Plinio Nomellini olasz festő volt. Livornóban született 1866-ban. Szülei már gyermekkorában lehetővé tették számára, hogy festészeti leckéket vegyen. 19 évesen Firenzébe költözött, miután sikeresen megpályázott egy ösztöndíjat a Képzőművészeti Akadémián. Nomellini nagy érdeklődéssel követte a szintén livornói festőművész Giovanni Fattori kurzusait, aki hamar felismerte Nomellini tehetségét, és ettől kezdve bátorította őt. Rajta keresztül ismerte meg a fény hatásait. Nomellini a tanórán kívül is időt töltött tanárával. Ez utóbbi társalapítója volt a Macchiaioli művészcsoportnak, amely a realizmus megvalósítását szorgalmazta. Nomellini rendszeresen részt vett a Macchiaoli csoport találkozóin a Caffè Michelangiolóban.
A látogatók már az első kiállításain felismerték Nomellini tehetségét a fényviszonyokhoz. Festményei kiemelkedtek a tömegből. Rendkívüli teljesítmény! Diego Martelli, a neves olasz műkritikus is dicsérte a műegyetemistát kritikáiban, ami utólag visszatekintve segítette sikerét. Tanulmányai után a festő Genovába költözött. Évekig a művészeti kutatásnak szentelte magát, és tovább fejlesztette stílusát. Ez idő alatt Liguriában munkásfelkelés tört ki. Nomellini több műalkotásban is megörökítette a tiltakozásokat. Képes volt lenyűgözően átadni a hangulatot a helyszínen a nézőnek - a fény- és színtudásának köszönhetően.
Közben Milánóban jelentős nemzetközi művészeti kiállításokon állította ki műveit. Független stílusa népszerű volt, és mindig pozitív figyelmet keltett. Később a tájképfestészetnek is szentelte magát. Beutazta Toszkánát, és lenyűgözte az ottani növény- és állatvilág. A földeken dolgozó embereket festett, az állatokat és a természetet minden érzékszervével megfigyelte. Egy fékezhetetlen, kreatív erő tört elő belőle. Annyira beleszeretett a környékbe, hogy végül a tengerparti Viareggio városába költözött. Háza az értelmiségiek találkozóhelyévé vált. Rendszeresen részt vett a római, firenzei és a velencei biennálé nagy kiállításain is. Nem sokkal halála előtt visszatért Firenzébe. Itt halt meg a második világháború alatt, 1943-ban. 77 éves volt.
Plinio Nomellini olasz festő volt. Livornóban született 1866-ban. Szülei már gyermekkorában lehetővé tették számára, hogy festészeti leckéket vegyen. 19 évesen Firenzébe költözött, miután sikeresen megpályázott egy ösztöndíjat a Képzőművészeti Akadémián. Nomellini nagy érdeklődéssel követte a szintén livornói festőművész Giovanni Fattori kurzusait, aki hamar felismerte Nomellini tehetségét, és ettől kezdve bátorította őt. Rajta keresztül ismerte meg a fény hatásait. Nomellini a tanórán kívül is időt töltött tanárával. Ez utóbbi társalapítója volt a Macchiaioli művészcsoportnak, amely a realizmus megvalósítását szorgalmazta. Nomellini rendszeresen részt vett a Macchiaoli csoport találkozóin a Caffè Michelangiolóban.
A látogatók már az első kiállításain felismerték Nomellini tehetségét a fényviszonyokhoz. Festményei kiemelkedtek a tömegből. Rendkívüli teljesítmény! Diego Martelli, a neves olasz műkritikus is dicsérte a műegyetemistát kritikáiban, ami utólag visszatekintve segítette sikerét. Tanulmányai után a festő Genovába költözött. Évekig a művészeti kutatásnak szentelte magát, és tovább fejlesztette stílusát. Ez idő alatt Liguriában munkásfelkelés tört ki. Nomellini több műalkotásban is megörökítette a tiltakozásokat. Képes volt lenyűgözően átadni a hangulatot a helyszínen a nézőnek - a fény- és színtudásának köszönhetően.
Közben Milánóban jelentős nemzetközi művészeti kiállításokon állította ki műveit. Független stílusa népszerű volt, és mindig pozitív figyelmet keltett. Később a tájképfestészetnek is szentelte magát. Beutazta Toszkánát, és lenyűgözte az ottani növény- és állatvilág. A földeken dolgozó embereket festett, az állatokat és a természetet minden érzékszervével megfigyelte. Egy fékezhetetlen, kreatív erő tört elő belőle. Annyira beleszeretett a környékbe, hogy végül a tengerparti Viareggio városába költözött. Háza az értelmiségiek találkozóhelyévé vált. Rendszeresen részt vett a római, firenzei és a velencei biennálé nagy kiállításain is. Nem sokkal halála előtt visszatért Firenzébe. Itt halt meg a második világháború alatt, 1943-ban. 77 éves volt.
Oldal 1 / 1