Az orosz művészet fejlődése a pogány vallásról a kereszténységre való áttéréssel kezdődik. A hitváltással együtt kezdődött az ikonok létrehozása. A vallásos ábrázolások az orosz festészet egyik művészeti formája, amely az 1. századig vezethető vissza. Az ikonok vallási alakok és jelenetek ábrázolásai, amelyeket gyakran pazar színvilággal, pazar kék és arany elemekkel dolgoznak ki. A perspektíva feltűnően lapos. Az ikonok az ortodox kereszténységben széles körben elterjedtek. Az ábrázolások elsősorban az istentiszteleti helyeket díszítik, de a hit jeleként magánszobákban is nagyon népszerűek. E műfaj egyik leghíresebb festője az európai középkorban élt Andrei Rublev. Az ikonfestészet a 17. századig az orosz festészet meghatározó művészeti formája volt. Az ábrázolásokon a fejlődési lépések láthatóak. Simon Ushakov az ikonfestészetet nem kizárólag bibliai eredetű jelenetekhez használta, és művei a perspektíva és a mélység megközelítését mutatják.
Amikor Nagy Péter lett Oroszország cárja, megváltozott az ország politikai hozzáállása. A cár szinte forradalmi módon nyitott a nyugati áramlatok felé, amelyek minden társadalmi áramlatot érintettek. Különösen a művészet ment át jelentős változáson Nyugat-Európa hatására. A 18. századdal a neoklasszicizmus vált az orosz festészet uralkodó művészeti formájává. A görög és római istenek mítoszai és legendái a reprezentáció egyik központi témájává váltak. MŰVÉSZETI TÁRSASÁG2 az orosz klasszicizmus rövid, de intenzív korszakának egyik leghíresebb festője lett.
Az orosz művészek többet akartak a legendás alakok akadémikus és irreális ábrázolásánál. A 19. század előrehaladtával egyre inkább kialakult az igény a realista ábrázolások iránt, amelyek politikai és kulturális témákhoz kapcsolódnak. Ez egy olyan művészeti irányzat volt, amely a francia festészeti iskolában alakult ki, és az irodalmon keresztül jutott el az oroszországi festészetbe. E korszakig az orosz iskola az európai festészettől nagyon eltérő módon fejlődött. A hagyományok és a kulturális gyökerek mindig hűséges kísérői voltak a művészi lehetőségeknek. A megszokott szakrális hagyományok lassabban csitultak, ahogy az orosz művészek modernizációs törekvései erősödtek. Az orosz szimbolizmussal párhuzamosan megszilárdult a realista ábrázolásmód. A mindennapi életet méltónak érezték arra, hogy egy festmény központi témája legyen. A kilátás az ablakból a város tetejére, az élet a mezőn vagy a kilátás az osztályterembe. Fotografikusnak tűnő pillanatok, amelyekkel az orosz művészek európai mintáik szintjét érték el. Az orosz avantgárddá válással a művészeti szcéna végül az európai művészeti világ számára is inspirációs forrássá vált.
Az orosz művészet fejlődése a pogány vallásról a kereszténységre való áttéréssel kezdődik. A hitváltással együtt kezdődött az ikonok létrehozása. A vallásos ábrázolások az orosz festészet egyik művészeti formája, amely az 1. századig vezethető vissza. Az ikonok vallási alakok és jelenetek ábrázolásai, amelyeket gyakran pazar színvilággal, pazar kék és arany elemekkel dolgoznak ki. A perspektíva feltűnően lapos. Az ikonok az ortodox kereszténységben széles körben elterjedtek. Az ábrázolások elsősorban az istentiszteleti helyeket díszítik, de a hit jeleként magánszobákban is nagyon népszerűek. E műfaj egyik leghíresebb festője az európai középkorban élt Andrei Rublev. Az ikonfestészet a 17. századig az orosz festészet meghatározó művészeti formája volt. Az ábrázolásokon a fejlődési lépések láthatóak. Simon Ushakov az ikonfestészetet nem kizárólag bibliai eredetű jelenetekhez használta, és művei a perspektíva és a mélység megközelítését mutatják.
Amikor Nagy Péter lett Oroszország cárja, megváltozott az ország politikai hozzáállása. A cár szinte forradalmi módon nyitott a nyugati áramlatok felé, amelyek minden társadalmi áramlatot érintettek. Különösen a művészet ment át jelentős változáson Nyugat-Európa hatására. A 18. századdal a neoklasszicizmus vált az orosz festészet uralkodó művészeti formájává. A görög és római istenek mítoszai és legendái a reprezentáció egyik központi témájává váltak. MŰVÉSZETI TÁRSASÁG2 az orosz klasszicizmus rövid, de intenzív korszakának egyik leghíresebb festője lett.
Az orosz művészek többet akartak a legendás alakok akadémikus és irreális ábrázolásánál. A 19. század előrehaladtával egyre inkább kialakult az igény a realista ábrázolások iránt, amelyek politikai és kulturális témákhoz kapcsolódnak. Ez egy olyan művészeti irányzat volt, amely a francia festészeti iskolában alakult ki, és az irodalmon keresztül jutott el az oroszországi festészetbe. E korszakig az orosz iskola az európai festészettől nagyon eltérő módon fejlődött. A hagyományok és a kulturális gyökerek mindig hűséges kísérői voltak a művészi lehetőségeknek. A megszokott szakrális hagyományok lassabban csitultak, ahogy az orosz művészek modernizációs törekvései erősödtek. Az orosz szimbolizmussal párhuzamosan megszilárdult a realista ábrázolásmód. A mindennapi életet méltónak érezték arra, hogy egy festmény központi témája legyen. A kilátás az ablakból a város tetejére, az élet a mezőn vagy a kilátás az osztályterembe. Fotografikusnak tűnő pillanatok, amelyekkel az orosz művészek európai mintáik szintjét érték el. Az orosz avantgárddá válással a művészeti szcéna végül az európai művészeti világ számára is inspirációs forrássá vált.
Oldal 1 / 5