John Linnell (1792 - 1882) korának egyik legsikeresebb angol portré- és tájképfestője volt. Egy fafaragó és aranyozó fiaként már korán kapcsolatba került a művészettel. Linnell már 10 éves korában azzal kereste a pénzt, hogy krétával és ceruzával készített portrékat árult. Apja James Thomas Linnell kihasználta fia tehetségét, és olyan festőkről készíttetett másolatokat, mint George Morlan, amelyeket haszonnal értékesített. 13 éves korában John Linnellt végül felvették a Royal Academy Schoolba. Tanára volt Benjamin West, majd később John Varley, akinek ebben az időben William Hunt és William Mulready is tanítványa volt. Linnell sokoldalú művész volt, aki az akvarell- és olajfestészetben, valamint a metszésben is jártas volt.
Linnell hamarosan portréfestőként szerzett hírnevet. Bevételeinek nagy részét portrék tették ki. A papság és a nemesség körében nagy keresletnek örvendett. De mély szenvedélye mindig is a tájképfestészet volt. Az 1840-es évektől kezdve, közel 30 évnyi portréfestői tevékenység után Linnell végül kizárólag a tájképfestészet felé fordult. Bár számos tájképén emberek is szerepeltek, és néha olyan címeket is kapott, mint például "Szent János prédikációja", "Búza" vagy "Utazás Emmanushoz", az emberek meglehetősen jelentéktelennek tűntek. Linnell sokkal inkább az ég és a környező táj ábrázolására összpontosított. A festmények gyakran nem túl izgalmas angol tájakat ábrázoltak. A festmények azonban így is varázslatosak voltak, mert Linnell szerette napfelkeltékkel vagy naplementékkel díszíteni a képeit. Ezek a fényviszonyok tették végül olyan különlegessé a műveit. Szabadidejében Linnell eredetiben tanulmányozta a Bibliát, kommentárokat írt hozzá és verseket írt. Az európai reneszánsz, különösen a Albrecht Dürer csodálója volt.
John Linnell feleségül vette Mary Palmert, a kápolna kincstárnokának legidősebb lányát. A házaspárnak kilenc gyermeke született. Fia, Thomas Linnell szintén sikeres tájképfestő lett, és sokat tanult apja munkásságából. Linnell nagyon szimpatikus volt a fiatal művészek iránt. Ő volt például az William Blake egyik legfontosabb mecénása, aki erőteljesen támogatta őt és adta neki az első megbízásokat. Azt is mondják róla, hogy támogatta a preraffaelitákat ARTISTREPLEPLACE6, Rosettit és Millais-t, amikor a mozgalom még erős ellenállásba ütközött. Leendő vejét, Samuel Palmer-et szintén 17 éves korában vette szárnyai alá. A kezdetben jó kapcsolat azonban a későbbiekben állítólag egyre feszültebbé vált.
John Linnell (1792 - 1882) korának egyik legsikeresebb angol portré- és tájképfestője volt. Egy fafaragó és aranyozó fiaként már korán kapcsolatba került a művészettel. Linnell már 10 éves korában azzal kereste a pénzt, hogy krétával és ceruzával készített portrékat árult. Apja James Thomas Linnell kihasználta fia tehetségét, és olyan festőkről készíttetett másolatokat, mint George Morlan, amelyeket haszonnal értékesített. 13 éves korában John Linnellt végül felvették a Royal Academy Schoolba. Tanára volt Benjamin West, majd később John Varley, akinek ebben az időben William Hunt és William Mulready is tanítványa volt. Linnell sokoldalú művész volt, aki az akvarell- és olajfestészetben, valamint a metszésben is jártas volt.
Linnell hamarosan portréfestőként szerzett hírnevet. Bevételeinek nagy részét portrék tették ki. A papság és a nemesség körében nagy keresletnek örvendett. De mély szenvedélye mindig is a tájképfestészet volt. Az 1840-es évektől kezdve, közel 30 évnyi portréfestői tevékenység után Linnell végül kizárólag a tájképfestészet felé fordult. Bár számos tájképén emberek is szerepeltek, és néha olyan címeket is kapott, mint például "Szent János prédikációja", "Búza" vagy "Utazás Emmanushoz", az emberek meglehetősen jelentéktelennek tűntek. Linnell sokkal inkább az ég és a környező táj ábrázolására összpontosított. A festmények gyakran nem túl izgalmas angol tájakat ábrázoltak. A festmények azonban így is varázslatosak voltak, mert Linnell szerette napfelkeltékkel vagy naplementékkel díszíteni a képeit. Ezek a fényviszonyok tették végül olyan különlegessé a műveit. Szabadidejében Linnell eredetiben tanulmányozta a Bibliát, kommentárokat írt hozzá és verseket írt. Az európai reneszánsz, különösen a Albrecht Dürer csodálója volt.
John Linnell feleségül vette Mary Palmert, a kápolna kincstárnokának legidősebb lányát. A házaspárnak kilenc gyermeke született. Fia, Thomas Linnell szintén sikeres tájképfestő lett, és sokat tanult apja munkásságából. Linnell nagyon szimpatikus volt a fiatal művészek iránt. Ő volt például az William Blake egyik legfontosabb mecénása, aki erőteljesen támogatta őt és adta neki az első megbízásokat. Azt is mondják róla, hogy támogatta a preraffaelitákat ARTISTREPLEPLACE6, Rosettit és Millais-t, amikor a mozgalom még erős ellenállásba ütközött. Leendő vejét, Samuel Palmer-et szintén 17 éves korában vette szárnyai alá. A kezdetben jó kapcsolat azonban a későbbiekben állítólag egyre feszültebbé vált.
Oldal 1 / 3