A viharos 19. század közepén, 1844. május 20-án, Szentpéterváron látta meg a napvilágot Vaszilij Dmitrijevics Polenov. Sokgyermekes nemesi család tagjaként, Dmitrij Vasziljevics Polenov történész, régész és diplomata fiaként kezdettől fogva olyan szellemi és tudásbeli környezetbe ágyazódott, amely felkészítette őt művészi pályájára. Az orosz történelem zűrzavaros időszakában Polenov festőként és pedagógusként emelkedett ki, aki a világ szépségét felejthetetlen remekművekben örökítette meg - olyan művekben, amelyek ma művészeti nyomatok gyűjteményét gazdagítják.
Polenov tanulmányai Petrozavodszkban kezdődtek, ahol iskolai éveit töltötte. Művészi pályafutása a pétervári művészeti akadémián kezdődött, ahol Pavel Petrovics Csisztjakov tanítványai alatt fektette le alkotói munkásságának alapjait. Miután 1869-ben aranyérmet nyert a "Jób és barátai" című festményéért, egy évvel később ismét kitüntették a "Krisztus felébreszti Jairus lányát" című alkotásáért. A tudását mindig is bővíteni vágyó Polenow ezzel párhuzamosan a Szentpétervári Egyetem jogi karán végezte tanulmányait. Tanulmányai befejezése után Polenowt a nagyvilág vonzotta. Beutazta Bécset, Münchent, Velencét, Firenzét és Nápolyt, és hosszabb időt töltött Párizsban, ahol elkészítette "A d'Etremont grófnő letartóztatása" című figyelemre méltó festményét. Kiterjedt utazásai ellenére szíve azonban szilárdan a szülőföldjén, Oroszországban gyökerezett. Visszatérése után, 1876-ban önkéntesként jelentkezett az orosz-török háborúba, és hivatalos udvari festőként szolgált III Sándor cár főhadiszállásán.
Az ezt követő években Polenov művészi karrierje fellendült. A háború után Moszkvában telepedett le, majd 1884-ben újabb nagyszabású utazásra vállalkozott, amely Isztambulon, Palesztinán, Szírián és Egyiptomon keresztül vezetett. Oroszországba visszatérve tagja lett a Peredvishniki, az Utazó Kiállító Művészek Egyesületének. Polenov képességei azonban nem korlátozódtak a festészetre. Az 1870-es évektől kezdve színházi dekorációk tervezésével is foglalkozott, egyedülálló módon ötvözve a művészetet és a színházat. Polenov nemcsak látnok festő volt, hanem elkötelezett pedagógus is. 1882 és 1895 között a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskolán tanított, ahol olyan művészek új generációjára volt hatással, mint a MŰVÉSZET0 és a MŰVÉSZET1. Polenov 1927-ben halt meg a tulai oblasztyban található festői Borok faluban. Lenyűgöző életművet hagyott hátra, amelyet főként a történelem-, táj- és zsánerfestészetnek szentelt. Fáradhatatlan hozzájárulása a művészeti világhoz felejthetetlen marad, és tovább él az általunk a legnagyobb gondossággal és odaadással készített nyomatokban, hogy igazságot szolgáltassunk e nagyszerű művész szellemének.
A viharos 19. század közepén, 1844. május 20-án, Szentpéterváron látta meg a napvilágot Vaszilij Dmitrijevics Polenov. Sokgyermekes nemesi család tagjaként, Dmitrij Vasziljevics Polenov történész, régész és diplomata fiaként kezdettől fogva olyan szellemi és tudásbeli környezetbe ágyazódott, amely felkészítette őt művészi pályájára. Az orosz történelem zűrzavaros időszakában Polenov festőként és pedagógusként emelkedett ki, aki a világ szépségét felejthetetlen remekművekben örökítette meg - olyan művekben, amelyek ma művészeti nyomatok gyűjteményét gazdagítják.
Polenov tanulmányai Petrozavodszkban kezdődtek, ahol iskolai éveit töltötte. Művészi pályafutása a pétervári művészeti akadémián kezdődött, ahol Pavel Petrovics Csisztjakov tanítványai alatt fektette le alkotói munkásságának alapjait. Miután 1869-ben aranyérmet nyert a "Jób és barátai" című festményéért, egy évvel később ismét kitüntették a "Krisztus felébreszti Jairus lányát" című alkotásáért. A tudását mindig is bővíteni vágyó Polenow ezzel párhuzamosan a Szentpétervári Egyetem jogi karán végezte tanulmányait. Tanulmányai befejezése után Polenowt a nagyvilág vonzotta. Beutazta Bécset, Münchent, Velencét, Firenzét és Nápolyt, és hosszabb időt töltött Párizsban, ahol elkészítette "A d'Etremont grófnő letartóztatása" című figyelemre méltó festményét. Kiterjedt utazásai ellenére szíve azonban szilárdan a szülőföldjén, Oroszországban gyökerezett. Visszatérése után, 1876-ban önkéntesként jelentkezett az orosz-török háborúba, és hivatalos udvari festőként szolgált III Sándor cár főhadiszállásán.
Az ezt követő években Polenov művészi karrierje fellendült. A háború után Moszkvában telepedett le, majd 1884-ben újabb nagyszabású utazásra vállalkozott, amely Isztambulon, Palesztinán, Szírián és Egyiptomon keresztül vezetett. Oroszországba visszatérve tagja lett a Peredvishniki, az Utazó Kiállító Művészek Egyesületének. Polenov képességei azonban nem korlátozódtak a festészetre. Az 1870-es évektől kezdve színházi dekorációk tervezésével is foglalkozott, egyedülálló módon ötvözve a művészetet és a színházat. Polenov nemcsak látnok festő volt, hanem elkötelezett pedagógus is. 1882 és 1895 között a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskolán tanított, ahol olyan művészek új generációjára volt hatással, mint a MŰVÉSZET0 és a MŰVÉSZET1. Polenov 1927-ben halt meg a tulai oblasztyban található festői Borok faluban. Lenyűgöző életművet hagyott hátra, amelyet főként a történelem-, táj- és zsánerfestészetnek szentelt. Fáradhatatlan hozzájárulása a művészeti világhoz felejthetetlen marad, és tovább él az általunk a legnagyobb gondossággal és odaadással készített nyomatokban, hogy igazságot szolgáltassunk e nagyszerű művész szellemének.
Oldal 1 / 1