Szergej Arszenyevics Vinogradov orosz festő a realizmusban gyökerező impresszionista mozgalom egyik úttörője volt. Leginkább az egyszerű munkások és parasztok, valamint hazája katonáinak realista ábrázolásáról vált ismertté. Tájképeinek és zsánerképeinek egyedi stílusa szintén a közönség kedvencévé tette. Vinogradov palettáját élénk és jól összehangolt színkombinációkkal fűszerezi, amelyek olajfestményeinek témáit és alakjait különösen élénkké és erőteljessé teszik.
Az ifjú Vinogradov, aki egy jámbor apa, egy falusi pap fia volt, igyekezett elhatárolódni erősen vallásos családjától. A vidéki korlátok közül a kulturálisan nyitottabb és nyitottabb nagyvárosba vonzotta. Tanulmányait a híres moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskolában kezdte a híres művész Illarion Pryanishnikov osztályában. Vladimir Makovsky és Vasilij Polenov szintén olyan tanárok voltak, akik jelentősen befolyásolták a stílusát. A tehetséges fiatalember emellett a befolyásos Császári Művészeti Akadémián is tanulhatott. Itt művészeti oktatásban részesült a ARTISTREPLEPLACE3 és a ARTISTREPLEPLACE4 művészektől. 1914 körül Vinogradov több plakátot is festett, amelyek témája az akkori háborús események voltak. Vinogradov egyik ilyen különleges festménye a sebesült katonák megsegítésére való felhívás volt.
A diploma megszerzése után az orosz művész egy kisváros kereskedelmi iskolájában kapott állást. Mivel elégedetlen volt azzal, hogy nem volt elég ideje a saját művészetére, 1896-ban visszatért Moszkvába. A megélhetés érdekében Vinogradov illusztrátorként dolgozott Alekszej Sztupin publicista kiadójánál. Ugyanebben az évben elfogadta a Moszkvai Állami Művészeti Egyetem professzori állását. 1903-ban, érett férfiként, művésztársaival és barátaival együtt megalapította az "Orosz Művészek Szövetségét". A csoport közös kiállításokat szervezett.
Az első világháború alatt Vinogradov Gurzban élt egy kertes telken. A korszak festményei főként katonai jeleneteket ábrázolnak. A bolsevik forradalom első évfordulója alkalmából segített a háború utáni moszkvai Kreml feldíszítésében. 1923-ban orosz művészeti vándorkiállítást szervezett. Ez többek között New Yorkban is megállt, és nagy sikert aratott. Visszatérve Európába, Vinogradov Riga városában telepedett le, ahol ismét művésztanárként dolgozott. Később megvalósította álmát, és saját magániskolát alapított. Rigában Vinogradov témája főként tájképekből állt. Visszatalált keresztény gyökereihez is, és megfestette a Születés Székesegyház papjait ábrázoló portrésorozatát. Tüdőgyulladásban halt meg 1938-ban, 69 éves korában.
Szergej Arszenyevics Vinogradov orosz festő a realizmusban gyökerező impresszionista mozgalom egyik úttörője volt. Leginkább az egyszerű munkások és parasztok, valamint hazája katonáinak realista ábrázolásáról vált ismertté. Tájképeinek és zsánerképeinek egyedi stílusa szintén a közönség kedvencévé tette. Vinogradov palettáját élénk és jól összehangolt színkombinációkkal fűszerezi, amelyek olajfestményeinek témáit és alakjait különösen élénkké és erőteljessé teszik.
Az ifjú Vinogradov, aki egy jámbor apa, egy falusi pap fia volt, igyekezett elhatárolódni erősen vallásos családjától. A vidéki korlátok közül a kulturálisan nyitottabb és nyitottabb nagyvárosba vonzotta. Tanulmányait a híres moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskolában kezdte a híres művész Illarion Pryanishnikov osztályában. Vladimir Makovsky és Vasilij Polenov szintén olyan tanárok voltak, akik jelentősen befolyásolták a stílusát. A tehetséges fiatalember emellett a befolyásos Császári Művészeti Akadémián is tanulhatott. Itt művészeti oktatásban részesült a ARTISTREPLEPLACE3 és a ARTISTREPLEPLACE4 művészektől. 1914 körül Vinogradov több plakátot is festett, amelyek témája az akkori háborús események voltak. Vinogradov egyik ilyen különleges festménye a sebesült katonák megsegítésére való felhívás volt.
A diploma megszerzése után az orosz művész egy kisváros kereskedelmi iskolájában kapott állást. Mivel elégedetlen volt azzal, hogy nem volt elég ideje a saját művészetére, 1896-ban visszatért Moszkvába. A megélhetés érdekében Vinogradov illusztrátorként dolgozott Alekszej Sztupin publicista kiadójánál. Ugyanebben az évben elfogadta a Moszkvai Állami Művészeti Egyetem professzori állását. 1903-ban, érett férfiként, művésztársaival és barátaival együtt megalapította az "Orosz Művészek Szövetségét". A csoport közös kiállításokat szervezett.
Az első világháború alatt Vinogradov Gurzban élt egy kertes telken. A korszak festményei főként katonai jeleneteket ábrázolnak. A bolsevik forradalom első évfordulója alkalmából segített a háború utáni moszkvai Kreml feldíszítésében. 1923-ban orosz művészeti vándorkiállítást szervezett. Ez többek között New Yorkban is megállt, és nagy sikert aratott. Visszatérve Európába, Vinogradov Riga városában telepedett le, ahol ismét művésztanárként dolgozott. Később megvalósította álmát, és saját magániskolát alapított. Rigában Vinogradov témája főként tájképekből állt. Visszatalált keresztény gyökereihez is, és megfestette a Születés Székesegyház papjait ábrázoló portrésorozatát. Tüdőgyulladásban halt meg 1938-ban, 69 éves korában.
Oldal 1 / 1