Engedje, hogy elmerüljön Laurits Regner Tuxen dán festőművész világába, aki 1853. december 9-én született Koppenhágában, és 1927. november 21-én itt hunyt el. Tuxen kora művészeti világának egyik legjelentősebb alakja volt. Szobrászként, portré-, történelem- és tájképfestőként megtestesítette a skageni festők sokszínű életművét. Finomságát most újra életre keltik műveinek kiváló minőségű művészi nyomatai, amelyek különleges helyet foglalnak el kínálatunkban. Tuxen, Nicolai Elias Tuxen tengerésztiszt és felesége, Bertha Laura Giødvad fia, tengerészfestő szeretett volna lenni. Fiatalon belépett a koppenhágai Dán Királyi Művészeti Akadémiára, ahol Holger Drachmann és az Vilhelm Kyhn vezetésével táj- és tengerfestészetből képezte magát. Tuxent kora egyik legjobb tanítványának tartották, ami arra késztette, hogy kipróbálja magát a portréfestészetben. Londoni, bretagne-i és párizsi tanulmányútjai során vázlatfüzetei megteltek. Különösen inspirálta az Leon Joseph Florentin Bonnat műterme, ahol 1875/76 telén és 1877 májusától 1878 októberéig tanult.
Művészi debütálása 1875-ben Jütland nyugati partvidékének zord báját ábrázoló művével történt. A kép egy halászokkal teli mentőcsónakot ábrázolt, amely viharos időben próbál elérni egy partra vetett hajót. Művei 1878-tól 1913-ig rendszeresen szerepeltek a Société des Artistes Français párizsi szalonjában. Tuxen munkássága azonban messze túlmutatott a festészeten. Művész barátjával2 együtt 1882-ben megalapította a Kunstnernes Frie Studieskoler-t Koppenhágában, egy alternatív művészeti iskolát, amely válasz volt a hagyományos dán művészeti akadémiára. Laurits Tuxen különleges érzéke volt az arisztokratikus és királyi személyek ábrázolásához. Festett európai királyi házak és fejedelmi udvarok számára, és lenyűgöző nagyméretű portrékat készített, mint például a Fredensborgi kastélyban a családja körében élő IX. keresztény királyt ábrázoló 5 × 7 méteres festmény. De megörökítette Viktória királynőt és családját, valamint II. Miklóst és Alekszandra Fjodorovna orosz királynét is.
Tuxen emellett tagja volt a Skagen Paintersnek, egy művésztelepnek, amely különösen az 1880-as években volt ismert a szabadtéri festészetéről és az akadémikus művészetfelfogástól való elszakadásáról. Vásárolt egy ingatlant Skagenben, és Thorvald Jørgensen építész által átalakíttatta egy impozáns nyaralóvá, amelyet "Dagminne"-nek nevezett el. Tuxen itt festett családi, baráti, tájképeket, a tengert és kerti virágokat ábrázoló jeleneteket, amelyek most művészi nyomatok formájában új korszakot élnek meg. Tuxen, egy gazdag család hetedik és legfiatalabb sarja, kétszer nősült, és négy lánya született. Nem sokkal 74. születésnapja előtt halt meg, és a koppenhágai Vestre Kirkegårdban temették el. Hagyatéka ma is él műveinek sokaságán, különösen rendkívüli grafikáin keresztül, amelyek a művészetkedvelők nemzedékeit inspirálják.
Engedje, hogy elmerüljön Laurits Regner Tuxen dán festőművész világába, aki 1853. december 9-én született Koppenhágában, és 1927. november 21-én itt hunyt el. Tuxen kora művészeti világának egyik legjelentősebb alakja volt. Szobrászként, portré-, történelem- és tájképfestőként megtestesítette a skageni festők sokszínű életművét. Finomságát most újra életre keltik műveinek kiváló minőségű művészi nyomatai, amelyek különleges helyet foglalnak el kínálatunkban. Tuxen, Nicolai Elias Tuxen tengerésztiszt és felesége, Bertha Laura Giødvad fia, tengerészfestő szeretett volna lenni. Fiatalon belépett a koppenhágai Dán Királyi Művészeti Akadémiára, ahol Holger Drachmann és az Vilhelm Kyhn vezetésével táj- és tengerfestészetből képezte magát. Tuxent kora egyik legjobb tanítványának tartották, ami arra késztette, hogy kipróbálja magát a portréfestészetben. Londoni, bretagne-i és párizsi tanulmányútjai során vázlatfüzetei megteltek. Különösen inspirálta az Leon Joseph Florentin Bonnat műterme, ahol 1875/76 telén és 1877 májusától 1878 októberéig tanult.
Művészi debütálása 1875-ben Jütland nyugati partvidékének zord báját ábrázoló művével történt. A kép egy halászokkal teli mentőcsónakot ábrázolt, amely viharos időben próbál elérni egy partra vetett hajót. Művei 1878-tól 1913-ig rendszeresen szerepeltek a Société des Artistes Français párizsi szalonjában. Tuxen munkássága azonban messze túlmutatott a festészeten. Művész barátjával2 együtt 1882-ben megalapította a Kunstnernes Frie Studieskoler-t Koppenhágában, egy alternatív művészeti iskolát, amely válasz volt a hagyományos dán művészeti akadémiára. Laurits Tuxen különleges érzéke volt az arisztokratikus és királyi személyek ábrázolásához. Festett európai királyi házak és fejedelmi udvarok számára, és lenyűgöző nagyméretű portrékat készített, mint például a Fredensborgi kastélyban a családja körében élő IX. keresztény királyt ábrázoló 5 × 7 méteres festmény. De megörökítette Viktória királynőt és családját, valamint II. Miklóst és Alekszandra Fjodorovna orosz királynét is.
Tuxen emellett tagja volt a Skagen Paintersnek, egy művésztelepnek, amely különösen az 1880-as években volt ismert a szabadtéri festészetéről és az akadémikus művészetfelfogástól való elszakadásáról. Vásárolt egy ingatlant Skagenben, és Thorvald Jørgensen építész által átalakíttatta egy impozáns nyaralóvá, amelyet "Dagminne"-nek nevezett el. Tuxen itt festett családi, baráti, tájképeket, a tengert és kerti virágokat ábrázoló jeleneteket, amelyek most művészi nyomatok formájában új korszakot élnek meg. Tuxen, egy gazdag család hetedik és legfiatalabb sarja, kétszer nősült, és négy lánya született. Nem sokkal 74. születésnapja előtt halt meg, és a koppenhágai Vestre Kirkegårdban temették el. Hagyatéka ma is él műveinek sokaságán, különösen rendkívüli grafikáin keresztül, amelyek a művészetkedvelők nemzedékeit inspirálják.
Oldal 1 / 1