Az 1867-ben Párizs közelében született Pierre Bonnard fényárban úszó, színes festményeivel a posztimpresszionisták közé tartozik. A festő, aki eredetileg jogot tanult, 1888-ban csatlakozott a Nabis csoporthoz. Ezek az Paul Gauguin-ra hivatkoztak, nagy jelentőséget tulajdonítottak a dekoratív elemeknek, és kapcsolatot éreztek a dizájnnal és a grafikával.
Bonnard egyre inkább megtalálta saját festői nyelvezetét, amely a vidám színpalettát kétdimenziós formákkal harmonizálta. Az 1922-ben készült "Vadvirágcsokor" a részletekre való odafigyelésről tanúskodik, a terítőt, a hátteret és az egyes virágokat gyönyörű színfacettákban fésüli ki. Itt a friss virágcsokor szépségének megéreztetéséről és egy olyan környezet érzékeléséről van szó, amely viszont dekoratív tulajdonságokkal rendelkezik. A portrék is Bonnard műveinek csoportjába tartoznak: a "Teddy Godeski ír" (Teddy Godeski ír) nemcsak a lefelé tekintő, koncentrált női alaknak, hanem az ornamentális háttérnek is szenteli magát. A fókuszpontok egy sárga párna és a tükörkép.
Bonnard nem volt extrovertált művész. Különböző helyeken élt, mindig aktokat, csendéleteket és ablakból nyíló kilátásokat festett. Kedvenc motívumai közé tartoznak a mindennapi élet különlegességeit bemutató háztartási jelenetek is, mint például a "Reggeli" 1932-ből és 1936-ból. Bonnard a színek tűzijátékával érzékelteti a vászonra, hogy mi történik a fényárban úszó szobában. A feltűnő piros terítő a nagy teáskannával először a kép közepére vonzza a tekintetet, majd az ablakból a távolba, egy buja zöld tájra, ahol egy sárga ház áll. A valóság színeinél fontosabbak az érzések és a fókuszpontok, amelyeket a színek létrehozhatnak.
Az 1867-ben Párizs közelében született Pierre Bonnard fényárban úszó, színes festményeivel a posztimpresszionisták közé tartozik. A festő, aki eredetileg jogot tanult, 1888-ban csatlakozott a Nabis csoporthoz. Ezek az Paul Gauguin-ra hivatkoztak, nagy jelentőséget tulajdonítottak a dekoratív elemeknek, és kapcsolatot éreztek a dizájnnal és a grafikával.
Bonnard egyre inkább megtalálta saját festői nyelvezetét, amely a vidám színpalettát kétdimenziós formákkal harmonizálta. Az 1922-ben készült "Vadvirágcsokor" a részletekre való odafigyelésről tanúskodik, a terítőt, a hátteret és az egyes virágokat gyönyörű színfacettákban fésüli ki. Itt a friss virágcsokor szépségének megéreztetéséről és egy olyan környezet érzékeléséről van szó, amely viszont dekoratív tulajdonságokkal rendelkezik. A portrék is Bonnard műveinek csoportjába tartoznak: a "Teddy Godeski ír" (Teddy Godeski ír) nemcsak a lefelé tekintő, koncentrált női alaknak, hanem az ornamentális háttérnek is szenteli magát. A fókuszpontok egy sárga párna és a tükörkép.
Bonnard nem volt extrovertált művész. Különböző helyeken élt, mindig aktokat, csendéleteket és ablakból nyíló kilátásokat festett. Kedvenc motívumai közé tartoznak a mindennapi élet különlegességeit bemutató háztartási jelenetek is, mint például a "Reggeli" 1932-ből és 1936-ból. Bonnard a színek tűzijátékával érzékelteti a vászonra, hogy mi történik a fényárban úszó szobában. A feltűnő piros terítő a nagy teáskannával először a kép közepére vonzza a tekintetet, majd az ablakból a távolba, egy buja zöld tájra, ahol egy sárga ház áll. A valóság színeinél fontosabbak az érzések és a fókuszpontok, amelyeket a színek létrehozhatnak.
Oldal 1 / 11