Quentin Massys művész a flamand Brabant tartományban született. Nevének helyesírására a Matsys vagy Metsys formát is használják. Quentin egy kovács fiaként született, és a 15. században nem volt szokatlan, hogy a fiúk folytassák apjuk mesterségét, és Quentin magától értetődően a kovácsműhelyben kezdett dolgozni. Egy fantáziadús történet szerint Quentin ebben az időben találkozott egy fiatal lánnyal, és egymásba szerettek. Állítólag egy művész lánya volt, és hogy lenyűgözze őt, művész lett. A művészettörténészek azonban azt állítják, hogy Quentin már fiatal korától kezdve gyenge és beteges volt, és nem tudta teljesíteni a fizikailag megterhelő munkát a kovácsműhelyben. Sokkal szívesebben vette elő a vázlatfüzetét és rajzolt.
A 15. században a flamand városok az olasz művészeti központokhoz hasonló fejlődést mutattak. A kereskedelem bizonyos jólétet hozott az országnak, és művészeti központok alakultak ki. Antwerpen városa a 16. században a flamand festészet központjává vált. Quentin a városba költözött, és felvették a Szent Lukács Céhbe festőnek. Massys kezdetben vallási témák festésével foglalkozott. Ezt később olyan művek követték, amelyek a puszta reprezentáción túl kritikai állásfoglalásnak is tekinthetők. A pénzváltó és felesége ábrázolásával Massys egy olyan témát vett fel, amelyet van Eyck már egy évszázaddal előtte megközelített. A kor társadalmának sarkalatos témája. Leonardo da Vinci rajza alapján állítólag A groteszk öregasszony című festmény készült. Egy karikatúra, amely arra inspirálta Lewis Carroll-et, hogy Csodaország királynőjévé tegye. Rosszindulatú nyelvek azt állítják, hogy a festménynek van egy valós modellje.
Quentin Massys úgy tudott olvasni az arcokban és úgy tudott játszani az arckifejezésekkel, mint alig egy másik festő a korban. Valószínűleg nagyon is tudatosan használta ezt a képességet, és így érzelmileg is elérte a nézőt. Massysnak különböző művészi stratégiák álltak rendelkezésére, hogy növelje műveinek hatáspotenciálját. Quentin nem csak a finom gesztusok és az erős arckifejezések megvalósításához szükséges technikai képességekkel rendelkezett, hanem empatikus szemmel is, hogy minden emberben meglássa és felismerje az egyéniséget. Ezek a képességek Quentint korának egyik vezető portréfestőjévé tették. Így történt, hogy Quentin megfesthetett egy-egy portrét a tudós Erasmusról és barátjáról, Peter Gilliesről. A történet szerint a két férfi karácsonyi ajándékot keresett egy másik közös barátjuknak. Megbízták Quentin Massyt két portré megfestésével. Az Erasmus-portré Quentin egyik leghíresebb műve. A képen a tudós az íróasztalánál ül. A szoba tele van sok apró kiegészítéssel, amelyeket nem is lehetett volna találóbban megválasztani, hogy a festőhöz kapcsolódjanak.
Quentin Massys művész a flamand Brabant tartományban született. Nevének helyesírására a Matsys vagy Metsys formát is használják. Quentin egy kovács fiaként született, és a 15. században nem volt szokatlan, hogy a fiúk folytassák apjuk mesterségét, és Quentin magától értetődően a kovácsműhelyben kezdett dolgozni. Egy fantáziadús történet szerint Quentin ebben az időben találkozott egy fiatal lánnyal, és egymásba szerettek. Állítólag egy művész lánya volt, és hogy lenyűgözze őt, művész lett. A művészettörténészek azonban azt állítják, hogy Quentin már fiatal korától kezdve gyenge és beteges volt, és nem tudta teljesíteni a fizikailag megterhelő munkát a kovácsműhelyben. Sokkal szívesebben vette elő a vázlatfüzetét és rajzolt.
A 15. században a flamand városok az olasz művészeti központokhoz hasonló fejlődést mutattak. A kereskedelem bizonyos jólétet hozott az országnak, és művészeti központok alakultak ki. Antwerpen városa a 16. században a flamand festészet központjává vált. Quentin a városba költözött, és felvették a Szent Lukács Céhbe festőnek. Massys kezdetben vallási témák festésével foglalkozott. Ezt később olyan művek követték, amelyek a puszta reprezentáción túl kritikai állásfoglalásnak is tekinthetők. A pénzváltó és felesége ábrázolásával Massys egy olyan témát vett fel, amelyet van Eyck már egy évszázaddal előtte megközelített. A kor társadalmának sarkalatos témája. Leonardo da Vinci rajza alapján állítólag A groteszk öregasszony című festmény készült. Egy karikatúra, amely arra inspirálta Lewis Carroll-et, hogy Csodaország királynőjévé tegye. Rosszindulatú nyelvek azt állítják, hogy a festménynek van egy valós modellje.
Quentin Massys úgy tudott olvasni az arcokban és úgy tudott játszani az arckifejezésekkel, mint alig egy másik festő a korban. Valószínűleg nagyon is tudatosan használta ezt a képességet, és így érzelmileg is elérte a nézőt. Massysnak különböző művészi stratégiák álltak rendelkezésére, hogy növelje műveinek hatáspotenciálját. Quentin nem csak a finom gesztusok és az erős arckifejezések megvalósításához szükséges technikai képességekkel rendelkezett, hanem empatikus szemmel is, hogy minden emberben meglássa és felismerje az egyéniséget. Ezek a képességek Quentint korának egyik vezető portréfestőjévé tették. Így történt, hogy Quentin megfesthetett egy-egy portrét a tudós Erasmusról és barátjáról, Peter Gilliesről. A történet szerint a két férfi karácsonyi ajándékot keresett egy másik közös barátjuknak. Megbízták Quentin Massyt két portré megfestésével. Az Erasmus-portré Quentin egyik leghíresebb műve. A képen a tudós az íróasztalánál ül. A szoba tele van sok apró kiegészítéssel, amelyeket nem is lehetett volna találóbban megválasztani, hogy a festőhöz kapcsolódjanak.
Oldal 1 / 1