A Makovszkijak a 19. századi Oroszország jelentős művészcsaládja volt. Mindhárom testvér és a nővér is festő lett. Nem csoda, hiszen már az apja is nagyon nyitott volt a művészetre, az anyja pedig zeneszerző volt. Vlagyimir Jegorovics Makovszkij ebben a művelt polgári környezetben nőtt fel. Testvéreihez hasonlóan azonban nemcsak az orosz polgárság érzékenységei, hanem mindenekelőtt az egyszerű vidéki lakosság sorsa és nehézségei érdekelték.
Az 1846-ban született Vlagyimir Makovszkij a tekintélyes moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskolán tanult. Ugyanakkor 1863-ban a Szentpétervári Művészeti Akadémia néhány diákja fellázadt a tanárok konzervatív nézetei ellen. A társadalmi valóság alapos vizsgálatát követelték, hasonlóan a párizsi realisták által korábban Gustave Courbet körül járt utat követve. Az orosz diákokat elbocsátották, és később megalapították a Peredwischniki progresszív művészcsoportot, amit "Vándorok"-nak lehet fordítani. Makovszkij az Ivan Nikolayevich Kramskoi körül csatlakozott ehhez a csoporthoz, Moszkvában már ő maga is megismerkedett egy sokkal progresszívebb művészetszemlélettel. Vlagyimir Makovszkij a Wanderers egyik legfontosabb személyisége lett. A Peredvishniki azért adták a nevüket, mert szerették volna bejárni az országot, hogy megörökítsék és megfesthessék a valóságot, és azért is, mert vándorkiállításokon akarták megismertetni munkáikat. Nemcsak Moszkvában és Szentpéterváron, hanem főként különböző vidéki városokban állítottak ki. Makovszkij, művésztársaihoz hasonlóan, elutasította a klasszikus mitológiai témákat, ehelyett a vidéki élet mindennapjait és a dísztelen orosz tájképeket festette, gyakran jó adag humorral fűszerezve. Így alkotott úttörő műveket a munkában lévő parasztasszonyokról gyermekeikkel vagy a filantróp városlakók "szegénylátogatásáról", amit meglehetősen ironizált. Az olyan festmények, mint a "The Condemned", szintén a társadalmi valóságnak szentelték magukat. A valóságnak ez a pontos megfigyelése nagy művészi mesterfogással járt együtt. Az 1880-as években Makovszkij részt vett az oroszországi demokratikus művészeti mozgalomban, és olyan festményeket alkotott, mint a "Felszabadított fogoly" vagy a "A bank csődje". Munkássága az évek során egyre komorabbá és pesszimistábbá vált. Különösen az 1905-ös szentpétervári Véres vasárnapról készült egyik műve mutatja meg, hogy hová húzódtak szimpátiái: ott az orosz uralkodó katonái láthatók, amint védtelen emberekre lőnek. Vlagyimir Makovszkij a portréfestészet nagy mestere is volt; ő mutatta be például Mária Fjodorovna cárnőt teljes díszben. A kettő nem zárta ki egymást.
Az 1917-es októberi bolsevik forradalom utáni első években az úgynevezett szocialista realizmus kezdeti tendenciái ellenére magasra emelte a nem ideológiai realizmus zászlaját Oroszországban. Vlagyimir Jegorovics Makovszkij 1920-ban halt meg, a realizmus egyik legjelentősebb oroszországi festője.
A Makovszkijak a 19. századi Oroszország jelentős művészcsaládja volt. Mindhárom testvér és a nővér is festő lett. Nem csoda, hiszen már az apja is nagyon nyitott volt a művészetre, az anyja pedig zeneszerző volt. Vlagyimir Jegorovics Makovszkij ebben a művelt polgári környezetben nőtt fel. Testvéreihez hasonlóan azonban nemcsak az orosz polgárság érzékenységei, hanem mindenekelőtt az egyszerű vidéki lakosság sorsa és nehézségei érdekelték.
Az 1846-ban született Vlagyimir Makovszkij a tekintélyes moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti főiskolán tanult. Ugyanakkor 1863-ban a Szentpétervári Művészeti Akadémia néhány diákja fellázadt a tanárok konzervatív nézetei ellen. A társadalmi valóság alapos vizsgálatát követelték, hasonlóan a párizsi realisták által korábban Gustave Courbet körül járt utat követve. Az orosz diákokat elbocsátották, és később megalapították a Peredwischniki progresszív művészcsoportot, amit "Vándorok"-nak lehet fordítani. Makovszkij az Ivan Nikolayevich Kramskoi körül csatlakozott ehhez a csoporthoz, Moszkvában már ő maga is megismerkedett egy sokkal progresszívebb művészetszemlélettel. Vlagyimir Makovszkij a Wanderers egyik legfontosabb személyisége lett. A Peredvishniki azért adták a nevüket, mert szerették volna bejárni az országot, hogy megörökítsék és megfesthessék a valóságot, és azért is, mert vándorkiállításokon akarták megismertetni munkáikat. Nemcsak Moszkvában és Szentpéterváron, hanem főként különböző vidéki városokban állítottak ki. Makovszkij, művésztársaihoz hasonlóan, elutasította a klasszikus mitológiai témákat, ehelyett a vidéki élet mindennapjait és a dísztelen orosz tájképeket festette, gyakran jó adag humorral fűszerezve. Így alkotott úttörő műveket a munkában lévő parasztasszonyokról gyermekeikkel vagy a filantróp városlakók "szegénylátogatásáról", amit meglehetősen ironizált. Az olyan festmények, mint a "The Condemned", szintén a társadalmi valóságnak szentelték magukat. A valóságnak ez a pontos megfigyelése nagy művészi mesterfogással járt együtt. Az 1880-as években Makovszkij részt vett az oroszországi demokratikus művészeti mozgalomban, és olyan festményeket alkotott, mint a "Felszabadított fogoly" vagy a "A bank csődje". Munkássága az évek során egyre komorabbá és pesszimistábbá vált. Különösen az 1905-ös szentpétervári Véres vasárnapról készült egyik műve mutatja meg, hogy hová húzódtak szimpátiái: ott az orosz uralkodó katonái láthatók, amint védtelen emberekre lőnek. Vlagyimir Makovszkij a portréfestészet nagy mestere is volt; ő mutatta be például Mária Fjodorovna cárnőt teljes díszben. A kettő nem zárta ki egymást.
Az 1917-es októberi bolsevik forradalom utáni első években az úgynevezett szocialista realizmus kezdeti tendenciái ellenére magasra emelte a nem ideológiai realizmus zászlaját Oroszországban. Vlagyimir Jegorovics Makovszkij 1920-ban halt meg, a realizmus egyik legjelentősebb oroszországi festője.
Oldal 1 / 2