Ausztrália művészettörténete az aboriginek mintegy 40 000 évvel ezelőtti, kreatívan lenyűgöző őskori bizonyítékaitól és fakéreg- és sziklafestményeiktől, valamint kőfaragványaiktól kezdve a 19. század végi "Heidelbergi Iskola" festészetén át az európai modernizmus által erősen befolyásolt, de mégis egyértelműen ausztrál festészetig, az 1930-as évekbeli "Hermannsburg Iskola" és az 1970-es évekbeli "Western Desert Art Movement" újabb bennszülött stílusáig, valamint a sokszínű kortárs ausztrál művészetig terjed. Olyan nemzetközileg elismert és sikeres festők, tervezők, fotósok, szobrászok és rajzolók, mint Ken Done, Rolf Harris, Ricky Swallow, valamint Patricia Piccinini és Susan Norrie is említést érdemelnek. A "kortárs ausztrál őslakos művészet" képviselői, akik közül néhányan több művészeti díjat is nyertek, mint például Clifford Possum Tjapaltjarri, Kaapa Tjampitjinpa, Linda Syddick Napaltjarri, John Mawurndjul és Jenni Kemarre Martiniello, ma is bizonyos hírnévnek örvendenek.
Míg ezek és sok más kortárs ausztrál művész a modern információs és kommunikációs technológiáknak és közlekedési kapcsolatoknak köszönhetően könnyen meg tudnak élni hazájukban, távol a világ többi részétől, addig elődeik számára ez sokkal nehezebb volt a 19. században és még a 20. század elején is. A "Down Underből" származó művészetet, amelyet az európaiak akkoriban nagy szkepticizmussal tekintettek a hírhedt brit büntetőgyarmatra, szinte csak az egzotikus ausztrál állat- és növényvilág illusztrációi formájában fogadták el. A MŰVÉSZTÁRS0, MŰVÉSZ1, MŰVÉSZ2, MŰVÉSZ3, MŰVÉSZ4, MŰVÉSZ5 és MŰVÉSZ6 képei, festményei és rajzai így szinte kizárólag magában Ausztráliában keringtek, és még az első galériák és múzeumok, mint például az 1861-ben Melbourne-ben létrehozott "National Gallery of Victoria" is csak a 19. század közepén jöttek létre. Ez a nemzetközi elszigeteltség azonban az 1880-as és 1890-es évektől kezdve lassan megszűnt, és az olyan művészek, mint a MŰVÉSZET7, MŰVÉSZET8 és MŰVÉSZET9 a tengerentúlon is egyre több díjat kaptak Ausztrália jellegzetes színeinek, tájainak és fényviszonyainak ügyes ábrázolásáért.
Az első ausztrál művészek között volt a Port Adelaide-i születésű és nevelkedésű Mortimer Luddington Menpes festő, író, grafikus és illusztrátor is, aki a tengerentúlon is sikereket ért el, bár karrierje szigorúan véve nem Ausztráliában, hanem Nagy-Britanniában indult. Miután családja 1875-ben visszaköltözött Angliába, 1878-ban megkezdte művészeti képzését a londoni School of Artban, és 1880-ban állított ki először a Royal Academyben. Egy bretagne-i vázlatrajzoló körút által inspirálva és a japán minták hatására Menpes a metszet reneszánszának jelentős alakjává vált, több mint 700 metszetet készített, amelyeket általában saját maga nyomtatott. A búr háború alatt 1900-tól Dél-Afrikában illusztrátorként dolgozott, majd sokat utazott Burmában, Egyiptomban, Franciaországban, Indiában, Olaszországban, Japánban, Kasmírban, Mexikóban, Marokkóban és Spanyolországban. Menpes jól élt a külföldi országokról készített rajzos benyomásainak nyomtatásából, de ismert volt ügyes olajfestményeiről és akvarelljeiről is. Mellékállásban hivatásos szegfűtermesztéssel foglalkozott, és két nyomdát alapított Londonban és Watfordban, ahol színes illusztrált könyveket készített az akkoriban újnak számító Hentschel-féle színes betűkészítési eljárással.
Ausztrália művészettörténete az aboriginek mintegy 40 000 évvel ezelőtti, kreatívan lenyűgöző őskori bizonyítékaitól és fakéreg- és sziklafestményeiktől, valamint kőfaragványaiktól kezdve a 19. század végi "Heidelbergi Iskola" festészetén át az európai modernizmus által erősen befolyásolt, de mégis egyértelműen ausztrál festészetig, az 1930-as évekbeli "Hermannsburg Iskola" és az 1970-es évekbeli "Western Desert Art Movement" újabb bennszülött stílusáig, valamint a sokszínű kortárs ausztrál művészetig terjed. Olyan nemzetközileg elismert és sikeres festők, tervezők, fotósok, szobrászok és rajzolók, mint Ken Done, Rolf Harris, Ricky Swallow, valamint Patricia Piccinini és Susan Norrie is említést érdemelnek. A "kortárs ausztrál őslakos művészet" képviselői, akik közül néhányan több művészeti díjat is nyertek, mint például Clifford Possum Tjapaltjarri, Kaapa Tjampitjinpa, Linda Syddick Napaltjarri, John Mawurndjul és Jenni Kemarre Martiniello, ma is bizonyos hírnévnek örvendenek.
Míg ezek és sok más kortárs ausztrál művész a modern információs és kommunikációs technológiáknak és közlekedési kapcsolatoknak köszönhetően könnyen meg tudnak élni hazájukban, távol a világ többi részétől, addig elődeik számára ez sokkal nehezebb volt a 19. században és még a 20. század elején is. A "Down Underből" származó művészetet, amelyet az európaiak akkoriban nagy szkepticizmussal tekintettek a hírhedt brit büntetőgyarmatra, szinte csak az egzotikus ausztrál állat- és növényvilág illusztrációi formájában fogadták el. A MŰVÉSZTÁRS0, MŰVÉSZ1, MŰVÉSZ2, MŰVÉSZ3, MŰVÉSZ4, MŰVÉSZ5 és MŰVÉSZ6 képei, festményei és rajzai így szinte kizárólag magában Ausztráliában keringtek, és még az első galériák és múzeumok, mint például az 1861-ben Melbourne-ben létrehozott "National Gallery of Victoria" is csak a 19. század közepén jöttek létre. Ez a nemzetközi elszigeteltség azonban az 1880-as és 1890-es évektől kezdve lassan megszűnt, és az olyan művészek, mint a MŰVÉSZET7, MŰVÉSZET8 és MŰVÉSZET9 a tengerentúlon is egyre több díjat kaptak Ausztrália jellegzetes színeinek, tájainak és fényviszonyainak ügyes ábrázolásáért.
Az első ausztrál művészek között volt a Port Adelaide-i születésű és nevelkedésű Mortimer Luddington Menpes festő, író, grafikus és illusztrátor is, aki a tengerentúlon is sikereket ért el, bár karrierje szigorúan véve nem Ausztráliában, hanem Nagy-Britanniában indult. Miután családja 1875-ben visszaköltözött Angliába, 1878-ban megkezdte művészeti képzését a londoni School of Artban, és 1880-ban állított ki először a Royal Academyben. Egy bretagne-i vázlatrajzoló körút által inspirálva és a japán minták hatására Menpes a metszet reneszánszának jelentős alakjává vált, több mint 700 metszetet készített, amelyeket általában saját maga nyomtatott. A búr háború alatt 1900-tól Dél-Afrikában illusztrátorként dolgozott, majd sokat utazott Burmában, Egyiptomban, Franciaországban, Indiában, Olaszországban, Japánban, Kasmírban, Mexikóban, Marokkóban és Spanyolországban. Menpes jól élt a külföldi országokról készített rajzos benyomásainak nyomtatásából, de ismert volt ügyes olajfestményeiről és akvarelljeiről is. Mellékállásban hivatásos szegfűtermesztéssel foglalkozott, és két nyomdát alapított Londonban és Watfordban, ahol színes illusztrált könyveket készített az akkoriban újnak számító Hentschel-féle színes betűkészítési eljárással.
Oldal 1 / 9