1872-ben Yellowstone egyedülálló táját védelemre érdemesnek ítélték, és megalapították az első nemzeti parkot. A járhatatlan terep sokáig nem volt az illetékes politikusok figyelmének középpontjában. 1871-ben egy felmérőcsoport indult az USA nyugati részének felfedezésére. Köztük volt Thomas Moran művész is. Moran Angliában született, de szüleivel együtt az óceánon túlra vándorolt, amikor az ipari Anglia gazdasági válságba került. Thomas Moran Turner műveiből merített ihletet. A dematerializált festményeket, amelyek hatása a fény és a színek játékán alapult, a brit művészek nagy szakértelemmel tudták kivitelezni. Amerikában a Hudson River School festői újradefiniálták a tájképfestészet normáit. Thomas Cole volt az egyesület alapítója, és harmonikus légkört adott a természet és a lakosság közötti fejlődésnek.
Thomas Moran volt az első festő, aki megörökítette a drámai táj hatalmas kanyonjait és bugyborékoló gejzírjeit. Az ő ábrázolásainak köszönhető, hogy a Yellowstone és a Grand Canyon védelmének szükségessége a társadalomban is meghonosodott. Moran többet ért el a puszta ábrázolásnál. Kissé idealizált ábrázolásai hatására a társadalom is átszellemült szemmel tekintett a tájra. Olyan tehetség, amellyel kevés festő tudott meggyőzni. Moran olyan esztétikát vesz fel, amely az amerikai keleti part művészeit jellemzi. Mint egy szelíd szűrő, úgy teríti művészi benyomását az ország nyugati részének vad és zord tájaira. A The Grand Canyon of Yellowstone című festmény különleges színvilága miatt vonzza a nézőt. Moran kiváló topográfiai ismeretekkel rendelkezett, amelyeket a fény és a színek segítségével távolított el a valóságtól. A művész saját szavai szerint a természet legnagyobb, legszebb vagy legcsodálatosabb részéhez mert közeledni, és nagy vásznakon mutatta be műveit. A Grand Canyont ábrázoló képét szeretettel nevezte "az én nagy képemnek". A Grand Canyon az amerikai kulturális identitás egyik alapja. Moran festménye elkészülte után helyet kapott a Capitoliumban, és művészi sikert biztosított a festőnek.
Thomas Moran a keleti parton volt otthon, és magába szívta az európai művészet áramlataiból érkező impulzusokat. A művész azonban utazás közben találta meg témáit. Moran továbbra is részt vett a Yellowstone-i expedíciókban, és ellátogatott Mexikóba és Európába. A lenyűgöző tájképek mellett a városi élet és az ipari fejlesztések ábrázolásában is kipróbálta magát. Vázlatait vízfestékkel színezte ki, és a műteremben hagyta, hogy a színek gazdagsága a vászonra áramoljon. Moran egész életében azt hangsúlyozta, hogy milyen magabiztosan tudta emlékezetéből a táj jellegzetességeit és a színek kombinációját műtermében összehozni. A festő nyolcvanéves korán túl is termékeny volt, és páratlanul nagyszabású műveket hagyott hátra.
1872-ben Yellowstone egyedülálló táját védelemre érdemesnek ítélték, és megalapították az első nemzeti parkot. A járhatatlan terep sokáig nem volt az illetékes politikusok figyelmének középpontjában. 1871-ben egy felmérőcsoport indult az USA nyugati részének felfedezésére. Köztük volt Thomas Moran művész is. Moran Angliában született, de szüleivel együtt az óceánon túlra vándorolt, amikor az ipari Anglia gazdasági válságba került. Thomas Moran Turner műveiből merített ihletet. A dematerializált festményeket, amelyek hatása a fény és a színek játékán alapult, a brit művészek nagy szakértelemmel tudták kivitelezni. Amerikában a Hudson River School festői újradefiniálták a tájképfestészet normáit. Thomas Cole volt az egyesület alapítója, és harmonikus légkört adott a természet és a lakosság közötti fejlődésnek.
Thomas Moran volt az első festő, aki megörökítette a drámai táj hatalmas kanyonjait és bugyborékoló gejzírjeit. Az ő ábrázolásainak köszönhető, hogy a Yellowstone és a Grand Canyon védelmének szükségessége a társadalomban is meghonosodott. Moran többet ért el a puszta ábrázolásnál. Kissé idealizált ábrázolásai hatására a társadalom is átszellemült szemmel tekintett a tájra. Olyan tehetség, amellyel kevés festő tudott meggyőzni. Moran olyan esztétikát vesz fel, amely az amerikai keleti part művészeit jellemzi. Mint egy szelíd szűrő, úgy teríti művészi benyomását az ország nyugati részének vad és zord tájaira. A The Grand Canyon of Yellowstone című festmény különleges színvilága miatt vonzza a nézőt. Moran kiváló topográfiai ismeretekkel rendelkezett, amelyeket a fény és a színek segítségével távolított el a valóságtól. A művész saját szavai szerint a természet legnagyobb, legszebb vagy legcsodálatosabb részéhez mert közeledni, és nagy vásznakon mutatta be műveit. A Grand Canyont ábrázoló képét szeretettel nevezte "az én nagy képemnek". A Grand Canyon az amerikai kulturális identitás egyik alapja. Moran festménye elkészülte után helyet kapott a Capitoliumban, és művészi sikert biztosított a festőnek.
Thomas Moran a keleti parton volt otthon, és magába szívta az európai művészet áramlataiból érkező impulzusokat. A művész azonban utazás közben találta meg témáit. Moran továbbra is részt vett a Yellowstone-i expedíciókban, és ellátogatott Mexikóba és Európába. A lenyűgöző tájképek mellett a városi élet és az ipari fejlesztések ábrázolásában is kipróbálta magát. Vázlatait vízfestékkel színezte ki, és a műteremben hagyta, hogy a színek gazdagsága a vászonra áramoljon. Moran egész életében azt hangsúlyozta, hogy milyen magabiztosan tudta emlékezetéből a táj jellegzetességeit és a színek kombinációját műtermében összehozni. A festő nyolcvanéves korán túl is termékeny volt, és páratlanul nagyszabású műveket hagyott hátra.
Oldal 1 / 5