A festő William Holman Hunt kezdetben kereskedelmi ügyintézőnek készült. Emellett rajzórákat vett, és másolóként dolgozott a British Museumban és a londoni National Galleryben. 1845-ben végül felvették a Királyi Akadémiára. Itt találkozott John Everett Millais festővel, akivel három évvel később megalapította a Pre-Raffaelita Testvériséget. Hamarosan más festők is csatlakoztak a mozgalomhoz. A Nemzeti Galériába már 1840-ben kerültek ó-német és olasz festmények. A preraffaelita csoportot azonnal lenyűgözték a trecento és quattrocento olasz festői. A művészek a középkori festészetben látták példaképüket. A természet részletes ábrázolását követelték, ahogyan azt már a régi mesterek is ábrázolták. A késő középkori olasz festészet tisztaságát és rendjét egy új művészeti mozgalomnak kellett újjáélesztenie.
William Holman Hunt elutasította a festészet akadémikus irányzatát, és a valóságon alapuló természetábrázolásnak szentelte magát. 1848-ban Hunt kiállította első preraffaelita festményét, a Szent Ágnes-estét a Királyi Akadémián, de a művészetkedvelő közönség kezdetben kritizálta Hunt természetalapú festményeit. A kudarc miatt a festő rövid időre elgondolkodott az emigráción. A kiváló művészettörténész John Ruskinra nagy hatással volt Hunt festészeti stílusa, és 1851-ben a preraffaeliták mellett állt ki. A The Timesban több levelet is közzétett, amelyekben a természet realisztikus vászonra vitelét védte. Hunt végül három festményével, köztük az 1852-es The Hired Man cíművel aratta első sikerét.
Egy évvel később a Pre-Raffaelita Testvériség felbomlott, bár más festők, mint például John Everett Millais, szintén kezdeti művészi sikereket értek el. Millais akadémiai elismerést szerzett, mivel festményei újra közeledtek az uralkodó művészi ízléshez. William Holman Hunt utazást tett a Szentföldre. Művészi hírnevét a Jézus megtalálása a templomban című 1860-as festményének eladásával szilárdította meg. Kétszer nősült, és utazásokat tett Görögországba, Olaszországba, Egyiptomba és Palesztinába. 1905-ben megjelent William Holman Hunt önéletrajza. A következő években Glasgowban, Londonban, Liverpoolban és Manchesterben kiállítások tisztelegtek a festő teljes művei előtt. Londonban halt meg 1910-ben.
A festő William Holman Hunt kezdetben kereskedelmi ügyintézőnek készült. Emellett rajzórákat vett, és másolóként dolgozott a British Museumban és a londoni National Galleryben. 1845-ben végül felvették a Királyi Akadémiára. Itt találkozott John Everett Millais festővel, akivel három évvel később megalapította a Pre-Raffaelita Testvériséget. Hamarosan más festők is csatlakoztak a mozgalomhoz. A Nemzeti Galériába már 1840-ben kerültek ó-német és olasz festmények. A preraffaelita csoportot azonnal lenyűgözték a trecento és quattrocento olasz festői. A művészek a középkori festészetben látták példaképüket. A természet részletes ábrázolását követelték, ahogyan azt már a régi mesterek is ábrázolták. A késő középkori olasz festészet tisztaságát és rendjét egy új művészeti mozgalomnak kellett újjáélesztenie.
William Holman Hunt elutasította a festészet akadémikus irányzatát, és a valóságon alapuló természetábrázolásnak szentelte magát. 1848-ban Hunt kiállította első preraffaelita festményét, a Szent Ágnes-estét a Királyi Akadémián, de a művészetkedvelő közönség kezdetben kritizálta Hunt természetalapú festményeit. A kudarc miatt a festő rövid időre elgondolkodott az emigráción. A kiváló művészettörténész John Ruskinra nagy hatással volt Hunt festészeti stílusa, és 1851-ben a preraffaeliták mellett állt ki. A The Timesban több levelet is közzétett, amelyekben a természet realisztikus vászonra vitelét védte. Hunt végül három festményével, köztük az 1852-es The Hired Man cíművel aratta első sikerét.
Egy évvel később a Pre-Raffaelita Testvériség felbomlott, bár más festők, mint például John Everett Millais, szintén kezdeti művészi sikereket értek el. Millais akadémiai elismerést szerzett, mivel festményei újra közeledtek az uralkodó művészi ízléshez. William Holman Hunt utazást tett a Szentföldre. Művészi hírnevét a Jézus megtalálása a templomban című 1860-as festményének eladásával szilárdította meg. Kétszer nősült, és utazásokat tett Görögországba, Olaszországba, Egyiptomba és Palesztinába. 1905-ben megjelent William Holman Hunt önéletrajza. A következő években Glasgowban, Londonban, Liverpoolban és Manchesterben kiállítások tisztelegtek a festő teljes művei előtt. Londonban halt meg 1910-ben.
Oldal 1 / 2