A Shalott asszonya (The Lady of Shalott) Alfred Tennyson, a biedermeier korszak költőjének balladája. A középkorban gyökerező Artúr-legenda Nimue-jának értelmezésére használta.
A történet egy asszonyról szól, aki a forrás őrzőjeként egyedül él egy toronyban a vízben. Mindent, amit a világról megtud, tükörben lát; a motívumokat óriási faliszőnyeggé szövi. Egy nap, amikor megpillant egy jóképű lovagot, a sorsa ellenére kinéz az ablakon, és kiváltja az átkot. A tükör eltörik, és a vágyakozás arra készteti, hogy elhagyja a tornyot. Felszáll egy hajóra, amelyre felírja a nevét. Életereje elhalványul, és egy utolsó dalt énekel.

Ezt a pillanatot J. W. Waterhouse örökítette meg 1888-as tolmácsolásában. Minden néző első érdeklődő pillantása a hajón lévő feliratra esik. De csak nehezen lehet kivenni a "The Lady of ..." szavakat. Ez egy ügyes húzás a művésztől, hiszen a hölgyet sokféle néven ismerik. Például a tó, a forrás, a víz vagy a szökőkút úrnőjeként, úrnőjeként, őrzőjeként vagy királynőjeként emlegetik. Nimue mellett a Vivian, Elaine és Niniane is szerepel keresztnévként.
Csónakjában ül, vele a nagy szőnyeg, mert semmit sem hagy maga után. Mögötte a torony lépcsője. A rozsdás lánc már meglazult, bármelyik pillanatban kicsúszhat a kezéből. Az ősz lehullott körülötte, a természet kileheli az életét, ahogy a fiatal hölgynek is ez a sorsa. Az előtte lévő három gyertya közül kettő már kialudt. De az utolsó gyertya lángjánál látszik, hogy hátszelet kapott. Egy fecskepár repül alacsonyan a víz felett. Úgy tűnik, hogy ők is végső búcsút vesznek a déli útjuktól. A távolban lévő erdős dombok még mindig teljes zöld lombozatban pompáznak.

A hajón készenlétben állnak a párnák. A felsőt arany pomponok díszítik. Közepén fehér alapon kétfarkú fekete heraldikai oroszlán lépdel. Ez is a háta mögött van. Díszes életművét mintha szeretetlenül hurcolta volna magával. A szemlélő jól láthatja a részletes hímzést, de a szőnyeg a vízben lóg. Azt hihetnénk, hogy az áramlat húzza magával a felszín alá; vagy mégiscsak levelek vannak a tavon?
Előtte a csónakban egy feszület fekszik, a férfi vörös kendőt visel ágyékán, teste közepén gondosan keresztbe fektetett rózsafüzér. Úgy tűnik, hogy a ruha színe megegyezik az ajkai vörös színével.

---

Shalott asszonya · John William Waterhouse