Gwendolen Mary John Walesben született, egy mogorva ügyvéd és egy betegség miatt ritkán otthon tartózkodó anya lányaként. Így nagynénjei, az Üdvhadsereg Keresztény Szabadegyház tagjai vigyáztak Gwenre, a húgára és a két testvérére. Mindegyik gyermek művészi tehetségét táplálták, de édesanyjuk nagyon fiatalon meghalt, amikor Gwen mindössze nyolcéves volt. A család ezután Walesbe költözött, Tenby tengerparti városába, ahol Gwen gyakran rajzolt sirályokat és tengeri élőlényeket, azonban Gwen legrégebbi fennmaradt munkája 1895-ből származik, amikor 19 éves volt.
Gwen az egyetlen olyan művészeti iskolába járt az Egyesült Királyságban, ahová nőket is felvettek, az iskola francia módszereken alapult. A nagy hatású karikaturistától és művészeti professzortól, ARTISTREPLEPLACE0-tól tanult figurarajzot, testvérével, Augustusszal élt, és állítólag csak dión és gyümölcsökön élt, hogy pénzt takarítson meg. Bátyja révén találkozott más művészekkel, akik később nagy hatással voltak rá, köztük feleségével, Ida Nettleshipgel és a portréfestő Arthur Ambrose McEvoy művésznővel. Bátyja rajzkészsége és hozzáállása háttérbe szorította visszahúzódó húgát, még akkor is, ha csodálta a munkáit. Gwen Párizsba utazott, ahol James McNeill Whistler akadémiáján tanult; hazatérése után először állította ki munkáit a New English Art Clubban. Az anyagi siker elmaradt, így a fiatal Gwen még arra is kényszerült, hogy lepukkant épületekben lakjon. Visszatért Franciaországba, és modellként dolgozott. Így ismerkedett meg szerelmével, a nála jóval idősebb szobrásszal, Auguste Rodin-vel, a kor egyik leghíresebb művészével. Nemcsak ő, hanem Matisse, Picasso és Rainer Maria Rilke is a francia fővárosban tartózkodott ebben az időben. John egy párizsi külvárosba költözött, és annak ellenére, hogy számos fontos ismeretségre tett szert, inkább visszavonultan dolgozott. Miután viszonya véget ért, egyre inkább a katolikus hitnek szentelte magát. Többé nem kellett modellként dolgoznia; John Quinn műgyűjtő személyében megtalálta legfontosabb pártfogóját. Perfekcionizmusa miatt nagyrészt lemondott a kiállításokról, de egyik műve bekerült a New York-i Armory Show-ra. Későbbi művein főként azonosítatlan nők portréi szerepelnek, akik kezüket ölbe tett kézzel ülnek. Egyetlen önálló kiállítása Londonban volt, előtte a híres párizsi Őszi Szalonban mutatta be munkáit. 1939-ben halt meg, egyes beszámolók szerint halálra éheztette magát.
Bár életében bátyja háttérbe szorította, a mai kritikusok szerint ő a tehetségesebb a kettőjük közül. Számos műve megtalálható a National Museum Cardiffban és a Tate Britainben.
Gwendolen Mary John Walesben született, egy mogorva ügyvéd és egy betegség miatt ritkán otthon tartózkodó anya lányaként. Így nagynénjei, az Üdvhadsereg Keresztény Szabadegyház tagjai vigyáztak Gwenre, a húgára és a két testvérére. Mindegyik gyermek művészi tehetségét táplálták, de édesanyjuk nagyon fiatalon meghalt, amikor Gwen mindössze nyolcéves volt. A család ezután Walesbe költözött, Tenby tengerparti városába, ahol Gwen gyakran rajzolt sirályokat és tengeri élőlényeket, azonban Gwen legrégebbi fennmaradt munkája 1895-ből származik, amikor 19 éves volt.
Gwen az egyetlen olyan művészeti iskolába járt az Egyesült Királyságban, ahová nőket is felvettek, az iskola francia módszereken alapult. A nagy hatású karikaturistától és művészeti professzortól, ARTISTREPLEPLACE0-tól tanult figurarajzot, testvérével, Augustusszal élt, és állítólag csak dión és gyümölcsökön élt, hogy pénzt takarítson meg. Bátyja révén találkozott más művészekkel, akik később nagy hatással voltak rá, köztük feleségével, Ida Nettleshipgel és a portréfestő Arthur Ambrose McEvoy művésznővel. Bátyja rajzkészsége és hozzáállása háttérbe szorította visszahúzódó húgát, még akkor is, ha csodálta a munkáit. Gwen Párizsba utazott, ahol James McNeill Whistler akadémiáján tanult; hazatérése után először állította ki munkáit a New English Art Clubban. Az anyagi siker elmaradt, így a fiatal Gwen még arra is kényszerült, hogy lepukkant épületekben lakjon. Visszatért Franciaországba, és modellként dolgozott. Így ismerkedett meg szerelmével, a nála jóval idősebb szobrásszal, Auguste Rodin-vel, a kor egyik leghíresebb művészével. Nemcsak ő, hanem Matisse, Picasso és Rainer Maria Rilke is a francia fővárosban tartózkodott ebben az időben. John egy párizsi külvárosba költözött, és annak ellenére, hogy számos fontos ismeretségre tett szert, inkább visszavonultan dolgozott. Miután viszonya véget ért, egyre inkább a katolikus hitnek szentelte magát. Többé nem kellett modellként dolgoznia; John Quinn műgyűjtő személyében megtalálta legfontosabb pártfogóját. Perfekcionizmusa miatt nagyrészt lemondott a kiállításokról, de egyik műve bekerült a New York-i Armory Show-ra. Későbbi művein főként azonosítatlan nők portréi szerepelnek, akik kezüket ölbe tett kézzel ülnek. Egyetlen önálló kiállítása Londonban volt, előtte a híres párizsi Őszi Szalonban mutatta be munkáit. 1939-ben halt meg, egyes beszámolók szerint halálra éheztette magát.
Bár életében bátyja háttérbe szorította, a mai kritikusok szerint ő a tehetségesebb a kettőjük közül. Számos műve megtalálható a National Museum Cardiffban és a Tate Britainben.
Oldal 1 / 2