Luca Giordano nápolyi festő volt, akinek számos beceneve és ugyanennyi tehetsége volt. Életében például Luca Fa Presto néven emlegették, amit Luca mach schnell-nak lehetne fordítani. Egyesek úgy vélik, hogy ez egy utalás a festészetben mutatott gyorsaságára. Giordano ugyanis állítólag kevesebb mint 2 nap alatt elkészített egy nagy oltárképet. Egy másik elmélet szerint Giordano apja, aki szintén festő volt, már fiatalon másoltatta fiával más művészek műveit. Hogy felbátorítsa fiát, állítólag többször is azt kiabálta neki, hogy Luca mach gyorsabban. Giordano másik beceneve Proteus volt. Ezt a nevet azért kapta, mert szinte bármely művész stílusát tökéletesen tudta utánozni. Ennek megfelelően témái rendkívül változatosak voltak. Munkásságának nagy részét azonban vallási vagy mitológiai témájú freskók és olajfestmények tették ki.
Giordano 1650 körül tanonc volt a MŰVÉSZTÁRS0-nál, akinek stílusa nyilvánvaló korai művein. Ribera halála után Giordano új inspirációt keresett, ezért Rómába és Velencébe utazott. Későbbi művein Paolo Veronese által ismert velencei hatások, valamint a MŰVÉSZET1 római stílus hatásai is megfigyelhetők. Az elkövetkező években Giordano továbbra is utazgatott szülőföldje, Nápoly és Velence között, de Firenzében és más észak-olaszországi régiókban is elvállalt néhány megbízást. 1692 körül Giordano II. Károly király meghívására Spanyolországba utazott, aki később a Caballero címet adományozta neki. Ez idő alatt a különböző freskók mellett számos festményt is festett, amelyek ma is láthatók spanyol múzeumokban, például a Museo del Pradóban. Ezek között van a "Rubens a béke allegóriáját festi" című festmény. A király 1702-ben bekövetkezett halála után Giordano visszatért Nápolyba, ahol élete utolsó éveit töltötte.
Ezekben az utolsó nápolyi években Giordano stílusa jelentősen megváltozott. Festményei könnyedebbé váltak, amit a művészeti kritikusok a késő barokkot követő rokokó stílus előfutárának tekintettek. Ezek a művek még a 18. században is hatással voltak az olyan művészekre, mint a Jean Honore Fragonard. Tanítványai között voltak Paolo di Matteis, Nicola Malinconico és Matteo Pacelli. Mivel Giordano pályafutása során sokat utazott, és munkássága igen változatos volt, saját tanítványain kívül olyan művészekre volt hatással, mint Giovan Battista Langetti, Fillipo Gherardi, Pedro de Calabria, Juan Antonio Boujas és még sokan mások. Giordano nős volt, és legalább 10 gyermeke volt. Népszerűsége és munkabuzgalma elegendő anyagi forrást biztosított ahhoz, hogy gyermekeinek jó oktatást, lányainak pedig szép hozományt tudjon biztosítani.
Luca Giordano nápolyi festő volt, akinek számos beceneve és ugyanennyi tehetsége volt. Életében például Luca Fa Presto néven emlegették, amit Luca mach schnell-nak lehetne fordítani. Egyesek úgy vélik, hogy ez egy utalás a festészetben mutatott gyorsaságára. Giordano ugyanis állítólag kevesebb mint 2 nap alatt elkészített egy nagy oltárképet. Egy másik elmélet szerint Giordano apja, aki szintén festő volt, már fiatalon másoltatta fiával más művészek műveit. Hogy felbátorítsa fiát, állítólag többször is azt kiabálta neki, hogy Luca mach gyorsabban. Giordano másik beceneve Proteus volt. Ezt a nevet azért kapta, mert szinte bármely művész stílusát tökéletesen tudta utánozni. Ennek megfelelően témái rendkívül változatosak voltak. Munkásságának nagy részét azonban vallási vagy mitológiai témájú freskók és olajfestmények tették ki.
Giordano 1650 körül tanonc volt a MŰVÉSZTÁRS0-nál, akinek stílusa nyilvánvaló korai művein. Ribera halála után Giordano új inspirációt keresett, ezért Rómába és Velencébe utazott. Későbbi művein Paolo Veronese által ismert velencei hatások, valamint a MŰVÉSZET1 római stílus hatásai is megfigyelhetők. Az elkövetkező években Giordano továbbra is utazgatott szülőföldje, Nápoly és Velence között, de Firenzében és más észak-olaszországi régiókban is elvállalt néhány megbízást. 1692 körül Giordano II. Károly király meghívására Spanyolországba utazott, aki később a Caballero címet adományozta neki. Ez idő alatt a különböző freskók mellett számos festményt is festett, amelyek ma is láthatók spanyol múzeumokban, például a Museo del Pradóban. Ezek között van a "Rubens a béke allegóriáját festi" című festmény. A király 1702-ben bekövetkezett halála után Giordano visszatért Nápolyba, ahol élete utolsó éveit töltötte.
Ezekben az utolsó nápolyi években Giordano stílusa jelentősen megváltozott. Festményei könnyedebbé váltak, amit a művészeti kritikusok a késő barokkot követő rokokó stílus előfutárának tekintettek. Ezek a művek még a 18. században is hatással voltak az olyan művészekre, mint a Jean Honore Fragonard. Tanítványai között voltak Paolo di Matteis, Nicola Malinconico és Matteo Pacelli. Mivel Giordano pályafutása során sokat utazott, és munkássága igen változatos volt, saját tanítványain kívül olyan művészekre volt hatással, mint Giovan Battista Langetti, Fillipo Gherardi, Pedro de Calabria, Juan Antonio Boujas és még sokan mások. Giordano nős volt, és legalább 10 gyermeke volt. Népszerűsége és munkabuzgalma elegendő anyagi forrást biztosított ahhoz, hogy gyermekeinek jó oktatást, lányainak pedig szép hozományt tudjon biztosítani.
Oldal 1 / 4