Salomon van Ruysdael (1600 - 1670), eredeti nevén Salomon de Goyer, holland festő volt. Jan van Goyen-val együtt hazájában a 17. század eleji naturalista tájképfestészet egyik úttörőjének tekintik. Salamon apja, Jakob van Goyer fával dolgozott, kereteket és bútorokat készített. Bár apja latinul és orvosnak taníttatta fiait, Salamon és idősebb testvére, Izsák is úgy döntöttek, hogy tájképfestők lesznek. Amikor a testvérek Haarlembe költöztek, mindketten Ruysdaelre változtatták a vezetéknevüket. Mindketten tagjai lettek a híres Haarlemi Szent Lukács Céhnek is, amelyhez sok híres holland festő tartozott, valamivel később. 1648-ban végül ő lett a céh vezetője is.
Ruysdael korai műveiben gyakran festett téli jeleneteket, és Van Goyenhez hasonlóan nagy hatással volt rá a festőművész Esaias van de Velde munkássága, aki valószínűleg Salamon tanára volt. Mivel Salamon, bátyjával, Isaac-kal ellentétben, nem minden festményét írta alá, legkorábbi művét 1626-ra datálják. Későbbi munkáiban Ruysdael főleg folyóparti és folyami tájképeket festett, mint például a "Folyami táj kompokkal" vagy a "Vizek vitorlással" című képeken. Itt a Pieter Molijn és a Jan Porcellis helyeken tájékozódott. Festményeihez Haarlemből gyakran utazott Utrecht, Leiden, Alkmaar vagy Dodrecht környékére. Nem volt ritka, hogy a látott tájképeket egy festményben egyesítette. Kései alkotói éveiben, 1659 és 1662 között Ruysdael néhány csendéletet is festett.
A szakértők egyetértenek abban, hogy Ruysdael művészi fejlődése 1645-től érte el csúcspontját. Egyrészt művei most sokkal részletesebbek és magabiztosabbak a színhasználatban. Másfelől nézőpontot váltott, és most már sokkal tágasabb képeket festett. Ettől kezdve egyre többet használt fényhatásokat és dekoratív elemeket is. Ez idő tájt néhány céhtag, például Jan Both is visszatért olaszországi tanulmányútjáról. Ezért feltételezhető, hogy Ruysdaelre hatással volt az ő tudásuk. Salomon Ruysdaelnek, akárcsak testvérének, Izsáknak, volt egy MŰVÉSZETI TÁRSASÁG4 , amelyet mindketten Jákobnak neveztek el apjuk után. Salomon állítólag mindkettőjüket képezte, és unokaöccse lett a legsikeresebb tanítványa.
Salomon van Ruysdael (1600 - 1670), eredeti nevén Salomon de Goyer, holland festő volt. Jan van Goyen-val együtt hazájában a 17. század eleji naturalista tájképfestészet egyik úttörőjének tekintik. Salamon apja, Jakob van Goyer fával dolgozott, kereteket és bútorokat készített. Bár apja latinul és orvosnak taníttatta fiait, Salamon és idősebb testvére, Izsák is úgy döntöttek, hogy tájképfestők lesznek. Amikor a testvérek Haarlembe költöztek, mindketten Ruysdaelre változtatták a vezetéknevüket. Mindketten tagjai lettek a híres Haarlemi Szent Lukács Céhnek is, amelyhez sok híres holland festő tartozott, valamivel később. 1648-ban végül ő lett a céh vezetője is.
Ruysdael korai műveiben gyakran festett téli jeleneteket, és Van Goyenhez hasonlóan nagy hatással volt rá a festőművész Esaias van de Velde munkássága, aki valószínűleg Salamon tanára volt. Mivel Salamon, bátyjával, Isaac-kal ellentétben, nem minden festményét írta alá, legkorábbi művét 1626-ra datálják. Későbbi munkáiban Ruysdael főleg folyóparti és folyami tájképeket festett, mint például a "Folyami táj kompokkal" vagy a "Vizek vitorlással" című képeken. Itt a Pieter Molijn és a Jan Porcellis helyeken tájékozódott. Festményeihez Haarlemből gyakran utazott Utrecht, Leiden, Alkmaar vagy Dodrecht környékére. Nem volt ritka, hogy a látott tájképeket egy festményben egyesítette. Kései alkotói éveiben, 1659 és 1662 között Ruysdael néhány csendéletet is festett.
A szakértők egyetértenek abban, hogy Ruysdael művészi fejlődése 1645-től érte el csúcspontját. Egyrészt művei most sokkal részletesebbek és magabiztosabbak a színhasználatban. Másfelől nézőpontot váltott, és most már sokkal tágasabb képeket festett. Ettől kezdve egyre többet használt fényhatásokat és dekoratív elemeket is. Ez idő tájt néhány céhtag, például Jan Both is visszatért olaszországi tanulmányútjáról. Ezért feltételezhető, hogy Ruysdaelre hatással volt az ő tudásuk. Salomon Ruysdaelnek, akárcsak testvérének, Izsáknak, volt egy MŰVÉSZETI TÁRSASÁG4 , amelyet mindketten Jákobnak neveztek el apjuk után. Salomon állítólag mindkettőjüket képezte, és unokaöccse lett a legsikeresebb tanítványa.
Oldal 1 / 1