Az aranykor a virágzó üzleti élet és a virágzó gazdaság időszakát jelenti. A gazdagsággal együtt járt a nagyfokú szabadság és a művészet iparággá emelése. A művészetről szóló korai értekezésekben külön említést tesznek egy festőről, aki sokat profitált az élet mindhárom kellemes aspektusából. Rembrandt-van-Rijn szerette a gazdagságot és a kicsapongó életet. Művészként szerette a szabadságot, hogy megvalósíthassa elképzeléseit, és hasznot húzott a műalkotások élénk kereskedelméből. A művész számára a legfőbb jó a festészet volt, amelyet úgy élt ki, mint kevés más festő.
Amszterdam már a 17. században példát mutatott a liberalitás, a tolerancia és az egyedülálló kulturális dinamika terén. Az utcákon különböző nyelveket beszéltek, és a kereskedelem a város önképének része volt. Rembrandtot rendszeresen vonzotta Amszterdam. Festészete időnként vállalkozói szemléletet öltött. Művei egy színpadi darab nagy jeleneteire emlékeztetnek. A figurák ügyesen vannak elhelyezve, és a fény ügyes játékával a középpontba kerülnek. Az Éjszakai őrség tökéletesen mutatja be a fény és a sötétség játékát. A festmény egy nappali jelenetet ábrázol, és a nézőben egy esti összejövetel érzését kelti. Rembrandt az olasz mesterek alapvető festői vonásait ültette át, és ezekből fejlesztette ki a mesteri ábrázolásmódot. A dráma a festményekből szólt, és alakjait érzelmekkel kötötte össze. Ez különösen jól látszik azokon a portrékon, amelyeken megengedte modelljeinek és saját magának, hogy nevessenek.
Rembrandt szerette a tehetségének adta lehetőségeket. Saját műhelyt hozott létre, ahol festett és festetett. Tanítványai jó néhány festménye viseli a nagy nevet. A festő jól keresett, és pénzének nem elhanyagolható részét más művészek festményeibe fektette. Saját festményeit is megvásárolta. Rembrandt abban a reményben, hogy később nyereséggel értékesítheti őket, pénzt vett fel. A festő bonyolult gazdasági konstrukcióban élt, amely öregkorára nincstelenné tette a művészt. Kincstárát felszámolták, Rubens és Raffaello festményei kerültek elő. A nagy festőnek végül a festészet és a ritka szabadsággal teli élet maradt.
Az aranykor a virágzó üzleti élet és a virágzó gazdaság időszakát jelenti. A gazdagsággal együtt járt a nagyfokú szabadság és a művészet iparággá emelése. A művészetről szóló korai értekezésekben külön említést tesznek egy festőről, aki sokat profitált az élet mindhárom kellemes aspektusából. Rembrandt-van-Rijn szerette a gazdagságot és a kicsapongó életet. Művészként szerette a szabadságot, hogy megvalósíthassa elképzeléseit, és hasznot húzott a műalkotások élénk kereskedelméből. A művész számára a legfőbb jó a festészet volt, amelyet úgy élt ki, mint kevés más festő.
Amszterdam már a 17. században példát mutatott a liberalitás, a tolerancia és az egyedülálló kulturális dinamika terén. Az utcákon különböző nyelveket beszéltek, és a kereskedelem a város önképének része volt. Rembrandtot rendszeresen vonzotta Amszterdam. Festészete időnként vállalkozói szemléletet öltött. Művei egy színpadi darab nagy jeleneteire emlékeztetnek. A figurák ügyesen vannak elhelyezve, és a fény ügyes játékával a középpontba kerülnek. Az Éjszakai őrség tökéletesen mutatja be a fény és a sötétség játékát. A festmény egy nappali jelenetet ábrázol, és a nézőben egy esti összejövetel érzését kelti. Rembrandt az olasz mesterek alapvető festői vonásait ültette át, és ezekből fejlesztette ki a mesteri ábrázolásmódot. A dráma a festményekből szólt, és alakjait érzelmekkel kötötte össze. Ez különösen jól látszik azokon a portrékon, amelyeken megengedte modelljeinek és saját magának, hogy nevessenek.
Rembrandt szerette a tehetségének adta lehetőségeket. Saját műhelyt hozott létre, ahol festett és festetett. Tanítványai jó néhány festménye viseli a nagy nevet. A festő jól keresett, és pénzének nem elhanyagolható részét más művészek festményeibe fektette. Saját festményeit is megvásárolta. Rembrandt abban a reményben, hogy később nyereséggel értékesítheti őket, pénzt vett fel. A festő bonyolult gazdasági konstrukcióban élt, amely öregkorára nincstelenné tette a művészt. Kincstárát felszámolták, Rubens és Raffaello festményei kerültek elő. A nagy festőnek végül a festészet és a ritka szabadsággal teli élet maradt.
Oldal 1 / 37