Az úgynevezett zsáner- vagy műfajfestészetet az 1800. március 10-én Londonban született Thomas Webster brit festőművész vitte tökélyre. A mindennapi élethez kapcsolódó stílus ugyanakkor a gyakran polgári társadalom mindennapi jeleneteihez kapcsolódik, amelyeket a munkahelyi, otthoni és szabadidős környezetükben ábrázolnak. Ebben az összefüggésben ez a művészet anélkül közelít a portréhoz, hogy az ábrázolt személyek személyazonosságát konkretizálni akarná. Ez a művészeti stílus a tájképfestészet mellett a romantikából is merített, amely motívumaiban mindig valami hátborzongatót, vágyakozást vagy magát a szerelmet igyekezett kifejezni. Ebben az összefüggésben nemcsak az olyan festők, mint a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1 játszanak kiemelkedő szerepet, hanem az írók és költők, Mary Shelley, Lord Byron és mások is. A két művészeti irányzat közötti átmenet tehát képlékeny, és Thomas Webster zsánerfestő ennek egyik képviselője.
A műfaj szót, amely a latinból "genus"-ként fordítható a fajtára és a nemre, nevezhetjük modoros képnek is, bár ez ma már elavult. A művészet iránt már nagyon korán érdeklődő Thomas Webster kezdetben zenetanuló és kórista volt a windsori kastély Szent György-kápolnájában, mielőtt a festészetre és így a festészetre váltott volna. A rendkívül tehetséges diák már az iskola második félévében elnyerte első művészeti díját, és későbbi alkotó éveiben olyan művészeket inspirált, mint a ARTISTREPLEPLACE2 és a ARTISTREPLEPLACE3. Mindkét művésszel inkább bensőséges barátság fűzte össze. A kenti Cranbrook művésztelepen ismerkedett meg az előbb említett művészekkel, és 1886. szeptember 23-án bekövetkezett haláláig ott is élt. A Királyi Akadémia tagjaként képei mindig színvonalas kiállításokon szerepeltek, és számos grafikát, metszetet és irodalmi kötetet jelentettek meg. Életműve e tekintetben változatos, és gyakran a gyermekjelenetek felé orientálódik.
Thomas Webster művei litográfia, metszet vagy olajfestmény formájában készültek különböző hordozókon, és témájukban egyaránt komorak, elgondolkodtatóak, vidámak és humorosak. Míg egyes képeken a romantikus vonások nyilvánvalóak (Ring O Roses, Reading the News), másokon az egyszerű és családi életet hangsúlyozzák (Sickness and Health). A zsánerfestészetben rejlő erkölcsi vagy allegorikus tartalmakat gyakran használják fel. Még a mesei tartalomra való utalás (A nagymama ágyában) is a Piroska világhírű történetére utal, így fonódik össze álom és valóság. A színek néha tompák, majd újra telítettek, ugyanúgy váltják a hangulatot Webster festményein, aki a sötét háttereket éppúgy meg tudja festeni, mint a nappali fényt. Marad számos olyan kép, amely szinte minden elképzelhető hétköznapi jelenetet képes következetesen közvetíteni.
Az úgynevezett zsáner- vagy műfajfestészetet az 1800. március 10-én Londonban született Thomas Webster brit festőművész vitte tökélyre. A mindennapi élethez kapcsolódó stílus ugyanakkor a gyakran polgári társadalom mindennapi jeleneteihez kapcsolódik, amelyeket a munkahelyi, otthoni és szabadidős környezetükben ábrázolnak. Ebben az összefüggésben ez a művészet anélkül közelít a portréhoz, hogy az ábrázolt személyek személyazonosságát konkretizálni akarná. Ez a művészeti stílus a tájképfestészet mellett a romantikából is merített, amely motívumaiban mindig valami hátborzongatót, vágyakozást vagy magát a szerelmet igyekezett kifejezni. Ebben az összefüggésben nemcsak az olyan festők, mint a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1 játszanak kiemelkedő szerepet, hanem az írók és költők, Mary Shelley, Lord Byron és mások is. A két művészeti irányzat közötti átmenet tehát képlékeny, és Thomas Webster zsánerfestő ennek egyik képviselője.
A műfaj szót, amely a latinból "genus"-ként fordítható a fajtára és a nemre, nevezhetjük modoros képnek is, bár ez ma már elavult. A művészet iránt már nagyon korán érdeklődő Thomas Webster kezdetben zenetanuló és kórista volt a windsori kastély Szent György-kápolnájában, mielőtt a festészetre és így a festészetre váltott volna. A rendkívül tehetséges diák már az iskola második félévében elnyerte első művészeti díját, és későbbi alkotó éveiben olyan művészeket inspirált, mint a ARTISTREPLEPLACE2 és a ARTISTREPLEPLACE3. Mindkét művésszel inkább bensőséges barátság fűzte össze. A kenti Cranbrook művésztelepen ismerkedett meg az előbb említett művészekkel, és 1886. szeptember 23-án bekövetkezett haláláig ott is élt. A Királyi Akadémia tagjaként képei mindig színvonalas kiállításokon szerepeltek, és számos grafikát, metszetet és irodalmi kötetet jelentettek meg. Életműve e tekintetben változatos, és gyakran a gyermekjelenetek felé orientálódik.
Thomas Webster művei litográfia, metszet vagy olajfestmény formájában készültek különböző hordozókon, és témájukban egyaránt komorak, elgondolkodtatóak, vidámak és humorosak. Míg egyes képeken a romantikus vonások nyilvánvalóak (Ring O Roses, Reading the News), másokon az egyszerű és családi életet hangsúlyozzák (Sickness and Health). A zsánerfestészetben rejlő erkölcsi vagy allegorikus tartalmakat gyakran használják fel. Még a mesei tartalomra való utalás (A nagymama ágyában) is a Piroska világhírű történetére utal, így fonódik össze álom és valóság. A színek néha tompák, majd újra telítettek, ugyanúgy váltják a hangulatot Webster festményein, aki a sötét háttereket éppúgy meg tudja festeni, mint a nappali fényt. Marad számos olyan kép, amely szinte minden elképzelhető hétköznapi jelenetet képes következetesen közvetíteni.
Oldal 1 / 1