Alfred Henry Maurer Ney Yorkban született, német bevándorlók egyetlen gyermekeként. Az iskola után apjához hasonlóan Louis Maurer a Currier and Ivesnél, egy jól ismert New York-i műnyomdában dolgozott litográfusként. A festészet azonban már fiatalon is vonzotta, ezért a Nemzeti Design Akadémián tanult, majd több évre Párizsba ment, ahol elsősorban a Louvre-ban folytatta tanulmányait. Legnagyobb példaképe akkoriban James Abbott McNeill Whistler, egy ismert amerikai festő volt. Maurer első festménye, az "Egy 1901-es elrendezés" című, díjnyertes képén tehát szintén egyértelműen Whistlerre utal festészeti stílusában. Rövid időre New Yorkba visszatérve Maurer találkozott Alfred Stieglitz neves galériatulajdonossal és fotóművésszel, és munkáit a 291-es galériájában állította ki. Stieglitz, aki annak idején az európai avantgárd itteni bemutatásával is döntő hatással volt az USA művészeti fejlődésére , Alfred Henry Maurer jelentős mecénása lett, és számos jelentős művésszel hozta össze.
Maurer művészi fejlődésében kevés folytonosság volt. Kereső volt, aki folyton stílusokat váltogatott. Művei a realizmus, az impresszionizmus, a kubizmus és a fauvizmus körébe sorolhatók. A későbbi években szinte kizárólag kubista és fauvista stílusban festett. Nagyon jól ismertek ebből az alkotói időszakból például a "Tájkép vörössel és kékkel" és a "Két nővér" című olajfestményei.
Az első világháború kezdetén Alfred Henry Maurer visszatért az Egyesült Államokba, ahol nagyon visszavonultan élt szülei New York-i házában, és egyre inkább visszahúzódott az átalakított padláson lévő műtermébe. Egyébként is nagyon befelé forduló ember volt, aki ráadásul soha nem ment férjhez. Mivel egyre inkább elzárkózott a nyilvánosság elől, a művész egyre kevésbé figyelt fel az új művészeti irányzatokra. Élete utolsó 15 évében ezért egy túlnyomórészt monokróm kubista festészeti stílust alakított ki, amely már nem keltette fel a nagyközönség figyelmét. Csökkenő sikerét tetézte, hogy ezzel egy időben apját, akivel Maurer egész életében egyfajta művészi versengésben állt, hirtelen újra "felfedezték", és nagyobb művészi jelentőségre tett szert. Amikor az apa meghalt, a fiú néhány héttel később öngyilkos lett.
Alfred Henry Maurer Ney Yorkban született, német bevándorlók egyetlen gyermekeként. Az iskola után apjához hasonlóan Louis Maurer a Currier and Ivesnél, egy jól ismert New York-i műnyomdában dolgozott litográfusként. A festészet azonban már fiatalon is vonzotta, ezért a Nemzeti Design Akadémián tanult, majd több évre Párizsba ment, ahol elsősorban a Louvre-ban folytatta tanulmányait. Legnagyobb példaképe akkoriban James Abbott McNeill Whistler, egy ismert amerikai festő volt. Maurer első festménye, az "Egy 1901-es elrendezés" című, díjnyertes képén tehát szintén egyértelműen Whistlerre utal festészeti stílusában. Rövid időre New Yorkba visszatérve Maurer találkozott Alfred Stieglitz neves galériatulajdonossal és fotóművésszel, és munkáit a 291-es galériájában állította ki. Stieglitz, aki annak idején az európai avantgárd itteni bemutatásával is döntő hatással volt az USA művészeti fejlődésére , Alfred Henry Maurer jelentős mecénása lett, és számos jelentős művésszel hozta össze.
Maurer művészi fejlődésében kevés folytonosság volt. Kereső volt, aki folyton stílusokat váltogatott. Művei a realizmus, az impresszionizmus, a kubizmus és a fauvizmus körébe sorolhatók. A későbbi években szinte kizárólag kubista és fauvista stílusban festett. Nagyon jól ismertek ebből az alkotói időszakból például a "Tájkép vörössel és kékkel" és a "Két nővér" című olajfestményei.
Az első világháború kezdetén Alfred Henry Maurer visszatért az Egyesült Államokba, ahol nagyon visszavonultan élt szülei New York-i házában, és egyre inkább visszahúzódott az átalakított padláson lévő műtermébe. Egyébként is nagyon befelé forduló ember volt, aki ráadásul soha nem ment férjhez. Mivel egyre inkább elzárkózott a nyilvánosság elől, a művész egyre kevésbé figyelt fel az új művészeti irányzatokra. Élete utolsó 15 évében ezért egy túlnyomórészt monokróm kubista festészeti stílust alakított ki, amely már nem keltette fel a nagyközönség figyelmét. Csökkenő sikerét tetézte, hogy ezzel egy időben apját, akivel Maurer egész életében egyfajta művészi versengésben állt, hirtelen újra "felfedezték", és nagyobb művészi jelentőségre tett szert. Amikor az apa meghalt, a fiú néhány héttel később öngyilkos lett.
Oldal 1 / 1