Philip Hermogenes Calderon multikulturális családból származik. Édesanyja francia, édesapja spanyol, de Calderon Angliában nőtt fel. Oda vándorolt ki az apja, aki korábban katolikus pap volt, miután áttért az anglikán hitre. Apja a spanyol irodalom professzoraként kereste a kenyerét, és fia eredetileg szintén akadémiai karriert tervezett. Fülöp valójában mérnök akart lenni, és ő is elkezdte a tanulmányait. A műszaki rajzok készítése azonban hamar szenvedélyévé vált, és végül annyira izgatta, hogy átgondolta a pályafutását, és végül a művészet felé fordult.
1850-ben, mindössze 17 évesen kezdte meg művészeti képzését Londonban, nem másnál, mint James Mathews Leigh-nél, a "Leigh's Academy" alapítójánál, amelyből a híres "Heatherley School of Fine Art" alakult. Már egy évvel később Párizsba ment, és az Francois Edouard Picot-nál vett órákat. Picot az I. Lajos Fülöp király vezette júliusi Monarchia egyik vezető művésze volt, és egyben első osztályú tanár. Calderon tehetsége az ő felügyelete alatt kezdett igazán kibontakozni. Mindössze 14 hónap elteltével, 1852-ben mutatta be a nagyközönségnek első nagyszabású festményét, amelynek a Babilon vizei mellett címet adta. A művet jól fogadták, de az áttörés csak négy évvel később, a "Megtört fogadalmak" című festményével következett be. A siker visszavezette őt Londonba, ahol folytatni tudta karrierjét. Ezt azonban nemcsak tehetségének, hanem jó kapcsolatainak is köszönhette. Miután nővére házasságot kötött MŰVÉSZETI TÁRSASÁG1 festővel és befolyásos mecénással, támogatta sógorát, és lehetővé tette, hogy műveit kiállítsák a Királyi Művészeti Akadémián. Calderon így gyorsan népszerű és keresett művésszé vált.
Stílusilag Calderon a preraffaelitákhoz tartozik, akik a 19. század közepén a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG2 és a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG3 vezetésével olyan stílust alakítottak ki, amelyre nagy hatással voltak az olasz trecento és quattrocento művészei, valamint a német nazarénusok. Calderonra jellemzőek a színes, részletgazdag női figurák áramló köntösben. A legtöbb festményének van bibliai vonatkozása. A Shakespeare iránt nagyon érdeklődő sógora, Marks hatására azonban megalkotta a "Júliát az erkélyen" is. A későbbi években stílusa klasszikusabb vonásokat öltött, amelyek a Királyi Akadémia első elnökére, Edward Poynter-ra emlékeztetnek.
Calderon népszerű és kereskedelmileg sikeres művész volt, aki csak röviddel halála előtt engedett a botrányoknak. Leghíresebb művét, amely valószínűleg emiatt készült, Magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja, a korabeli kritikusok katolikusellenesnek és provokációnak tekintették. A vitatott portré körüli vita csak Calderon 1898-ban bekövetkezett halála után csillapodott.
Philip Hermogenes Calderon multikulturális családból származik. Édesanyja francia, édesapja spanyol, de Calderon Angliában nőtt fel. Oda vándorolt ki az apja, aki korábban katolikus pap volt, miután áttért az anglikán hitre. Apja a spanyol irodalom professzoraként kereste a kenyerét, és fia eredetileg szintén akadémiai karriert tervezett. Fülöp valójában mérnök akart lenni, és ő is elkezdte a tanulmányait. A műszaki rajzok készítése azonban hamar szenvedélyévé vált, és végül annyira izgatta, hogy átgondolta a pályafutását, és végül a művészet felé fordult.
1850-ben, mindössze 17 évesen kezdte meg művészeti képzését Londonban, nem másnál, mint James Mathews Leigh-nél, a "Leigh's Academy" alapítójánál, amelyből a híres "Heatherley School of Fine Art" alakult. Már egy évvel később Párizsba ment, és az Francois Edouard Picot-nál vett órákat. Picot az I. Lajos Fülöp király vezette júliusi Monarchia egyik vezető művésze volt, és egyben első osztályú tanár. Calderon tehetsége az ő felügyelete alatt kezdett igazán kibontakozni. Mindössze 14 hónap elteltével, 1852-ben mutatta be a nagyközönségnek első nagyszabású festményét, amelynek a Babilon vizei mellett címet adta. A művet jól fogadták, de az áttörés csak négy évvel később, a "Megtört fogadalmak" című festményével következett be. A siker visszavezette őt Londonba, ahol folytatni tudta karrierjét. Ezt azonban nemcsak tehetségének, hanem jó kapcsolatainak is köszönhette. Miután nővére házasságot kötött MŰVÉSZETI TÁRSASÁG1 festővel és befolyásos mecénással, támogatta sógorát, és lehetővé tette, hogy műveit kiállítsák a Királyi Művészeti Akadémián. Calderon így gyorsan népszerű és keresett művésszé vált.
Stílusilag Calderon a preraffaelitákhoz tartozik, akik a 19. század közepén a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG2 és a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG3 vezetésével olyan stílust alakítottak ki, amelyre nagy hatással voltak az olasz trecento és quattrocento művészei, valamint a német nazarénusok. Calderonra jellemzőek a színes, részletgazdag női figurák áramló köntösben. A legtöbb festményének van bibliai vonatkozása. A Shakespeare iránt nagyon érdeklődő sógora, Marks hatására azonban megalkotta a "Júliát az erkélyen" is. A későbbi években stílusa klasszikusabb vonásokat öltött, amelyek a Királyi Akadémia első elnökére, Edward Poynter-ra emlékeztetnek.
Calderon népszerű és kereskedelmileg sikeres művész volt, aki csak röviddel halála előtt engedett a botrányoknak. Leghíresebb művét, amely valószínűleg emiatt készült, Magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja, a korabeli kritikusok katolikusellenesnek és provokációnak tekintették. A vitatott portré körüli vita csak Calderon 1898-ban bekövetkezett halála után csillapodott.
Oldal 1 / 1