Jules-Joseph Lefebvre 1834. március 14-én, a Párizshoz közeli Tournan-en-Brie festői vidéke közepén látta meg a napvilágot. A pék fiának nem a rozs és a búza világában kellett megtalálnia az útját, hanem a művészet káprázatos világában, amelyre apja bátorította 1852-ben. Lefebvre a portréfestészet és az aktfestészet mestere volt, akinek művei ma is lenyűgözik a közönséget.
A szerelem városa, Párizs lett Lefebvre művészi otthona, ahol az Léon Cogniet irányításával megtette első művészi lépéseit. Tehetsége a rangos École nationale supérieure des beaux-arts-ra vezette, ahol tovább fejlődött, és végül először a Párizsi Szalonban mutatta be műveit. A reneszánsz bölcsőjének számító Itália hívó szava a képzés befejezése után csábította Lefebvre-t, ahol többszöri próbálkozás után "Priamosz halála" című történelmi remekművével elnyerte a hőn áhított Prix de Rome-ot.
Lefebvre római éveit a manierizmus mestereinek intenzív tanulmányozása jellemezte, különösen Andrea del Sarto. Ebben az időszakban találkozott először az aktfestészettel, amely később a kézjegyévé vált. Kezdeti sikereit azonban beárnyékolta a mély depresszió, amely Lefebvre-t szülei és nővére halála után érte. Visszatérve Párizsba, újra orientálódva és a realizmusra jobban összpontosítva, Lefebvre áttörést ért el második aktfestményével, amelyet a Párizsi Szalonban állítottak ki. Az ezt követő művészvilág általi elismerés és az Igazság című műve sikerének köszönhetően megkapta a Becsületrend tisztje kitüntetést és egy tekintélyes tanári állást az Académie Julian-nál.
Az ezt követő években Lefebvre lenyűgöző művek sorát készítette, köztük portrékat és aktokat, amelyek még a művészi nyomatokon is életre kelnek. Négy évtizeden átívelő művészi munkásságát lánya, Yvonne, Napoléon Eugène Louis Bonaparte (IV. Napóleon) és az író Alexandre Dumas is gazdagította. Az emberi alak vászonra vitelének képessége olyan műalkotásokat hagyott ránk, amelyek megörökítik művészetének lényegét, és betekintést nyújtanak e figyelemre méltó művész életébe és munkásságába.
Jules-Joseph Lefebvre 1834. március 14-én, a Párizshoz közeli Tournan-en-Brie festői vidéke közepén látta meg a napvilágot. A pék fiának nem a rozs és a búza világában kellett megtalálnia az útját, hanem a művészet káprázatos világában, amelyre apja bátorította 1852-ben. Lefebvre a portréfestészet és az aktfestészet mestere volt, akinek művei ma is lenyűgözik a közönséget.
A szerelem városa, Párizs lett Lefebvre művészi otthona, ahol az Léon Cogniet irányításával megtette első művészi lépéseit. Tehetsége a rangos École nationale supérieure des beaux-arts-ra vezette, ahol tovább fejlődött, és végül először a Párizsi Szalonban mutatta be műveit. A reneszánsz bölcsőjének számító Itália hívó szava a képzés befejezése után csábította Lefebvre-t, ahol többszöri próbálkozás után "Priamosz halála" című történelmi remekművével elnyerte a hőn áhított Prix de Rome-ot.
Lefebvre római éveit a manierizmus mestereinek intenzív tanulmányozása jellemezte, különösen Andrea del Sarto. Ebben az időszakban találkozott először az aktfestészettel, amely később a kézjegyévé vált. Kezdeti sikereit azonban beárnyékolta a mély depresszió, amely Lefebvre-t szülei és nővére halála után érte. Visszatérve Párizsba, újra orientálódva és a realizmusra jobban összpontosítva, Lefebvre áttörést ért el második aktfestményével, amelyet a Párizsi Szalonban állítottak ki. Az ezt követő művészvilág általi elismerés és az Igazság című műve sikerének köszönhetően megkapta a Becsületrend tisztje kitüntetést és egy tekintélyes tanári állást az Académie Julian-nál.
Az ezt követő években Lefebvre lenyűgöző művek sorát készítette, köztük portrékat és aktokat, amelyek még a művészi nyomatokon is életre kelnek. Négy évtizeden átívelő művészi munkásságát lánya, Yvonne, Napoléon Eugène Louis Bonaparte (IV. Napóleon) és az író Alexandre Dumas is gazdagította. Az emberi alak vászonra vitelének képessége olyan műalkotásokat hagyott ránk, amelyek megörökítik művészetének lényegét, és betekintést nyújtanak e figyelemre méltó művész életébe és munkásságába.
Oldal 1 / 1