A franciaországi művészet fejlődésének feljegyzése egy változatos időutazás, amely a 11. században kezdődik. A gyönyörű Burgundiában található Cluny kolostori apátságot tekintik a franciaországi egyházművészet kiindulópontjának. Az ország templomait olyan műtárgyak díszítik, amelyeket világos, redukált és meglehetősen tárgyilagos stílus jellemez. A szentek képeit ablakokban, szőnyegeken és faliszőnyegeken használták. A hímzés művészetét Franciaországban tökéletesítették. Anglia meghódításának ábrázolása ma már az UNESCO védelme alatt áll, és a kultúrtörténet egyedülálló emléke. A reneszánsz a megújulás korszakának kezdetét jelentette, amely a művészet minden területére kiterjedt. Leonardo da Vinci lett a király első festője és építésze, és példátlan mértékben befolyásolta a művészeti életet. A francia művészet hihetetlen átalakuláson ment keresztül. Míg a franciaországi művészet a 17. század elejéig csak regionális jelentőségű volt, a francia művészek az európai művészeti élet meghatározó szereplőivé váltak. Ezzel egyidejűleg a festészet a klasszikus akadémikus kivitelezésből olyan művészetté változott, amelyet folyamatosan befolyásoltak a modern elemek.
Az évszázadok során az ország politikáját feszültségek és konfliktusos időszakok jellemezték. Uralkodók és uralkodók jöttek és mentek, személyes nyomot hagyva a művészeten. IV. Henrikkel a művészeti élet visszatért a manierizmushoz. Ez a művészeti ág már nem az udvari társadalom sajátja volt, hanem beköltözött a városi kultúrába. A három francia művészeti központ egyike, amely a fontainebleau-i udvar körül alakult ki. Akárcsak Nancy és a párizsi metropolisz, itt éltek azok a művészek, akik meghatározták a francia kultúrát. A francia művészet és kultúra XIV. Lajos alatt érte el csúcspontját. A tökéletes esztétikához értő, klasszikus stílusú Napkirály forradalmasította az építészetet és a művészetet, és a művészi alkotók egyik legnagyobb mecénásának tartják. Napóleon szerette személyének és a csatatéren elért hőstetteinek színpadra állítását.
A rokokóval új játékosság és szabadság költözött a művészet világába. Az élet utáni vágy és az érzéki örömök fontos témákká váltak a festészetben. A szerelmesek játékos udvarlása és gáláns hízelgése ettől kezdve már nem volt tabu. Az élvezetes szeretkezés minden fajtája jelen van a művészetben. Jean Antoine Watteau volt az egyik vezető művész, aki úgy tudta megvalósítani ezt a témát, mint a francia iskola alig más festője. Az impresszionistákkal a MŰVÉSZETI TÉR2, MŰVÉSZETI TÉR3 és MŰVÉSZETI TÉR4 körül a párizsi művészeti színtér Európa egyik legfontosabb festészeti központjává vált. A festészet visszahozta a természetet a vásznakra, és fényt varázsolt a tájakba. Európa minden tájáról érkeztek művészek Párizsba, hogy átéljék a művészet varázsát és megtapasztalják álmaik beteljesülését.
A franciaországi művészet fejlődésének feljegyzése egy változatos időutazás, amely a 11. században kezdődik. A gyönyörű Burgundiában található Cluny kolostori apátságot tekintik a franciaországi egyházművészet kiindulópontjának. Az ország templomait olyan műtárgyak díszítik, amelyeket világos, redukált és meglehetősen tárgyilagos stílus jellemez. A szentek képeit ablakokban, szőnyegeken és faliszőnyegeken használták. A hímzés művészetét Franciaországban tökéletesítették. Anglia meghódításának ábrázolása ma már az UNESCO védelme alatt áll, és a kultúrtörténet egyedülálló emléke. A reneszánsz a megújulás korszakának kezdetét jelentette, amely a művészet minden területére kiterjedt. Leonardo da Vinci lett a király első festője és építésze, és példátlan mértékben befolyásolta a művészeti életet. A francia művészet hihetetlen átalakuláson ment keresztül. Míg a franciaországi művészet a 17. század elejéig csak regionális jelentőségű volt, a francia művészek az európai művészeti élet meghatározó szereplőivé váltak. Ezzel egyidejűleg a festészet a klasszikus akadémikus kivitelezésből olyan művészetté változott, amelyet folyamatosan befolyásoltak a modern elemek.
Az évszázadok során az ország politikáját feszültségek és konfliktusos időszakok jellemezték. Uralkodók és uralkodók jöttek és mentek, személyes nyomot hagyva a művészeten. IV. Henrikkel a művészeti élet visszatért a manierizmushoz. Ez a művészeti ág már nem az udvari társadalom sajátja volt, hanem beköltözött a városi kultúrába. A három francia művészeti központ egyike, amely a fontainebleau-i udvar körül alakult ki. Akárcsak Nancy és a párizsi metropolisz, itt éltek azok a művészek, akik meghatározták a francia kultúrát. A francia művészet és kultúra XIV. Lajos alatt érte el csúcspontját. A tökéletes esztétikához értő, klasszikus stílusú Napkirály forradalmasította az építészetet és a művészetet, és a művészi alkotók egyik legnagyobb mecénásának tartják. Napóleon szerette személyének és a csatatéren elért hőstetteinek színpadra állítását.
A rokokóval új játékosság és szabadság költözött a művészet világába. Az élet utáni vágy és az érzéki örömök fontos témákká váltak a festészetben. A szerelmesek játékos udvarlása és gáláns hízelgése ettől kezdve már nem volt tabu. Az élvezetes szeretkezés minden fajtája jelen van a művészetben. Jean Antoine Watteau volt az egyik vezető művész, aki úgy tudta megvalósítani ezt a témát, mint a francia iskola alig más festője. Az impresszionistákkal a MŰVÉSZETI TÉR2, MŰVÉSZETI TÉR3 és MŰVÉSZETI TÉR4 körül a párizsi művészeti színtér Európa egyik legfontosabb festészeti központjává vált. A festészet visszahozta a természetet a vásznakra, és fényt varázsolt a tájakba. Európa minden tájáról érkeztek művészek Párizsba, hogy átéljék a művészet varázsát és megtapasztalják álmaik beteljesülését.
Oldal 1 / 475