Louis Gabriel Eugène Isabey francia művész a romantika és az akadémikus realizmus stílusának képviselője volt. Apja Jean-Baptiste már művészként tevékenykedett, kezdetben miniatűrfestőként és rajzolóként, később portréfestőként is. Louis Gabriel Eugène tőle tanulta meg későbbi művészi pályafutásának minden fontos technikáját. Louis valójában tengerész akart lenni. De apja ragaszkodott hozzá, hogy művészetet tanuljon. Tanulmányai során a kezdő művész közelről tanulmányozta a Louvre remekműveit. 1824-ben úgy döntött, hogy a tájképfestő Auguste Xavier Leprince festővel közösen kibérel egy műtermet. Leprince vidéki motívumairól volt ismert. Sajnos nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen meghalt. Művésztársa halála után Isabey Saint-Siméonba költözött.
1831-ben a művész érdekes megbízást kapott. Egy diplomáciai missziót kellett volna elkísérnie Marokkóba. Ezt az ajánlatot azonban visszautasította, mivel éppen akkor tért vissza egy algíri megbízásos útról. Tengeri festőként az afrikai királyi hadjárat jeleneteit örökítette meg festményein. A bizonytalan politikai helyzet a helyszínen aggasztotta, ezért döntött az újabb utazás ellen. Művésztársa és barátja, Eugene Delacroix vállalta a megbízást. Az így született műveket ma már az orientalizmus klasszikusainak tekintik. Isabey művészi pályafutását e döntés ellenére sikerek jellemezték. Ugyanebben az évben udvari festő lett. 1832-ben a Becsületlégió lovagjává avatták.
Isabey művészete történelmi jeleneteket és tájakat ábrázol. A tengeri jelenetekért is lelkesedett. Kikötők, öblök és tengerpartok, hajók és hajótörések vagy viharos jelenetek a nyílt tengeren dübörgő hullámokkal voltak festményeinek témái. Lehetséges, hogy a tengerészet iránti szenvedélye tükröződik a festményein. Végül is eredetileg tengerész akart lenni. A művészet lehetőséget kínált neki, hogy ezt a lelkesedést festményei tárgyává tegye. Intenzív színek és kontrasztos fényvisszaverődések jellemzik számos művét. Louis Gabriel Eugène Isabey egy angliai útja során tanulmányozta a romantika egyik legjelentősebb angol művészének, William Turners-nak a műveit. Isabey megpróbálta megragadni Turner stílusát annak minden finomságában és aspektusában. Művészi pályafutásának későbbi éveiben tengeri festményeket és gyakran brutálisabb történelmi jeleneteket, például párbajokat, mészárlásokat vagy rablásokat ábrázoló képeket készített. Louis Gabriel Eugène Isabey 1886-ban, 83 éves korában halt meg. Kiterjedt életművében az olajfestmények mellett akvarellek, rajzok és litográfiák is helyet kaptak. A művész életművének tiszteletére Montévrainben általános iskolát neveztek el róla.
Louis Gabriel Eugène Isabey francia művész a romantika és az akadémikus realizmus stílusának képviselője volt. Apja Jean-Baptiste már művészként tevékenykedett, kezdetben miniatűrfestőként és rajzolóként, később portréfestőként is. Louis Gabriel Eugène tőle tanulta meg későbbi művészi pályafutásának minden fontos technikáját. Louis valójában tengerész akart lenni. De apja ragaszkodott hozzá, hogy művészetet tanuljon. Tanulmányai során a kezdő művész közelről tanulmányozta a Louvre remekműveit. 1824-ben úgy döntött, hogy a tájképfestő Auguste Xavier Leprince festővel közösen kibérel egy műtermet. Leprince vidéki motívumairól volt ismert. Sajnos nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen meghalt. Művésztársa halála után Isabey Saint-Siméonba költözött.
1831-ben a művész érdekes megbízást kapott. Egy diplomáciai missziót kellett volna elkísérnie Marokkóba. Ezt az ajánlatot azonban visszautasította, mivel éppen akkor tért vissza egy algíri megbízásos útról. Tengeri festőként az afrikai királyi hadjárat jeleneteit örökítette meg festményein. A bizonytalan politikai helyzet a helyszínen aggasztotta, ezért döntött az újabb utazás ellen. Művésztársa és barátja, Eugene Delacroix vállalta a megbízást. Az így született műveket ma már az orientalizmus klasszikusainak tekintik. Isabey művészi pályafutását e döntés ellenére sikerek jellemezték. Ugyanebben az évben udvari festő lett. 1832-ben a Becsületlégió lovagjává avatták.
Isabey művészete történelmi jeleneteket és tájakat ábrázol. A tengeri jelenetekért is lelkesedett. Kikötők, öblök és tengerpartok, hajók és hajótörések vagy viharos jelenetek a nyílt tengeren dübörgő hullámokkal voltak festményeinek témái. Lehetséges, hogy a tengerészet iránti szenvedélye tükröződik a festményein. Végül is eredetileg tengerész akart lenni. A művészet lehetőséget kínált neki, hogy ezt a lelkesedést festményei tárgyává tegye. Intenzív színek és kontrasztos fényvisszaverődések jellemzik számos művét. Louis Gabriel Eugène Isabey egy angliai útja során tanulmányozta a romantika egyik legjelentősebb angol művészének, William Turners-nak a műveit. Isabey megpróbálta megragadni Turner stílusát annak minden finomságában és aspektusában. Művészi pályafutásának későbbi éveiben tengeri festményeket és gyakran brutálisabb történelmi jeleneteket, például párbajokat, mészárlásokat vagy rablásokat ábrázoló képeket készített. Louis Gabriel Eugène Isabey 1886-ban, 83 éves korában halt meg. Kiterjedt életművében az olajfestmények mellett akvarellek, rajzok és litográfiák is helyet kaptak. A művész életművének tiszteletére Montévrainben általános iskolát neveztek el róla.
Oldal 1 / 2