Hermann Stenner nevét ma valószínűleg egy kalap alá vennénk a német expresszionizmus más ismert művészeivel, ha élete nem ért volna hirtelen véget közvetlenül az első világháború elején, katonaként. Willi Baumeister német festő, grafikus és művészetelméletíró, aki mindkét világháborút túlélte, még azt is felvetette, hogy Stenner Németország egyik legjobb festője lett volna, "ha az értelmetlen, bűnös háború nem szedi áldozatait". Rövid életéből mindössze öt termékeny év adatott meg Stennernek, amely alatt legalább 300 festményt és jó 1500 grafikát készített. Gyors fejlődés során kezdetben az impresszionizmus pozícióit járta be, majd a MŰVÉSZETI TÁRSADALOM0 által inspirálva az expresszionizmus színvilágával és intenzitásával került kapcsolatba, hogy végül egy erősen absztrakciós festészetre térjen át.
Egy festőmester fiaként úgyszólván festék és ecset között nőtt fel, és a bielefeldi kézműves és iparművészeti iskolába járt próbaidőre, mielőtt felvették a müncheni művészeti akadémiára. Egy évvel később átkerült a stuttgarti Királyi Képzőművészeti Akadémiára, ahol döntő hatással volt rá a modernizmus úttörője, az Adolf Hölzel , és engedélyt kapott, hogy beköltözzön egy mesterkurzus műtermébe. 22 évesen részt vett az első németországi expresszionista kiállításon Drezdában, majd nem sokkal később Adolf Hölzel bevonta a kölni Werkbund-kiállítás korszakalkotó falfreskóinak kivitelezésébe. Ezeket Oskar Schlemmer (aki később a Bauhausban tanított) és Willi Baumeisterrel együtt készítette. Ezt az úttörő jelentőségű Werkbund-kiállítást, amely egy világkiállítás minőségével és terjedelmével bírt, az 1. világháború kitörése idő előtt leállította. Stenner augusztusban Schlemmerrel együtt jelentkezett önkéntesnek, és csak hat hónappal később halt meg a lengyelországi ilowi csatában.
Hans Hildebrandt művészettörténész, Stenner kortársa így számolt be róla: "A természet értékes ajándékként adta Stennernek a kéz könnyedségét, a kézművesség korai mesteri elsajátítását. Festményeinek és rajzainak az azonnaliság frissességét, az örömteli és könnyedén létrehozott valami benyomását kölcsönözte, amihez temperamentuma és az élénk, kontrasztokban gazdag színjátékban való gyönyörködés is hozzájárult." Ez az önbizalom és közvetlenség lenyűgözően koncentrálódik Stenner "Önarckép vörös kabáttal" című képén. Ugyanakkor a művész rövid élettartama a háború radikális metszését idézi fel, amely számtalan karriert, élettervet és művészi fejlődést hirtelen megállított, vagy más irányba terelt, ahol már nem volt helye az életörömnek.
Hermann Stenner nevét ma valószínűleg egy kalap alá vennénk a német expresszionizmus más ismert művészeivel, ha élete nem ért volna hirtelen véget közvetlenül az első világháború elején, katonaként. Willi Baumeister német festő, grafikus és művészetelméletíró, aki mindkét világháborút túlélte, még azt is felvetette, hogy Stenner Németország egyik legjobb festője lett volna, "ha az értelmetlen, bűnös háború nem szedi áldozatait". Rövid életéből mindössze öt termékeny év adatott meg Stennernek, amely alatt legalább 300 festményt és jó 1500 grafikát készített. Gyors fejlődés során kezdetben az impresszionizmus pozícióit járta be, majd a MŰVÉSZETI TÁRSADALOM0 által inspirálva az expresszionizmus színvilágával és intenzitásával került kapcsolatba, hogy végül egy erősen absztrakciós festészetre térjen át.
Egy festőmester fiaként úgyszólván festék és ecset között nőtt fel, és a bielefeldi kézműves és iparművészeti iskolába járt próbaidőre, mielőtt felvették a müncheni művészeti akadémiára. Egy évvel később átkerült a stuttgarti Királyi Képzőművészeti Akadémiára, ahol döntő hatással volt rá a modernizmus úttörője, az Adolf Hölzel , és engedélyt kapott, hogy beköltözzön egy mesterkurzus műtermébe. 22 évesen részt vett az első németországi expresszionista kiállításon Drezdában, majd nem sokkal később Adolf Hölzel bevonta a kölni Werkbund-kiállítás korszakalkotó falfreskóinak kivitelezésébe. Ezeket Oskar Schlemmer (aki később a Bauhausban tanított) és Willi Baumeisterrel együtt készítette. Ezt az úttörő jelentőségű Werkbund-kiállítást, amely egy világkiállítás minőségével és terjedelmével bírt, az 1. világháború kitörése idő előtt leállította. Stenner augusztusban Schlemmerrel együtt jelentkezett önkéntesnek, és csak hat hónappal később halt meg a lengyelországi ilowi csatában.
Hans Hildebrandt művészettörténész, Stenner kortársa így számolt be róla: "A természet értékes ajándékként adta Stennernek a kéz könnyedségét, a kézművesség korai mesteri elsajátítását. Festményeinek és rajzainak az azonnaliság frissességét, az örömteli és könnyedén létrehozott valami benyomását kölcsönözte, amihez temperamentuma és az élénk, kontrasztokban gazdag színjátékban való gyönyörködés is hozzájárult." Ez az önbizalom és közvetlenség lenyűgözően koncentrálódik Stenner "Önarckép vörös kabáttal" című képén. Ugyanakkor a művész rövid élettartama a háború radikális metszését idézi fel, amely számtalan karriert, élettervet és művészi fejlődést hirtelen megállított, vagy más irányba terelt, ahol már nem volt helye az életörömnek.
Oldal 1 / 1