Ambrose McEvoy angol festő a 19. században, az impresszionizmus, a realizmus és az expresszionizmus idején élt. Ez a művészetben nagy felfordulással teli időszak volt. Nemcsak egy olyan időszak kezdődött, amelyben az érzések és benyomások bekerültek a művészetbe, hanem az idealizálás helyett nagyobb figyelmet fordítottak a tényleges állapotokra is. Családja korán felismerte művészi tehetségét, és azzal ösztönözte, hogy a londoni Slade School of Fine Art-ra küldte. James McNeill Whistler, aki a család barátja volt, különösen elkötelezett volt ebben.
McEvoy tanulmányai során nagy hatással volt rá Whistler, akit az egyik leginnovatívabb művésznek tartottak. Az impresszionista Augustus Johnnal és a portréfestő William Orpennel együtt alkotott egy művészkört. Kezdetben McEvoy elsősorban tájképekre koncentrált olajfestészetben. A korai olasz művészek és az angol preraffaeliták inspirálták. Gyakran járt a Nemzeti Galériába, és lemásolta Tiziano (más néven Titiano Vecellio) és Diego Velázquez rajzait. Az első világháború kezdetén kezdett az akvarell vázlatos portrérajzok felé fordulni, amelyekről ma is ismert. Gyakran ábrázolta különösen a felsőbb osztályok nőtagjait. Az amerikai Maude Louise Baringról készült portréjával vált híressé. Miután három évig szolgált az első világháborúban, egy időre megváltoztak a motívumai. Főleg fontos tengerészgyalogosokat és katonákat rajzolt. Ezeket a portrékat a Birodalmi Háborús Múzeum és a Nemzeti Tengerészeti Múzeum kapta meg.
Ambrose McEvoy temperamentumáról és a műteremben való szokatlan munkamódszeréről is ismert festő volt. Esténként gyakran meghívta modelljeit. Ott a hangulat fergeteges volt. Különösen szeretett jazz zenére rajzolni. Ő volt az egyik első művész, aki az akkoriban újdonságnak számító színes izzókat használta. Főként sárga, kék és zöld színeket használt, így portréinak rendkívüli mélységet adott, amit meg is örökített. Ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy éjszaka is rajzoljon. Egy művész egyszer azt mondta, hogy Ambrose McEvoy soha nem tűnt úgy, hogy keményen dolgozik, de nagy tehetséggel és életkedvvel rendelkezett. Több rajzszakkör tagja és alapítója is volt. Ezek közé tartozott a New English Art Club, amelynek galériáiban gyakran állított ki tájképeket és enteriőröket. Ő alapította a Nemzeti Portré Társaságot, majd később a Nemzetközi Társaság tagja lett. Harminc év elteltével portréi kimentek a divatból, és "közönségesnek" számítottak. Halála után gyorsan a feledés homályába merült, mígnem leszármazottja elérhetővé tette a festményeket a nagyközönség számára, és azok ismét növekvő népszerűségnek örvendenek.
Ambrose McEvoy angol festő a 19. században, az impresszionizmus, a realizmus és az expresszionizmus idején élt. Ez a művészetben nagy felfordulással teli időszak volt. Nemcsak egy olyan időszak kezdődött, amelyben az érzések és benyomások bekerültek a művészetbe, hanem az idealizálás helyett nagyobb figyelmet fordítottak a tényleges állapotokra is. Családja korán felismerte művészi tehetségét, és azzal ösztönözte, hogy a londoni Slade School of Fine Art-ra küldte. James McNeill Whistler, aki a család barátja volt, különösen elkötelezett volt ebben.
McEvoy tanulmányai során nagy hatással volt rá Whistler, akit az egyik leginnovatívabb művésznek tartottak. Az impresszionista Augustus Johnnal és a portréfestő William Orpennel együtt alkotott egy művészkört. Kezdetben McEvoy elsősorban tájképekre koncentrált olajfestészetben. A korai olasz művészek és az angol preraffaeliták inspirálták. Gyakran járt a Nemzeti Galériába, és lemásolta Tiziano (más néven Titiano Vecellio) és Diego Velázquez rajzait. Az első világháború kezdetén kezdett az akvarell vázlatos portrérajzok felé fordulni, amelyekről ma is ismert. Gyakran ábrázolta különösen a felsőbb osztályok nőtagjait. Az amerikai Maude Louise Baringról készült portréjával vált híressé. Miután három évig szolgált az első világháborúban, egy időre megváltoztak a motívumai. Főleg fontos tengerészgyalogosokat és katonákat rajzolt. Ezeket a portrékat a Birodalmi Háborús Múzeum és a Nemzeti Tengerészeti Múzeum kapta meg.
Ambrose McEvoy temperamentumáról és a műteremben való szokatlan munkamódszeréről is ismert festő volt. Esténként gyakran meghívta modelljeit. Ott a hangulat fergeteges volt. Különösen szeretett jazz zenére rajzolni. Ő volt az egyik első művész, aki az akkoriban újdonságnak számító színes izzókat használta. Főként sárga, kék és zöld színeket használt, így portréinak rendkívüli mélységet adott, amit meg is örökített. Ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy éjszaka is rajzoljon. Egy művész egyszer azt mondta, hogy Ambrose McEvoy soha nem tűnt úgy, hogy keményen dolgozik, de nagy tehetséggel és életkedvvel rendelkezett. Több rajzszakkör tagja és alapítója is volt. Ezek közé tartozott a New English Art Club, amelynek galériáiban gyakran állított ki tájképeket és enteriőröket. Ő alapította a Nemzeti Portré Társaságot, majd később a Nemzetközi Társaság tagja lett. Harminc év elteltével portréi kimentek a divatból, és "közönségesnek" számítottak. Halála után gyorsan a feledés homályába merült, mígnem leszármazottja elérhetővé tette a festményeket a nagyközönség számára, és azok ismét növekvő népszerűségnek örvendenek.
Oldal 1 / 1