Az "aranykorban" Hollandiában nemcsak a hazai gazdaság virágzott. 1650-ben jó 700 festő dolgozott a mai Hollandia területén, és hihetetlenül gazdag műalkotásokat hoztak létre. Évente akár 70 000 mű is piacra kerülhetett. A 19. és 20. századi háborúk során sokukat elszállították vagy elpusztították. A művészek nevei is gyakran feledésbe merültek időközben. Jan van Goyen megmenekült ettől a sorstól, bár egyébként nem volt túl szerencsés az életben. A férfi, akit ma a holland tájképfestészet egyik úttörőjének tartanak, 1596-ban született Leidenben. Apja kézműves volt, anyja háziasszony. Az a tény, hogy e szerény háttér ellenére már fiatalon művészeti órákat vett, arra utal, hogy már gyermekkorában megmutatkozott nagy tehetsége.
Tízéves korától kezdve szisztematikusan képezték, és több mesteriskolába járt. Mivel azonban szülei inkább gyakorlatias beállítottságúak voltak, először üvegfestőnek tanult. Az üvegfestészet akkoriban elismert és jövedelmező mesterség volt. Jan azonban valószínűleg máshonnan jött, mint a család többi tagja, és nem szakmát akart tanulni, hanem művészetet alkotni. Ezért már korán eldöntötte, hogy tájképfestő lesz. Ennek érdekében a kelet-hollandiai Hoornba költözött, ahol Willem Gerritsz tanította.
Ezt az időszakot egy bizonytalan időszak követte, amelyben van Goyen sokat utazott és megismerkedett jövendőbeli feleségével. 1618-tól családot kellett eltartania, és festőként szerzett jövedelme nem volt elegendő. Ezért műkereskedőként és ingatlanügynökként, végül pedig tulipánspekulánsként is kipróbálta magát. Ami ma furcsának tűnik, akkoriban nagyon divatos volt. A tulipánok voltak a korszak bitcoinjai. Gazdaságilag azonban van Goyen sikertelen maradt, és 1656-ban adósságban halt meg Hágában.
Az utókor szerencséjére gazdasági gondjai nem akadályozták meg abban, hogy művészként folyamatosan fejlődjön, miközben rendkívül termékeny is volt. Van der Goyen mintegy 1200 művet hagyott hátra. A műértők úgy jellemzik stílusát, mint amely feszültséggel van tele, és amelyre különösen jellemzőek a horizont vízszintesével kijátszott perspektivikus átlói. Ma őt tartják a művészet0 és Pieter de Molyn mellett a tónusos tájképfestészet legfontosabb képviselőjének. Legismertebb művei közé tartozik az 1660 körül festett "A Dordrecht melletti Merwede látképe", a négy évvel fiatalabb "A Haarlemi tenger" című festménye, valamint a "Nyár a folyón", amelynek eredeti példánya a drezdai Régi Mesterek Képtárában látható.
Az "aranykorban" Hollandiában nemcsak a hazai gazdaság virágzott. 1650-ben jó 700 festő dolgozott a mai Hollandia területén, és hihetetlenül gazdag műalkotásokat hoztak létre. Évente akár 70 000 mű is piacra kerülhetett. A 19. és 20. századi háborúk során sokukat elszállították vagy elpusztították. A művészek nevei is gyakran feledésbe merültek időközben. Jan van Goyen megmenekült ettől a sorstól, bár egyébként nem volt túl szerencsés az életben. A férfi, akit ma a holland tájképfestészet egyik úttörőjének tartanak, 1596-ban született Leidenben. Apja kézműves volt, anyja háziasszony. Az a tény, hogy e szerény háttér ellenére már fiatalon művészeti órákat vett, arra utal, hogy már gyermekkorában megmutatkozott nagy tehetsége.
Tízéves korától kezdve szisztematikusan képezték, és több mesteriskolába járt. Mivel azonban szülei inkább gyakorlatias beállítottságúak voltak, először üvegfestőnek tanult. Az üvegfestészet akkoriban elismert és jövedelmező mesterség volt. Jan azonban valószínűleg máshonnan jött, mint a család többi tagja, és nem szakmát akart tanulni, hanem művészetet alkotni. Ezért már korán eldöntötte, hogy tájképfestő lesz. Ennek érdekében a kelet-hollandiai Hoornba költözött, ahol Willem Gerritsz tanította.
Ezt az időszakot egy bizonytalan időszak követte, amelyben van Goyen sokat utazott és megismerkedett jövendőbeli feleségével. 1618-tól családot kellett eltartania, és festőként szerzett jövedelme nem volt elegendő. Ezért műkereskedőként és ingatlanügynökként, végül pedig tulipánspekulánsként is kipróbálta magát. Ami ma furcsának tűnik, akkoriban nagyon divatos volt. A tulipánok voltak a korszak bitcoinjai. Gazdaságilag azonban van Goyen sikertelen maradt, és 1656-ban adósságban halt meg Hágában.
Az utókor szerencséjére gazdasági gondjai nem akadályozták meg abban, hogy művészként folyamatosan fejlődjön, miközben rendkívül termékeny is volt. Van der Goyen mintegy 1200 művet hagyott hátra. A műértők úgy jellemzik stílusát, mint amely feszültséggel van tele, és amelyre különösen jellemzőek a horizont vízszintesével kijátszott perspektivikus átlói. Ma őt tartják a művészet0 és Pieter de Molyn mellett a tónusos tájképfestészet legfontosabb képviselőjének. Legismertebb művei közé tartozik az 1660 körül festett "A Dordrecht melletti Merwede látképe", a négy évvel fiatalabb "A Haarlemi tenger" című festménye, valamint a "Nyár a folyón", amelynek eredeti példánya a drezdai Régi Mesterek Képtárában látható.
Oldal 1 / 2