Oskar Schlemmer Stuttgartban született. Szülei halála után művészi rajzolói képzést kezdett, és mellékállásban figurarajzot és csendéletet tanult. Később a stuttgarti Képzőművészeti Akadémián találkozott Willi Baumeister, Alf Bayrle és Otto Meyer-Amden festőkkel és grafikusokkal. Berlinben megpróbálkozott az önállósággal, közeledett a kubizmushoz és a francia avantgárd eszméihez. Visszatérve Stuttgartba, a modernizmus úttörőjének Adolf Richard Hölzel volt a mestere, Schlemmer 1914-ben három művét mutathatta be a stuttgarti művészeti kiállításon. A színház és a balett iránt is érdeklődött.
A német Werkbund kiállításra Willi Baumeisterrel közösen adott megbízása miatt Walter Gropius, a Bauhaus alapítója és a modern építészet társalapítója felfigyelt rá. Az első világháborús szolgálat után Schlemmer ismét együtt dolgozott Baumeisterrel, egy közös kiállításon a stuttgarti Schaller Kunsthausban, majd később a berlini Der Sturm galériában. Amikor a művész 1920-ban feleségül vette Helena Tutein-t, Gropius Weimarban is alkalmazta a freskófestő műhely vezetőjeként. Itt alkotta meg legfontosabb műveit, például a "Bauhaus-lépcsőt", amely az ifjúsági kultusz és a modernizmus jelképévé vált. A Bauhausban töltött ideje alatt megpróbálta ötvözni a technológiát és a művészetet, valamint a festészetet és az építészetet. Schlemmer ismert figuráinak hátulnézetéről is, mint például az "Tischgesellschaft" (1923) és a "Vorübergehender" (1924) című képeken, valamint arról, hogy babaszerű, cserélhető, díszes részletek nélküli figurákként ábrázolja őket. Jelmez- és díszlettervezőként is dolgozott (pl. Oskar Kokoschka operáinak), végül saját balettjét, a "Triadikus balettet" mutatta be. Ezt új kiadásban mutatták be Németország számos városában, és nemzetközi hírnévre is szert tett. A Bauhausban is jól alakult a karrierje, rajzórákat adott, színpadi elméletet, valamint biológiai és filozófiai szempontokat tanított, és számos újításért volt felelős.
A művész Oskar Moll felkérte Schlemmert egy állásra a wroclawi Állami Művészeti és Kézműves Akadémiára, ahol évekig művészeti osztályt tanított. Schlemmer meghívást kapott a Velencei Biennáléra is, világszerte részt vett művészeti kiállításokon, és 1931-ben Berlinben önálló kiállítása volt. A nemzetiszocializmus alatt Schlemmer egyik erdei festményét átfestették, számos másikat megsemmisítettek, retrospektív kiállítását meg sem lehetett nyitni, állását pedig megszüntették. Másoknak kellett megrendelésre dolgoznia, és nem tudott a saját művészetének szentelni magát - ez gyengeséget és lelki zűrzavart okozott neki. Baden-Badenben halt meg 1943-ban.
Oskar Schlemmer Stuttgartban született. Szülei halála után művészi rajzolói képzést kezdett, és mellékállásban figurarajzot és csendéletet tanult. Később a stuttgarti Képzőművészeti Akadémián találkozott Willi Baumeister, Alf Bayrle és Otto Meyer-Amden festőkkel és grafikusokkal. Berlinben megpróbálkozott az önállósággal, közeledett a kubizmushoz és a francia avantgárd eszméihez. Visszatérve Stuttgartba, a modernizmus úttörőjének Adolf Richard Hölzel volt a mestere, Schlemmer 1914-ben három művét mutathatta be a stuttgarti művészeti kiállításon. A színház és a balett iránt is érdeklődött.
A német Werkbund kiállításra Willi Baumeisterrel közösen adott megbízása miatt Walter Gropius, a Bauhaus alapítója és a modern építészet társalapítója felfigyelt rá. Az első világháborús szolgálat után Schlemmer ismét együtt dolgozott Baumeisterrel, egy közös kiállításon a stuttgarti Schaller Kunsthausban, majd később a berlini Der Sturm galériában. Amikor a művész 1920-ban feleségül vette Helena Tutein-t, Gropius Weimarban is alkalmazta a freskófestő műhely vezetőjeként. Itt alkotta meg legfontosabb műveit, például a "Bauhaus-lépcsőt", amely az ifjúsági kultusz és a modernizmus jelképévé vált. A Bauhausban töltött ideje alatt megpróbálta ötvözni a technológiát és a művészetet, valamint a festészetet és az építészetet. Schlemmer ismert figuráinak hátulnézetéről is, mint például az "Tischgesellschaft" (1923) és a "Vorübergehender" (1924) című képeken, valamint arról, hogy babaszerű, cserélhető, díszes részletek nélküli figurákként ábrázolja őket. Jelmez- és díszlettervezőként is dolgozott (pl. Oskar Kokoschka operáinak), végül saját balettjét, a "Triadikus balettet" mutatta be. Ezt új kiadásban mutatták be Németország számos városában, és nemzetközi hírnévre is szert tett. A Bauhausban is jól alakult a karrierje, rajzórákat adott, színpadi elméletet, valamint biológiai és filozófiai szempontokat tanított, és számos újításért volt felelős.
A művész Oskar Moll felkérte Schlemmert egy állásra a wroclawi Állami Művészeti és Kézműves Akadémiára, ahol évekig művészeti osztályt tanított. Schlemmer meghívást kapott a Velencei Biennáléra is, világszerte részt vett művészeti kiállításokon, és 1931-ben Berlinben önálló kiállítása volt. A nemzetiszocializmus alatt Schlemmer egyik erdei festményét átfestették, számos másikat megsemmisítettek, retrospektív kiállítását meg sem lehetett nyitni, állását pedig megszüntették. Másoknak kellett megrendelésre dolgoznia, és nem tudott a saját művészetének szentelni magát - ez gyengeséget és lelki zűrzavart okozott neki. Baden-Badenben halt meg 1943-ban.
Oldal 1 / 2