Marsden Hartley a klasszikus modernizmus egyik legismertebb festője volt az Egyesült Államokban. Kilencgyermekes családból származott, és Maine államban nőtt fel. Korán lelkesedett a természetért. Tinédzserként egy természettudós barátjának segített dokumentálni az őshonos növény- és állatvilágot. Rovarokat, pillangókat és virágokat rajzolt. Ezen keresztül fedezte fel a festészethez való tehetségét, amely ettől kezdve nem hagyta nyugodni. Clevelandbe költözött, és a Clevelandi Művészeti Iskolában vett művészeti órákat. De ő többet akart. Első festményeivel jelentkezett a New York-i National Academy of Designra. Tehetsége megnyerte a professzorokat, és ösztöndíjat kapott, hogy öt évig tanulhasson.
New York-i tanulmányai során az William Merritt Chase mesterkurzusain vett részt. Az amerikai portré- és tájképfestő saját impresszionista stílust alakított ki. A Nemzeti Akadémián végül professzorként adta át tudását a fiatal művészeknek. Tanulmányai során Hartley érdeklődését felkeltette egy különleges festészeti technika, a "Segantini-öltés". A technikát az osztrák származású festőről, Giovanni Segantini-ről nevezték el, aki lenyűgöző szabadtéri festményeiről volt ismert. A különleges festési technika lehetővé tette, hogy a festményeken töretlen fényt adjanak vissza. Az új technika fokozta a festmények naturalista hatását.
Tanulmányai után Marsden találkozott az Alfred Stieglitz-vel. Az amerikai amerikai sikeres fotós és galériatulajdonos volt. A Camera Work című folyóirat szerkesztőjeként sikerült a fotográfiát művészeti ágként meghonosítania Amerikában. Híres 291-es galériájában bemutatta a fotózás világát, és nagy vagyonra tett szert. A művészetek mecénásaként továbbra is támogatta a fiatal művészeket. Így Marsden Hartley is egyedülálló lehetőséget kapott, hogy néhány festményét kiállítsa a Stieglitz Galéria 291. számú kiállításán. De ez nem volt elég. Stieglitz finanszírozta a fiatal maine-i festő többéves európai tanulmányútját. Párizsban Marsden olyan befolyásos személyiségekkel találkozott, mint Gertrude Stein, Arnold Rönnebeck és Karl von Freyburg. Marsden Karl von Freyberggel, akivel bensőséges kapcsolatot ápolt, az utóbbi szülővárosába, Berlinbe költözött. Itt a német avantgárd hatására megváltozott a festészeti stílusa. Találkozott az ARTISTREPLEPLACE3 és ARTISTREPLEPLACE4 művészeti mozgalom tagjaival, a politikai indíttatású művészeti mozgalom tagjaival. Marsden világnézete egyre inkább megváltozott. Festményei egyre absztraktabbak lettek. Intenzív színkompozíciók kerültek használatba. Az első világháború miatt, amelyben Hartley nagy szerelme, a katonaként szolgáló Karl von Freyberg elesett, elhagyta Németországot, és visszatért az Egyesült Államokba. Marsden tizenkét festményből álló sorozatban dolgozta fel barátja tragikus elvesztését. Marsden Hartley festő haláláig szülővárosában élt. Itt ismét tájképeket és zsánerképeket rajzolt. Ezek a festmények azonban különböztek fiatalabb éveinek tájképeitől, mivel expresszív, kontúros színekkel készültek. A védjegye!
Marsden Hartley a klasszikus modernizmus egyik legismertebb festője volt az Egyesült Államokban. Kilencgyermekes családból származott, és Maine államban nőtt fel. Korán lelkesedett a természetért. Tinédzserként egy természettudós barátjának segített dokumentálni az őshonos növény- és állatvilágot. Rovarokat, pillangókat és virágokat rajzolt. Ezen keresztül fedezte fel a festészethez való tehetségét, amely ettől kezdve nem hagyta nyugodni. Clevelandbe költözött, és a Clevelandi Művészeti Iskolában vett művészeti órákat. De ő többet akart. Első festményeivel jelentkezett a New York-i National Academy of Designra. Tehetsége megnyerte a professzorokat, és ösztöndíjat kapott, hogy öt évig tanulhasson.
New York-i tanulmányai során az William Merritt Chase mesterkurzusain vett részt. Az amerikai portré- és tájképfestő saját impresszionista stílust alakított ki. A Nemzeti Akadémián végül professzorként adta át tudását a fiatal művészeknek. Tanulmányai során Hartley érdeklődését felkeltette egy különleges festészeti technika, a "Segantini-öltés". A technikát az osztrák származású festőről, Giovanni Segantini-ről nevezték el, aki lenyűgöző szabadtéri festményeiről volt ismert. A különleges festési technika lehetővé tette, hogy a festményeken töretlen fényt adjanak vissza. Az új technika fokozta a festmények naturalista hatását.
Tanulmányai után Marsden találkozott az Alfred Stieglitz-vel. Az amerikai amerikai sikeres fotós és galériatulajdonos volt. A Camera Work című folyóirat szerkesztőjeként sikerült a fotográfiát művészeti ágként meghonosítania Amerikában. Híres 291-es galériájában bemutatta a fotózás világát, és nagy vagyonra tett szert. A művészetek mecénásaként továbbra is támogatta a fiatal művészeket. Így Marsden Hartley is egyedülálló lehetőséget kapott, hogy néhány festményét kiállítsa a Stieglitz Galéria 291. számú kiállításán. De ez nem volt elég. Stieglitz finanszírozta a fiatal maine-i festő többéves európai tanulmányútját. Párizsban Marsden olyan befolyásos személyiségekkel találkozott, mint Gertrude Stein, Arnold Rönnebeck és Karl von Freyburg. Marsden Karl von Freyberggel, akivel bensőséges kapcsolatot ápolt, az utóbbi szülővárosába, Berlinbe költözött. Itt a német avantgárd hatására megváltozott a festészeti stílusa. Találkozott az ARTISTREPLEPLACE3 és ARTISTREPLEPLACE4 művészeti mozgalom tagjaival, a politikai indíttatású művészeti mozgalom tagjaival. Marsden világnézete egyre inkább megváltozott. Festményei egyre absztraktabbak lettek. Intenzív színkompozíciók kerültek használatba. Az első világháború miatt, amelyben Hartley nagy szerelme, a katonaként szolgáló Karl von Freyberg elesett, elhagyta Németországot, és visszatért az Egyesült Államokba. Marsden tizenkét festményből álló sorozatban dolgozta fel barátja tragikus elvesztését. Marsden Hartley festő haláláig szülővárosában élt. Itt ismét tájképeket és zsánerképeket rajzolt. Ezek a festmények azonban különböztek fiatalabb éveinek tájképeitől, mivel expresszív, kontúros színekkel készültek. A védjegye!
Oldal 1 / 2