India - Thomas Daniell álma egy jobb életről. India - paloták, hindu templomok, Távol-Kelet, keleti egzotikum. India - háborúk, éhínségek, szegénység, pusztítás, társadalmi felbomlás, a hódítókkal szembeni ellenállás. India - a Brit Kelet-indiai Társaság, az indiai szubkontinenst gyarmatosító kereskedelmi társaság vágyainak tárgya.
1784-ben Thomas Daniell, a képzett címer- és tájképfestő a Kelet-indiai Társaságtól engedélyt kap arra, hogy Kalkuttában dolgozzon metszőként. India jó piac lehet a művész számára: A képek megmutatják az idegen földet, kapcsolatot teremtenek a távoli szubkontinens és a brit haza között, ugyanakkor kiszolgálják vágyaikat és álmaikat a keleti egzotikumról, az 1001 éjszaka meséihez hasonló pompás épületekről. A képek azonban az új gyarmati építészetet is mutatják, amely éppen csak kialakulóban van, a britek közigazgatási épületeit, és dokumentálják a britek hatalmi igényét Indiában. És végül, de nem utolsósorban képek díszítik az angolok, az "expatriáltak" kalkuttai rezidenciáit. Thomas Daniell és 16 éves unokaöccse, William Daniell hét éven át, 1793-ig beutazta Indiát, ami akkoriban azt jelentette, hogy gyalog vagy lóháton, ökrös szekéren, csónakban, a Gangesz mentén Calcuttától Srinagarig, Madrasztól Mysoron át Mysore-ig és végül Bombayig utazott. Vázlatain és akvarelljein megfélemlítően "modern" angol kaszárnyákat és kormányzati rezidenciákat ábrázol, egzotikus palotákat, mauzóleumokat, pagodákat, műemlékeket, romokat, templomokat ábrázol, gyakran meseszerűen átlényegülve, felületesen semmi mást, csak festőien elhelyezve az "egzotikus" indiai táj közepette. Ritkán jelennek meg bennük emberek, és ha igen, akkor általában csak árnyékos formában. Városnézeteiben Kalkutta nagyvonalú, vakítóan fehér, neoklasszikus stílusú város. Képein nyoma sincs a háborúnak és a nyomorúságnak (William Daniell naplóiban viszont igen).
A tájban tájékozódási pontként elhelyezett indiai épületeik építészeti maketteknek tűnnek - és ennek oka van: a camera obscura lehetővé tette számukra, hogy a tárgyakat nagy távolságból, nagy részletességgel és perspektívában szemléljék - szinte mintha fényképet készítenének. Egy zárt, sötét szoba vagy doboz falán lévő lyukon keresztül a fénysugár áthatol, és a szemközti falra vagy képernyőre "vetíti" a fordított, de nagyon pontos képet. Ez segít az arányok, körvonalak és pontok helyes megragadásában egy felületen, 2D-ben, az emberi szem számára. Daniellék közvetlenül a helyszínen készítettek rajzot, és még Kalkuttában néhány tervről olajfestményeket, metszeteket és aquatintaréziákat, "festői", tintaszerű, erős színátmenetekkel ellátott metszeteket készítettek. Erre a folyamatra nagyszerű példa Francisco de Goya "Caprichos" című műve.
Műveik eladása azonban nem ment olyan jól, mint várták Indiában, ráadásul Daniellék egészségi állapota is megromlott. Angliában 1795-től kezdve 144 akvatintát készítettek a "Oriental Scenery" projekthez, egy exkluzív sorozathoz, amelyet előfizetéssel terjesztettek, és amely kéthavonta két metszetet tartalmazott. A "Keleti tájképek" teljes, hat kötetes, bekötött műve csak 1808-ban készült el, és még ma is nagy hatással van a keleti dekorációra.
India - Thomas Daniell álma egy jobb életről. India - paloták, hindu templomok, Távol-Kelet, keleti egzotikum. India - háborúk, éhínségek, szegénység, pusztítás, társadalmi felbomlás, a hódítókkal szembeni ellenállás. India - a Brit Kelet-indiai Társaság, az indiai szubkontinenst gyarmatosító kereskedelmi társaság vágyainak tárgya.
1784-ben Thomas Daniell, a képzett címer- és tájképfestő a Kelet-indiai Társaságtól engedélyt kap arra, hogy Kalkuttában dolgozzon metszőként. India jó piac lehet a művész számára: A képek megmutatják az idegen földet, kapcsolatot teremtenek a távoli szubkontinens és a brit haza között, ugyanakkor kiszolgálják vágyaikat és álmaikat a keleti egzotikumról, az 1001 éjszaka meséihez hasonló pompás épületekről. A képek azonban az új gyarmati építészetet is mutatják, amely éppen csak kialakulóban van, a britek közigazgatási épületeit, és dokumentálják a britek hatalmi igényét Indiában. És végül, de nem utolsósorban képek díszítik az angolok, az "expatriáltak" kalkuttai rezidenciáit. Thomas Daniell és 16 éves unokaöccse, William Daniell hét éven át, 1793-ig beutazta Indiát, ami akkoriban azt jelentette, hogy gyalog vagy lóháton, ökrös szekéren, csónakban, a Gangesz mentén Calcuttától Srinagarig, Madrasztól Mysoron át Mysore-ig és végül Bombayig utazott. Vázlatain és akvarelljein megfélemlítően "modern" angol kaszárnyákat és kormányzati rezidenciákat ábrázol, egzotikus palotákat, mauzóleumokat, pagodákat, műemlékeket, romokat, templomokat ábrázol, gyakran meseszerűen átlényegülve, felületesen semmi mást, csak festőien elhelyezve az "egzotikus" indiai táj közepette. Ritkán jelennek meg bennük emberek, és ha igen, akkor általában csak árnyékos formában. Városnézeteiben Kalkutta nagyvonalú, vakítóan fehér, neoklasszikus stílusú város. Képein nyoma sincs a háborúnak és a nyomorúságnak (William Daniell naplóiban viszont igen).
A tájban tájékozódási pontként elhelyezett indiai épületeik építészeti maketteknek tűnnek - és ennek oka van: a camera obscura lehetővé tette számukra, hogy a tárgyakat nagy távolságból, nagy részletességgel és perspektívában szemléljék - szinte mintha fényképet készítenének. Egy zárt, sötét szoba vagy doboz falán lévő lyukon keresztül a fénysugár áthatol, és a szemközti falra vagy képernyőre "vetíti" a fordított, de nagyon pontos képet. Ez segít az arányok, körvonalak és pontok helyes megragadásában egy felületen, 2D-ben, az emberi szem számára. Daniellék közvetlenül a helyszínen készítettek rajzot, és még Kalkuttában néhány tervről olajfestményeket, metszeteket és aquatintaréziákat, "festői", tintaszerű, erős színátmenetekkel ellátott metszeteket készítettek. Erre a folyamatra nagyszerű példa Francisco de Goya "Caprichos" című műve.
Műveik eladása azonban nem ment olyan jól, mint várták Indiában, ráadásul Daniellék egészségi állapota is megromlott. Angliában 1795-től kezdve 144 akvatintát készítettek a "Oriental Scenery" projekthez, egy exkluzív sorozathoz, amelyet előfizetéssel terjesztettek, és amely kéthavonta két metszetet tartalmazott. A "Keleti tájképek" teljes, hat kötetes, bekötött műve csak 1808-ban készült el, és még ma is nagy hatással van a keleti dekorációra.
Oldal 1 / 2