Soutine 1893-ban született Fehéroroszországban. Soutine már kora gyermekkorában számos vázlatot készített, és néha a ház falaira is kiterjesztette művészi alkotásait. A zsidó család, amelyből Soutine származott, szegény körülmények között élt. A fiatal Soutine már korán tisztában volt azzal, hogy hazájában nem lesz lehetősége arra, hogy kreativitását és tehetségét kibontakoztassa. 14 éves korában Soutine Minszkbe költözött barátjával, Michel Kikoïne-nal, aki szintén fehérorosz-francia festő volt. Második jelentkezési kísérletére felvételt nyert a vilniusi Művészeti Akadémiára, ahol 1913-ban diplomázott. Élete hátralévő részét Párizsban töltötte, kivéve azt a három évet, amikor a francia Pireneusokba költözött.
Mivel Soutine tanulmányai befejezése után azonnal Párizsba ment, fehérorosz-francia festőként emlegetik. Párizsban sok időt töltött a Louvre-ban, és onnan merített ihletet. Soutine az expresszionizmushoz talált, különösen a Paul Cézanne, Vincent van Gogh és Pierre Bonnard hatására. Soutine a francia Pireneusokban töltött három éve alatt készült mintegy 200 festményéről vált ismertté. A lendületes és dinamikus ecsetkezelés és a komor, apokaliptikus tájképek a védjegye. Röviddel ezután Albert C. Barnes amerikai orvos és műgyűjtő, valamint más műgyűjtők nagy keresletet mutattak néhány műve iránt. Ez életében először megkönnyítette Soutine anyagi helyzetét.
Későbbi munkáira a tompított torzítások és a visszafogottabb érzelmesség jellemző. Ezeket az új hatásokat elsősorban az Rembrandt inspirálta. Soutine teljesen el akart határolódni korábbi műveitől, ezért az ebből az időszakból származó művek nagy részét meg is semmisítette. Soutine 1943. augusztus 9-én halt meg Párizsban. Pablo Picasso, Max Jacob és Jean Cocteau is ott volt a temetésén gyászolók között.
Soutine 1893-ban született Fehéroroszországban. Soutine már kora gyermekkorában számos vázlatot készített, és néha a ház falaira is kiterjesztette művészi alkotásait. A zsidó család, amelyből Soutine származott, szegény körülmények között élt. A fiatal Soutine már korán tisztában volt azzal, hogy hazájában nem lesz lehetősége arra, hogy kreativitását és tehetségét kibontakoztassa. 14 éves korában Soutine Minszkbe költözött barátjával, Michel Kikoïne-nal, aki szintén fehérorosz-francia festő volt. Második jelentkezési kísérletére felvételt nyert a vilniusi Művészeti Akadémiára, ahol 1913-ban diplomázott. Élete hátralévő részét Párizsban töltötte, kivéve azt a három évet, amikor a francia Pireneusokba költözött.
Mivel Soutine tanulmányai befejezése után azonnal Párizsba ment, fehérorosz-francia festőként emlegetik. Párizsban sok időt töltött a Louvre-ban, és onnan merített ihletet. Soutine az expresszionizmushoz talált, különösen a Paul Cézanne, Vincent van Gogh és Pierre Bonnard hatására. Soutine a francia Pireneusokban töltött három éve alatt készült mintegy 200 festményéről vált ismertté. A lendületes és dinamikus ecsetkezelés és a komor, apokaliptikus tájképek a védjegye. Röviddel ezután Albert C. Barnes amerikai orvos és műgyűjtő, valamint más műgyűjtők nagy keresletet mutattak néhány műve iránt. Ez életében először megkönnyítette Soutine anyagi helyzetét.
Későbbi munkáira a tompított torzítások és a visszafogottabb érzelmesség jellemző. Ezeket az új hatásokat elsősorban az Rembrandt inspirálta. Soutine teljesen el akart határolódni korábbi műveitől, ezért az ebből az időszakból származó művek nagy részét meg is semmisítette. Soutine 1943. augusztus 9-én halt meg Párizsban. Pablo Picasso, Max Jacob és Jean Cocteau is ott volt a temetésén gyászolók között.
Oldal 1 / 3