Nem - ez nem egy cápa! De te látod az ilyen halat - és egyébként én is. Mindazonáltal ez nem egy cápa! Ezt 1972 óta tudom, és addig nem fogod elhinni, amíg nem teszek egy megfelelő nyilatkozatot. Egy balzsamos éjszaka csodálatos félholddal a Húsvét-szigeti Anakena strandján egy csodálatos félholddal mutat rá ismereteim eredetére. Ott álltam anyám-lelkem egyedül, és elképzeltem, mit érezhetett Hoto Matu'a, a Húsvét-szigetekiek ősapja, amikor hathetes átkelés után, két dupla kenuval megérkezett a Húsvét-szigetre. Egyébként a strandhoz nagyon közel van egy barlang, ahol állítólag Hoto Matu'a töltötte az első éjszakákat. Elméláztam azon, amit még soha életemben nem láttam a maga elsöprő, leírhatatlan szépségében: a csillagos éjszakai égboltot Földünk déli féltekéje felett! Nincs fényszennyezés, de csillagokat még soha nem láttam, mint az "északi félteke" embere. Egyedül álltam a parton, és mereven az égre néztem - aztán hirtelen az az érzés támadt bennem, hogy nem vagyok egyedül azon a helyen. Így hát visszanéztem a földre, és megpördültem. Persze, körülbelül tíz méterre tőlem egy alakot láttam. De mivel ez a személy úgy állt, hogy a holdfény a hátát érte, nekem viszont a félhold fényes fényébe kellett néznem, nem tudtam kivenni, ki áll ott. Az idegen vagy az idegenek engem szólítottak meg először. Ezután beszélgetés alakult ki angol szófoszlányokkal, kézzel-lábbal, mindenféle gesztusokkal és érthetetlen szavakkal az anyanyelvükön. Tehát az egészen normális beszélgetés, amit minden olyan ember folytatott, aki a világot járja, és mint én, csak az anyanyelvét és kezdetleges más nyelveket használ az egyszerű kommunikációhoz. Ezt azonban itt nem írom le, hanem leírom az eredményt. Amikor ez a személy megszólított, világossá vált, hogy női hangról van szó. Rámutatott a Tejútra, és elmagyarázta nekem, hogy az egyszerűen nem "tejút", ahogyan azt én biztosan gondoltam. Amiről eddig azt hittem, hogy a Tejút a mi galaxisunk, az a Húsvét-szigeteki lakosok szerint egy "mango-roa" - és Polinéziában mindenütt így hívják a "nagy cápát". Elmagyarázta nekem, hogy a hétköznapi emberek, amikor meghalnak, csillagként élnek tovább a Tejútrendszerben. De a rendkívüli, sok manával rendelkező emberek, bátor harcosok, bölcs főnökök és mindazok, akiknek az élete nem a közönséges halandók szokásos útját követte, új csillagként jelennek meg az égen éjszaka. Akkoriban legalábbis nem hittem az öregasszonynak. De miután az összes tudományos és népszerű műben éppen ezt olvastam, most már tudom, hogy az ősi polinéz elképzelések az oksági elvből kiindulva magyarázzák, hogy miért van annyi csillag a Tejútrendszerben, és miért látható viszonylag kevés önálló csillag az égen. A feltételezett húsvét-szigeti írásmódú "Rongorongo" felirat a polinéziai faragás remekműve. Rongorongóban minden tábla mindig ugyanolyan méretű. Hogyan kellene most a művészeknek különbséget tenniük egy közönséges cápa és egy mango-roa, egy nagy cápa jele között? A mesterek csodálatra méltó kreativitásával, amit a képi jelek rendszerével bizonyítanak, a cápát két jelre, de egyként hajlították, úgy, hogy éppen normál úszási pozíciójában lenne felismerhető a nagy cápa. Most már nincs más választásod, mint elhinni nekem, hogy a képemen valóban egy nagy cápa van, de hiányzik az eleme, a víz. A Tejút fényes sávja északra és délre osztja az eget. Az égi cápa a Tejutat szimbolizálja. A feltételezett húsvét-szigeti forgatókönyvben a koncepció érvényesül: semmi sem önmaga. A cápa nem cápa - hiszed vagy sem! Ha többet szeretne megtudni Rongorongóról, itt találja: www.rongorongo-script.de.

---

Mango-roa · Michael H. Dietrich