"Csak a legjobbak halnak meg fiatalon" - ez a mondás nem csak a rocksztárok kora óta kering művészeti körökben. Mint ismeretes, ez a sors sújtotta már Wolfgang Amadeus Mozartot, Friedrich Schillert - és a kanadai festőművészt, Paul Peelt is: tüdőbetegségben hunyt el, mindössze 32 évesen, de már világszerte elismerten. 1860-ban született az Ontario állambeli Londonban - gyermekkori otthona ma az 1959-ben megnyitott Fanshawe Pioneer Village szabadtéri múzeum egyik nevezetessége. Általában "akadémikus festőként" emlegetik - az angol nyelvű Újvilágban így nevezik azokat a művészeket, akik stílusukat az európai művészeti akadémiákra alapozzák, és ezért "klasszikusabb" vagy "hagyományosabb" módon festenek.
Paul Peelt valóban az apja ösztönözte a festészetre, és a philadelphiai "Pennsylvania Academy of Fine Arts"-ban kapott képzést - de a végső csiszolást Franciaországban kapta, pontosabban: az "École des Beaux Arts" és az "Academie Julien" művészeti iskolákban.William Lees Judson Philadelphiában és Henri Doucet vagy Jules Joseph Lefebvre Párizsban a tanárai közé tartozott.
Peel az Atlanti-óceán mindkét partján kiállította festményeit. Tagja volt a "Royal Canadian Academy of Arts"-nak, valamint az Ontario Artists' Associationnek - és aktfestményeivel forradalmat okozott a viktoriánus korszak prűd Kanadájában (Kanada akkoriban hivatalosan még Nagy-Britanniához tartozott, még ma is II. Erzsébet Kanada államfője). Ami akkoriban Európában, különösen Franciaországban már félig-meddig elfogadott volt - nevezetesen, hogy "meztelen nők" képeit mutogassák nyilvánosan! - némi időbe telt megszokni Kanadában....
Az egyik ilyen aktportréért, amely a "Nach dem Bade" (Fürdő után) címet kapta, Peel az 1890-es párizsi szalonon bronzérmet kapott, és ezzel világhírnévre tett szert - legalábbis szakmai körökben. Ezt a hírnevet azonban nem sokáig élvezhette: Mindössze két évvel később, 32 évesen, két kisgyermek apjaként tüdőbetegségnek - feltehetően az akkoriban rettegett tuberkulózisnak - esett áldozatul, amelyre akkoriban még nem volt gyógymód. Ami megmaradt, az több mint 40 jól ismert festmény, az aktok mellett mindenekelőtt részletes, színes természetfestmények, mint a "Hölgy a kertben", "Fiatal botanikus", "Fiatal gyűjtögető" vagy a "Madarak etetése a parkban".
"Csak a legjobbak halnak meg fiatalon" - ez a mondás nem csak a rocksztárok kora óta kering művészeti körökben. Mint ismeretes, ez a sors sújtotta már Wolfgang Amadeus Mozartot, Friedrich Schillert - és a kanadai festőművészt, Paul Peelt is: tüdőbetegségben hunyt el, mindössze 32 évesen, de már világszerte elismerten. 1860-ban született az Ontario állambeli Londonban - gyermekkori otthona ma az 1959-ben megnyitott Fanshawe Pioneer Village szabadtéri múzeum egyik nevezetessége. Általában "akadémikus festőként" emlegetik - az angol nyelvű Újvilágban így nevezik azokat a művészeket, akik stílusukat az európai művészeti akadémiákra alapozzák, és ezért "klasszikusabb" vagy "hagyományosabb" módon festenek.
Paul Peelt valóban az apja ösztönözte a festészetre, és a philadelphiai "Pennsylvania Academy of Fine Arts"-ban kapott képzést - de a végső csiszolást Franciaországban kapta, pontosabban: az "École des Beaux Arts" és az "Academie Julien" művészeti iskolákban.William Lees Judson Philadelphiában és Henri Doucet vagy Jules Joseph Lefebvre Párizsban a tanárai közé tartozott.
Peel az Atlanti-óceán mindkét partján kiállította festményeit. Tagja volt a "Royal Canadian Academy of Arts"-nak, valamint az Ontario Artists' Associationnek - és aktfestményeivel forradalmat okozott a viktoriánus korszak prűd Kanadájában (Kanada akkoriban hivatalosan még Nagy-Britanniához tartozott, még ma is II. Erzsébet Kanada államfője). Ami akkoriban Európában, különösen Franciaországban már félig-meddig elfogadott volt - nevezetesen, hogy "meztelen nők" képeit mutogassák nyilvánosan! - némi időbe telt megszokni Kanadában....
Az egyik ilyen aktportréért, amely a "Nach dem Bade" (Fürdő után) címet kapta, Peel az 1890-es párizsi szalonon bronzérmet kapott, és ezzel világhírnévre tett szert - legalábbis szakmai körökben. Ezt a hírnevet azonban nem sokáig élvezhette: Mindössze két évvel később, 32 évesen, két kisgyermek apjaként tüdőbetegségnek - feltehetően az akkoriban rettegett tuberkulózisnak - esett áldozatul, amelyre akkoriban még nem volt gyógymód. Ami megmaradt, az több mint 40 jól ismert festmény, az aktok mellett mindenekelőtt részletes, színes természetfestmények, mint a "Hölgy a kertben", "Fiatal botanikus", "Fiatal gyűjtögető" vagy a "Madarak etetése a parkban".
Oldal 1 / 1