William Daniell angol grafikus, táj- és tengerfestő volt. A fiatal Daniell egy szerencsétlen sorscsapás révén jutott el a művészethez, ami teljesen új fordulatot adott az életének. Apja kőműves volt, szülei pedig egy kis vendéglő tulajdonosai. Amikor Daniell 10 éves volt, édesapja hirtelen meghalt. Mivel ő volt az idősebbik fiú, és az anyja nem tudta mindkét fiát eltartani, William Daniell nagybátyjához került, Thomas Daniell. Thomas Daniell tájképfestő volt, akit különösen érdekeltek az orientalista témák. William Daniell nagybátyjánál tanult, és 15 éves korában elkísérte őt egy közel 10 éves indiai utazásra. Az út elején a fiatal Daniell még nagybátyja asszisztense volt, és elsősorban a motívumok előkészítéséért és vázlatkészítéséért felelt. Az út során azonban a jelek szerint az egyensúly eltolódott. A nagybácsi és az unokaöcs 1794-ben Londonba való visszatérésükkor ugyanis egyenrangú partnerek voltak.
Londonban William Daniell és nagybátyja együtt dolgozott az indiai útjukon készült néhány válogatott festmény kiadásán. Az illusztrációkat e célból akvatintával kellett nyomtatni. Ahogy Daniels kortársa és barátja, a tájképfestő Joseph Farington írta naplójában, William Daniell állítólag több mint 7 éven át reggel 6-tól éjfélig dolgozott, hogy tökéletesítse technikáját. Az "Utazás Indiába" című munkájuk összesen 6 részben jelent meg, és 150 képet tartalmazott. Nagy siker lett. A sok munka ellenére William Daniellnek 1795 és 1838 között összesen 168 festményt sikerült kiállítania a Királyi Akadémián. Nagybátyjával ellentétben ő kevésbé koncentrált a tájképekre, inkább a vízparti embereket és más fantáziadús keleti témákat ábrázoló kisebb jeleneteket festett.
Daniell 1799-ben felvételt nyert a Royal Academy Schoolba. Később a Királyi Akadémia társult, majd teljes jogú tagja lett. 1813 körül Daniell úgy döntött, hogy nagybátyjától függetlenül új, nagyszabású utazási projektbe kezd. Ez volt élete legnagyobb kihívása. Úgy tervezte ugyanis, hogy Nagy-Britannia egész partvidékét körbejárva megfesti a tájat, a tengerparti látnivalókat és a különböző régiók lakóit. Daniell ezzel nemcsak festményekben akart egy művegyüttest létrehozni, hanem azokat írásos kommentárokkal is kísérte. Ennek érdekében társulást kötött Richard Ayton íróval, aki az út egy részén elkísérte őt. Az időjárás miatt Daniell csak 6 hónapos szakaszokban utazott. Így a projekt több mint 10 évig húzódott. Az utazás során Daniell elkészítette a vázlatokat, amelyeket később Londonban akvatintával egészített ki. Néha akár 5 év is eltelt a rajzolás és a nyomtatás között. Ez arra utal, hogy Daniellnek kiváló memóriája volt. Az "Utazás Nagy-Britannia körül" című műve lett a legnagyobb művészi teljesítménye és legfontosabb öröksége.
William Daniell angol grafikus, táj- és tengerfestő volt. A fiatal Daniell egy szerencsétlen sorscsapás révén jutott el a művészethez, ami teljesen új fordulatot adott az életének. Apja kőműves volt, szülei pedig egy kis vendéglő tulajdonosai. Amikor Daniell 10 éves volt, édesapja hirtelen meghalt. Mivel ő volt az idősebbik fiú, és az anyja nem tudta mindkét fiát eltartani, William Daniell nagybátyjához került, Thomas Daniell. Thomas Daniell tájképfestő volt, akit különösen érdekeltek az orientalista témák. William Daniell nagybátyjánál tanult, és 15 éves korában elkísérte őt egy közel 10 éves indiai utazásra. Az út elején a fiatal Daniell még nagybátyja asszisztense volt, és elsősorban a motívumok előkészítéséért és vázlatkészítéséért felelt. Az út során azonban a jelek szerint az egyensúly eltolódott. A nagybácsi és az unokaöcs 1794-ben Londonba való visszatérésükkor ugyanis egyenrangú partnerek voltak.
Londonban William Daniell és nagybátyja együtt dolgozott az indiai útjukon készült néhány válogatott festmény kiadásán. Az illusztrációkat e célból akvatintával kellett nyomtatni. Ahogy Daniels kortársa és barátja, a tájképfestő Joseph Farington írta naplójában, William Daniell állítólag több mint 7 éven át reggel 6-tól éjfélig dolgozott, hogy tökéletesítse technikáját. Az "Utazás Indiába" című munkájuk összesen 6 részben jelent meg, és 150 képet tartalmazott. Nagy siker lett. A sok munka ellenére William Daniellnek 1795 és 1838 között összesen 168 festményt sikerült kiállítania a Királyi Akadémián. Nagybátyjával ellentétben ő kevésbé koncentrált a tájképekre, inkább a vízparti embereket és más fantáziadús keleti témákat ábrázoló kisebb jeleneteket festett.
Daniell 1799-ben felvételt nyert a Royal Academy Schoolba. Később a Királyi Akadémia társult, majd teljes jogú tagja lett. 1813 körül Daniell úgy döntött, hogy nagybátyjától függetlenül új, nagyszabású utazási projektbe kezd. Ez volt élete legnagyobb kihívása. Úgy tervezte ugyanis, hogy Nagy-Britannia egész partvidékét körbejárva megfesti a tájat, a tengerparti látnivalókat és a különböző régiók lakóit. Daniell ezzel nemcsak festményekben akart egy művegyüttest létrehozni, hanem azokat írásos kommentárokkal is kísérte. Ennek érdekében társulást kötött Richard Ayton íróval, aki az út egy részén elkísérte őt. Az időjárás miatt Daniell csak 6 hónapos szakaszokban utazott. Így a projekt több mint 10 évig húzódott. Az utazás során Daniell elkészítette a vázlatokat, amelyeket később Londonban akvatintával egészített ki. Néha akár 5 év is eltelt a rajzolás és a nyomtatás között. Ez arra utal, hogy Daniellnek kiváló memóriája volt. Az "Utazás Nagy-Britannia körül" című műve lett a legnagyobb művészi teljesítménye és legfontosabb öröksége.
Oldal 1 / 4