Francisco de Goya a 18. és 19. század spanyol festője volt. Művészi képzést végzett, és célul tűzte ki az udvari karriert. Így az akkor még ismeretlen de Goya addig dolgozott álmai megvalósításán, míg végül többek között a király festőjévé nevezték ki. Néhány évvel később a művész súlyos agyvérzést kapott, amelynek következtében elvesztette hallását. Ez a drasztikus esemény azonban nem volt negatív hatással a karrierjére, és továbbra is ő volt az udvar legkeresettebb portréfestője. Később Francisco de Goya kénytelen volt Bordeaux-ba emigrálni, mert politikai üldöztetésnek volt kitéve. Ennek oka a háborúról készült rajzai voltak, amelyek az egyház és a királyi hatalom rendkívül kritikus ábrázolását tartalmazzák, ami felháborodást keltett.
A művész stílusát tekintve a festményein látható, hogy számos különböző művészeti stílusból merített, így lehetetlen pontosan besorolni a stílusát. Pályafutását azonban túlnyomórészt a rokokóhoz sorolható festményekkel kezdte. Így ezeket a festményeket vidámság, elegancia és játékosság jellemezte. Betegsége után stílusa nagymértékben megváltozott, így a megszokott vidám motívumok helyett hirtelen komor, kísérteties alakok és sötétebb színek jelentek meg képein. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a festő süketsége miatt megváltozott érzékszervi érzékeléssel rendelkezett, és így kritikusabban érzékelte környezetét. Az ezt követő művekben még mindig a legkülönfélébb stílusokat lehetett felismerni. Portréfestészetében de Goya teljesen elszakad a hagyományos ábrázolásoktól, és ehelyett könnyedséget és nyitottságot közvetít bennük.
De Goya a maga gondolkodásmódja szerint nagyon progresszív és modern művész volt a maga korában. Ez a témákban is megmutatkozik, amelyek gyakran politikai vagy társadalomkritikus kérdésekre is összpontosítottak. Abban az időben a művészetet még kézművességként értelmezték, ami azt is jelenti, hogy az akkori művészek megrendelések szerint dolgoztak, ami de Goya esetében nem látható. Sok festményt szabad választásból és egy személyes attitűd illusztrálására festett. Példaként említhetjük "A felkelők lelövése 1808. május 3-án" című híres festményét, amelyen igen kritikusan ábrázolja a politikai zavargásokat. Ezen a festményen a művész egy másik jellegzetessége is látható. De Goya gyakran provokált festményeivel, nemcsak politikai, hanem társadalmi értelemben is. Ebben az összefüggésben a "Meztelen Maya" című festmény nemcsak provokáció, hanem forradalmi mű is volt. Abban az időben ez a festmény volt az első aktfestmény a spanyol művészetben, és sokan a hagyományokkal való szakításnak tekintették. A művész akkori kritikái ellenére a kritizált szempontok pontosan azok, amelyek végül is de Goyát és a kor forradalmi művészévé tették.
Francisco de Goya a 18. és 19. század spanyol festője volt. Művészi képzést végzett, és célul tűzte ki az udvari karriert. Így az akkor még ismeretlen de Goya addig dolgozott álmai megvalósításán, míg végül többek között a király festőjévé nevezték ki. Néhány évvel később a művész súlyos agyvérzést kapott, amelynek következtében elvesztette hallását. Ez a drasztikus esemény azonban nem volt negatív hatással a karrierjére, és továbbra is ő volt az udvar legkeresettebb portréfestője. Később Francisco de Goya kénytelen volt Bordeaux-ba emigrálni, mert politikai üldöztetésnek volt kitéve. Ennek oka a háborúról készült rajzai voltak, amelyek az egyház és a királyi hatalom rendkívül kritikus ábrázolását tartalmazzák, ami felháborodást keltett.
A művész stílusát tekintve a festményein látható, hogy számos különböző művészeti stílusból merített, így lehetetlen pontosan besorolni a stílusát. Pályafutását azonban túlnyomórészt a rokokóhoz sorolható festményekkel kezdte. Így ezeket a festményeket vidámság, elegancia és játékosság jellemezte. Betegsége után stílusa nagymértékben megváltozott, így a megszokott vidám motívumok helyett hirtelen komor, kísérteties alakok és sötétebb színek jelentek meg képein. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a festő süketsége miatt megváltozott érzékszervi érzékeléssel rendelkezett, és így kritikusabban érzékelte környezetét. Az ezt követő művekben még mindig a legkülönfélébb stílusokat lehetett felismerni. Portréfestészetében de Goya teljesen elszakad a hagyományos ábrázolásoktól, és ehelyett könnyedséget és nyitottságot közvetít bennük.
De Goya a maga gondolkodásmódja szerint nagyon progresszív és modern művész volt a maga korában. Ez a témákban is megmutatkozik, amelyek gyakran politikai vagy társadalomkritikus kérdésekre is összpontosítottak. Abban az időben a művészetet még kézművességként értelmezték, ami azt is jelenti, hogy az akkori művészek megrendelések szerint dolgoztak, ami de Goya esetében nem látható. Sok festményt szabad választásból és egy személyes attitűd illusztrálására festett. Példaként említhetjük "A felkelők lelövése 1808. május 3-án" című híres festményét, amelyen igen kritikusan ábrázolja a politikai zavargásokat. Ezen a festményen a művész egy másik jellegzetessége is látható. De Goya gyakran provokált festményeivel, nemcsak politikai, hanem társadalmi értelemben is. Ebben az összefüggésben a "Meztelen Maya" című festmény nemcsak provokáció, hanem forradalmi mű is volt. Abban az időben ez a festmény volt az első aktfestmény a spanyol művészetben, és sokan a hagyományokkal való szakításnak tekintették. A művész akkori kritikái ellenére a kritizált szempontok pontosan azok, amelyek végül is de Goyát és a kor forradalmi művészévé tették.
Oldal 1 / 29