelességtudatát így akarta kifejezni. Így született meg 1850 és 1856 között egyik leghíresebb festménye, a "Frederick and His Owns at the Battle at Hochkirch" (Frigyes és a sajátjai a hochkirchi csatában), amelyet a Művészeti Akadémián és később a párizsi világkiállításon is kiállítottak, és amely meglehetősen értetlenkedést váltott ki a közönség körében, mivel a festmény ihletője az 1758-as hochkirchi csatában elszenvedett vereséget ábrázolja, amelyben a poroszok kétségbeesetten próbálják visszaverni az osztrákok meglepetésszerű támadását. Középen, a csapatokhoz magasodva II. Frigyes király áll, aki megpróbálja megszervezni az ellenállást. A festményen feltűnő, hogy Menzel a névtelen katonákat az előtérbe helyezte, ami egyértelműen megkülönbözteti a képet más csataképektől. 1866-ban utazott a háborúk színhelyeire. Ennek következtében festményei komorabbá váltak, haldokló és halott katonákat ábrázolva. Végül elfordult a csataképektől, és építkezéseket vagy más helységeket festett Berlinben, a városban, ahol élt, és amely akkoriban vált a Német Birodalom fővárosává. 1895-ben, 80. születésnapján Berlin díszpolgára lett. Menzel előre látta halálát, amelyet 1905-ben II. Vilmos császárnak címzett újévi üdvözletében írt meg.
Adolph Friedrich Erdmann von Menzel (1815-1905) porosz festőt, rajzolót és illusztrátort a realizmus legjelentősebb művészeként tartják számon. Emellett festményein az impresszionizmus is felismerhető. Ez a stílus egy párizsi útja során ihlette meg. Ő alkotta meg például az "erkélyszoba" és az "Erdei éjszaka" című festményeket. Végül kialakította saját stílusát és festészeti technikáját, amellyel megelőzte korát.
Menzelt gyakran nevezték "a kis kiválóságnak", mivel 1,40 méterével meglehetősen alacsony és gnómszerű volt. Művészi karrierje 1839-ben kezdődött, amikor Franz Theodor Kugler német történész megbízást kapott, hogy készítsen illusztrációkat Nagy Frigyes többkötetes történetéhez. Menzel nagy szorgalomról tett tanúbizonyságot azzal, hogy három év alatt 400 tollrajzot készített. E munkája révén vált ismertté a nagyközönség előtt, és további megbízásokat kapott. Kezdetben történelmi festményeket készített Menzel. Később gyakran foglalkozott festményein a jelennel.
Menzel élete meglehetősen unalmas és eseménytelen volt, mivel visszavonultan és barátok nélkül élt. Ezért gyakran utazott, és magányát festményeivel igyekezett kompenzálni. Méretei miatt maga sosem tudott részt venni csatákban, így legalább kötelességtudatát így akarta kifejezni. Így született meg 1850 és 1856 között egyik leghíresebb festménye, a "Frederick and His Owns at the Battle at Hochkirch" (Frigyes és a sajátjai a hochkirchi csatában), amelyet a Művészeti Akadémián és később a párizsi világkiállításon is kiállítottak, és amely meglehetősen értetlenkedést váltott ki a közönség körében, mivel a festmény ihletője az 1758-as hochkirchi csatában elszenvedett vereséget ábrázolja, amelyben a poroszok kétségbeesetten próbálják visszaverni az osztrákok meglepetésszerű támadását. Középen, a csapatokhoz magasodva II. Frigyes király áll, aki megpróbálja megszervezni az ellenállást. A festményen feltűnő, hogy Menzel a névtelen katonákat az előtérbe helyezte, ami egyértelműen megkülönbözteti a képet más csataképektől. 1866-ban utazott a háborúk színhelyeire. Ennek következtében festményei komorabbá váltak, haldokló és halott katonákat ábrázolva. Végül elfordult a csataképektől, és építkezéseket vagy más helységeket festett Berlinben, a városban, ahol élt, és amely akkoriban vált a Német Birodalom fővárosává. 1895-ben, 80. születésnapján Berlin díszpolgára lett. Menzel előre látta halálát, amelyet 1905-ben II. Vilmos császárnak címzett újévi üdvözletében írt meg.
Oldal 1 / 4