Caspar David Friedrich ezen a festményen az esti égbolt minden fontos jellemzőjét megörökítette és a vászonra vetítette. A festmény általános színsémája a sötét tónusok és a naplemente narancssárga színének keverékét jelenti. A két színvilág közötti kontrasztok uralják a festményt, ami éppoly egyedivé, mint amennyire lenyűgözővé teszi azt.

A kép közepétől kissé balra a festmény két főszereplője látható. Két férfi, feltehetően testvérek, hosszú köntöst és kalapot viselnek, háttal állnak a nézőnek. Ők maguk viszont a naplementét nézik, de csak sziluettként ismerhetők fel a sötétben. Tekintetük vágyakozva fordul arra, amit a festmény nézője is azonnal megragad, mint a fő vonást. A testvérek megcsodálják a naplementét. A festmény hátterében a nap mintha már eltűnt volna egy hegycsúcs mögött, és csak a maradék fénye világít még az égen és a felhőkön. Eközben a festmény közepén két felhősáv eltakarja a narancssárga árnyalatok egy részét, és világos kontrasztot képez ehhez az élénk színvilághoz képest.

Caspar David Friedrich táj- és növényzetválasztása különösen a naplemente előtérbe helyezését biztosította. Valójában nem észlelhető különösebb növényzet, amely elvonhatná a figyelmet a színek fényjátékától. A festményen az égen és a felhőkön kívül csak dombok láthatók, amelyek lába eltűnik a vízben. Bár a magaslatok sötétnek tűnnek, a víz visszatükrözi a naplemente narancssárga színét, és így erős kontrasztot nyújt. Ugyanakkor ennek az a hatása, hogy a festmény alulról felfelé haladva egyre fényesebbé válik. A két férfi, akiknek a háta látható, maga is az egyik dombon áll, és a háttérben lévő, vízfelületekkel tarkított hegyvidéki tájat szemléli. A kép közepe fölött végül csak az esti nap ragyogó narancssárgája, valamint a képet keretező köd- és felhőmezők látszanak.

---

Naplemente (Testvérek) · Caspar David Friedrich