A természeti világ részleteihez és finomságaihoz való páratlan érzékkel rendelkező Vilhelm Kyhn, a kiváló dán tájképfestő és a Dán Királyi Művészeti Akadémia egykori professzora a dán művészet aranykorának fényes csillagává vált. Az 1819. március 30-án Koppenhágában született és 1903. május 11-én Frederiksbergben elhunyt Kyhn olyan sokrétű művészi örökséget hagyott hátra, amelyet a mai napig csodálnak és ünnepelnek. Művészi törekvések és pedagógiai szenvedély jellemezte élete a tudás iránti olthatatlan szomjúság és a tudás másokkal való megosztására irányuló elszántság lenyűgöző példája. Vilhelm Kyhn, Carl Gottlieb Kyhn és Sara Marie Hendriksen fia, szakmai pályafutását egy kereskedelmi vállalatnál kezdte, de hamarosan a művészi pálya mellett döntött. A Koppenhágai Művészeti Akadémia lett az otthona, ahol klasszicista tanulmányokat folytatott a KISZTREPLACE0 és a történelemfestő KISZTREPLACE1 tanítványaként. Emellett Niels Lauritz Høyen, valamint a költő és filozófus N. F. S. Grundtvig. Kyhn addig finomította technikáját, amíg 1843-ban, a koppenhágai Charlottenborg tavaszi kiállításon való bemutatkozásával el nem érte első jelentős sikerét.
Művészi életét az állandó tudás- és továbbfejlődéskeresés jellemezte. Ez számos utazásában is megmutatkozott, amelyeket 1850-ben egy akadémiai ösztöndíj alapján Franciaországba és Olaszországba tett. További tanulmányútjai Svédországba, Norvégiába és Párizsba vitték, és minden egyes látogatás kiszélesítette művészeti ismereteit és bővítette repertoárját. Élete második felében Kyhn a tanításnak szentelte magát, és megnyitotta saját rajz- és festőiskoláját, amely hamarosan mágnesként vonzotta a fiatal, elégedetlen művészek és akadémiai hallgatók egy csoportját, amelyet "Barlangi Akadémia" néven ismertek. Ez a csoport lett a Laurits Tuxen által 1882-ben alapított "Kunstnernes Frie Studieskoler" elődje. 1865 és 1895 között egy nőknek szóló festőiskolát, a "Tegneskolen for Kvinder"-t is vezette, amely a nők számára biztosított művészeti képzést, mivel 1888-ig nem volt lehetőségük a művészeti akadémiára való bejutásra.
Kyhn művei, amelyeket ma művészi nyomatok formájában a legnagyobb pontossággal reprodukálnak, a dán táj iránti szeretetéről és arról a vágyáról tanúskodnak, hogy színben és formában megörökítse annak szépségét. Bár megvédte gyökereit és az eckersbergi festőiskola művészeti elveit, a franciaországi barbizoni iskola művészeinek mintájára kísérletezett a szabadtéri festészettel. A fény és árnyék megértése és az a mód, ahogyan a különböző hangulatokat megörökítette festményein, megkülönbözteti őt, és műveit értékes gyűjtői tárgyakká teszi. Vilhelm Kyhn művészi útja, a tudása megosztása iránti elkötelezettsége és a dán táj iránti elkötelezettsége minden egyes művén látható. Bár Kyhn már nincs közöttünk, művészi öröksége tovább él a műveiről készült művészi nyomatokban, amelyek a legnagyobb gondossággal és pontossággal készülnek, hogy igazságot szolgáltassanak az eredeti műnek. Továbbra is inspirációt jelent a művészek és a művészetkedvelők számára egyaránt, és neve mindig is a dán művészet aranykorához fog kapcsolódni.
A természeti világ részleteihez és finomságaihoz való páratlan érzékkel rendelkező Vilhelm Kyhn, a kiváló dán tájképfestő és a Dán Királyi Művészeti Akadémia egykori professzora a dán művészet aranykorának fényes csillagává vált. Az 1819. március 30-án Koppenhágában született és 1903. május 11-én Frederiksbergben elhunyt Kyhn olyan sokrétű művészi örökséget hagyott hátra, amelyet a mai napig csodálnak és ünnepelnek. Művészi törekvések és pedagógiai szenvedély jellemezte élete a tudás iránti olthatatlan szomjúság és a tudás másokkal való megosztására irányuló elszántság lenyűgöző példája. Vilhelm Kyhn, Carl Gottlieb Kyhn és Sara Marie Hendriksen fia, szakmai pályafutását egy kereskedelmi vállalatnál kezdte, de hamarosan a művészi pálya mellett döntött. A Koppenhágai Művészeti Akadémia lett az otthona, ahol klasszicista tanulmányokat folytatott a KISZTREPLACE0 és a történelemfestő KISZTREPLACE1 tanítványaként. Emellett Niels Lauritz Høyen, valamint a költő és filozófus N. F. S. Grundtvig. Kyhn addig finomította technikáját, amíg 1843-ban, a koppenhágai Charlottenborg tavaszi kiállításon való bemutatkozásával el nem érte első jelentős sikerét.
Művészi életét az állandó tudás- és továbbfejlődéskeresés jellemezte. Ez számos utazásában is megmutatkozott, amelyeket 1850-ben egy akadémiai ösztöndíj alapján Franciaországba és Olaszországba tett. További tanulmányútjai Svédországba, Norvégiába és Párizsba vitték, és minden egyes látogatás kiszélesítette művészeti ismereteit és bővítette repertoárját. Élete második felében Kyhn a tanításnak szentelte magát, és megnyitotta saját rajz- és festőiskoláját, amely hamarosan mágnesként vonzotta a fiatal, elégedetlen művészek és akadémiai hallgatók egy csoportját, amelyet "Barlangi Akadémia" néven ismertek. Ez a csoport lett a Laurits Tuxen által 1882-ben alapított "Kunstnernes Frie Studieskoler" elődje. 1865 és 1895 között egy nőknek szóló festőiskolát, a "Tegneskolen for Kvinder"-t is vezette, amely a nők számára biztosított művészeti képzést, mivel 1888-ig nem volt lehetőségük a művészeti akadémiára való bejutásra.
Kyhn művei, amelyeket ma művészi nyomatok formájában a legnagyobb pontossággal reprodukálnak, a dán táj iránti szeretetéről és arról a vágyáról tanúskodnak, hogy színben és formában megörökítse annak szépségét. Bár megvédte gyökereit és az eckersbergi festőiskola művészeti elveit, a franciaországi barbizoni iskola művészeinek mintájára kísérletezett a szabadtéri festészettel. A fény és árnyék megértése és az a mód, ahogyan a különböző hangulatokat megörökítette festményein, megkülönbözteti őt, és műveit értékes gyűjtői tárgyakká teszi. Vilhelm Kyhn művészi útja, a tudása megosztása iránti elkötelezettsége és a dán táj iránti elkötelezettsége minden egyes művén látható. Bár Kyhn már nincs közöttünk, művészi öröksége tovább él a műveiről készült művészi nyomatokban, amelyek a legnagyobb gondossággal és pontossággal készülnek, hogy igazságot szolgáltassanak az eredeti műnek. Továbbra is inspirációt jelent a művészek és a művészetkedvelők számára egyaránt, és neve mindig is a dán művészet aranykorához fog kapcsolódni.
Oldal 1 / 2